Szerintetek Ábrahám tudta, hogy nem kell Istennek áldoznia végül Izsákot? És Isten így kifejezi, hogy nem fogadja szívesen az emberáldozatot? Vagy készen állt megtenni?

[link]

A fenti linkről idézek:

"Ha úgy elmélkedsz, mint Ábrahám, eljutsz oda, hogy teljesen lemondj önmagadról és a számodra legkedvesebb dolgokról. Keresd azt, amihez a leginkább ragaszkodsz, amivel azonosítod énedet. Ábrahám számára ez az egyetlen fia volt. Ha képes vagy erre az odaadásra, a teljes ráhagyatkozásra, a végtelen bizalomra, akkor abban, aki minden értelmet, józan észt felülmúl, mindent százszorosan kapsz vissza. Isten majd gondoskodik (Ter 22,8). Aki úgy elmélkedik, mint Ábrahám, annak szívében és tudatában nincs más, csak Isten. Amikor Ábrahám fölment a hegyre, csak a fiára gondolt. Amikor lejött, csak Istenre.

Aki áthalad az áldozat csúcsán, az felfedezi, hogy semmi sem az "én" -é, minden Istené. Ez az ego halála és a valódi "én" felfedezése. Úgy elmélkedni, mint Ábrahám, azt jelenti, hogy az ember hitben csatlakozik ahhoz, aki a világegyetem fölé emelkedik, gyakorolja a vendéglátást, közbenjár minden ember üdvösségéért. Elfeledkezik önmagáról, szakít még jogos ragaszkodásaival is, hogy felfedezze önmagát, rokonait, az egész világegyetemet, amiben benne lakozik végtelen jelenléte "Annak, aki van"."

Jehova - Gyilkos és hazug a kezdetektől fogva

Mózes V. 2:33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.

2:34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

Mózes V. 7:23 De az Úr, a te Istened elődbe veti őket, és nagy romlással rontja meg őket, míglen elvesznek.

7:24 Az ő királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az ő nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted őket

Mózes IV. 25:16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

25:17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg őket.

Mózes IV. 31:17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, aki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.

31:18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.

Zsoltárok 137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

Sámuel I. 15:3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.

Tömeggyilkosság:

Mózes II. 15:3 Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.

Mózes II. 17:13Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.

17:14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.

17:15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.

17:16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.

Mózes II. 32:27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.

32:28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.

Mózes III. 26:7 Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által.

26:8 És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezeret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.

Mózes IV. 21:3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

Kannibalizmus:

Mózes IV. 23:24

Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.

Máglyán elégetés:

Mózes V. 12:27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égőáldozataidat, azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.

(újabb kannibalizmus)

Bizonyíték hogy az előbbi nem állatáldozatokról szól:

Mózes II. 20:24 Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

Népirtás:

Mózes IV. 25:16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

25:17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg őket.

31:7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.

31:8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel

31:9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.

31:10 Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.

31:11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.

Eredeti isteneink gyalázása:

Mózes V. 7:25 Az ő isteneiknek faragott képeit tűzzel égesd meg; az azokon lévő ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tőrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az Úr előtt, a te Istened előtt.

7:26 Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az, hanem megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott.

Már említettem többször is, hogy elég szomorú, hogy ezeknek az embereknek a gyermekáldozat normális volt, ha Isten megtorolta és visszahívta magához a kicsiket, akkor még ők vannak felháborodva.

De ha a kis nyomorult életükben éri őket valami igazságtalanság, akkor máris jajgatnak.