Én olyan szívesen hinnék valamiben de nem tudok?

Kedves Kérdező!

Egyik tagadhatatlan bizonyíték Isten létezése mellett az, ahogyan Ő átformálja egyik pillanatról a másikra azoknak lelkét és jellemét, akik Hozzá fordulnak őszintén és alázatosan, életük értelmét és célját keresve. Sok ilyen bizonyíték van, emberek, akik totál ellenkezőjükre változnak egyik pillanatról a másikra, majdhogynem visszafordíthatatlanul, noha genetikailag mást "örököltek", mint amilyenné most váltak.

De a fő kérdés nem is annyira az, hogy vannak-e érvek, hanem, hogy Te magad kész lennél-e elfogadni, hogy vannak, nyitott lennél-e rá, ha lennének. Mert az eddigi hozzászólásaidból úgy tűnik nekem, hogy nem is akarod, hogy legyenek... De azt nem igazán értem, hogy miért. Jó ez így, ez a magány? Ha nem, akkor miért nem nyitsz a lehetőségre, hogy LÉTEZIK EGY SZERETŐ ISTEN, aki be akarja tölteni az életedet értelemmel, céllal, és szeretettel. Ahogy Blaise Pascal írta: "Minden ember lelke mélyén egy Isten alakú űr van..."

Josh McDowell: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre c. könyvéből:

Bizonyítható-e a kereszténység igazsága?

„Ha az igazságról, különösen a vallás igazságáról esik szó, gyakran megkérdezik: „Be tudod bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz?” Általában azonban így fogalmazzák meg a kérdést: „Állíthatod-e száz százalékos biztonsággal, hogy a kereszténység tanítása igaz?”

Az első kérdésre ez a válasz: „Igen, be lehet bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadja a bizonyítékot, akármilyen szilárd bizonyíték is az. A második kérdésre azonban az a válasz, hogy „nem, száz százalékos biztonsággal nem”.

Egyesek úgy érzik, hogy ez a „nem” őket igazolja. A baj csak az, hogy félreértik a bizonyíték természetét. Nem a tökéletes vagy abszolút bizonyosság jelenti a megoldást, ahogyan egyesek hiszik, hanem az a bizonyíték, amely az emberek közös véleménye szerint bizonyosságot ad, vagy ésszerű kétely nélkül elfogadható.

A történelem folyamán ezt tekintették a bizonyítás mércéjének a bíróságokon. Ha a bíró döntésre szólítja fel az esküdteket, akkor nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján kell dönteniük, ami a feltárt bizonyítékokra épül, nem pedig a bűntény végignézésének bizonyosságára. Ha az esküdtek csak száz százalékos bizonyosság esetén döntenének, akkor sohasem hoznának ítéletet.”