A Biblia meghatározza hogy az egyes bűncselekményekért milyen büntetést kell adni, vagy csak annyit közöl hogy mi bűn, de a büntetés mértékét a társadalomra bízza?

Kedves Kérdező!

NO COMMENT!!!!

Ha ennyiből nem volt világos, hogy mit akarok mondani, és mit akar a SZENTÍRÁS mondani, akkor semennyiből.

Én úgy látom, szándékosan provokálsz, és csak vitatkozni akarsz! Kiforgatod a szavainkat, és mindig ugyanazokat kérdezed, holott világos válaszokat adtunk, nem is keveset!

Nincs vagy-vagy! A TÖRVÉNYRE IS SZÜKSÉG VAN ÉS A HITRE IS! Azt pedig fogadd már el, hogy Isten így döntött: FELÁLDOZZA MAGÁT és pont. Ne vitatkozz vele, nem érdemes!!!

Imádkozom érted, sok szerencsét!

Csaba

Kérdező!

Ezzel csak az a gond, hogy Isten mindenhatósága mellett nem veszed figyelembe Isten igazságosságát. Ő nem ember, hogy hazudjon. És ha azt mondta, hogy a bűntől vérrel lehet megtisztulni, akkor erre nincs más út. Ő is tartja magát ahhoz, amit kijelentett. Ha nem igy lenne, akkor nem lehetne Isten.

Régen Isten népe volt Izrael. Izrael teokrácia volt. A fő törvénye a Biblia akkori része volt, a Mózessel kötött szövetség alapján.

A keresztények nem alkotnak egy önálló nemzetet, hanem mindenhol vannak a világban. Az Ó-szövetség törvényei nem érvényesek a keresztényekre, így nem kell áldozatot sem bemutatniuk.

Isten elítéli a gonosz embereket, de nem kéri, hogy földi szolgái büntessék meg őket.

Viszont vannak emberi törvények, az emberek, illetve kormányzatok érvényt szereznek a törvényeiknek, de ezek a törvények nem mindig esnek egybe Isten törvényeivel.

Vannak a Bibliában törvények, miket Isten megkövetel a szolgáitól. De az ezekkel a törvényekkel szembeni vétkezők megbüntetését nem bízza a kormányzatokra. A Biblia csak egy jelenleg alkalmazható büntetésről ír, hogy aki vét a Biblia érvényes törvényei ellen, azt ki kell közösíteni a keresztény egyházból. Isten ennél több büntetés adását, jelenleg, nem bíz emberekre. Ettől függetlenül megengedi, hogy létezzenek emberi kormányzatok és ők törvényeket alkossanak és azt betartassák.

Szerinted Pál apostol, Péter és a többiek mennyi állatáldozatot mutattak be? Péternek látomásban meg kellett ennie a Mózesi Törvény szerinti tisztátalan állatokat. Az apostolok nem mutattak be áldozatokat Jézus halála után és nem volt kötelező körlmetélkedniük sem a keresztényeknek, ami fontos pontja volt a Mózesi Törvénynek. Pál jogtudós, elég szépen levezeti a Mózesi Törvény célját a Zsidóknak írt levélben. Olvasd el.

"Az Ószövetségtele van büntetésekkel. "

Ezért írtam, hogy jelenleg a keresztények már nem büntethetnek senkit sem az isteni törvények megszegéséért. Isten a szolgáira nem bízza a gonosz emberek megbüntetését napjainkban, de ellenben megengedi, hogy az emberek által választott kormányzatok uralkodjanak az emberek felett és ők a saját törvényeiket érvényesítsék, ahogy jónak látják és olyan törvényeket hozzanak, amit jónak látnak. Isten ezt megengedi, jelenleg.

A keresztény egyháznak nagyon sok tagja van. Akik megtartják a Bibliai törvényeket. A legtöbben nem tartják be, de nagyon sokan betartják.

Jézus keresztáldozatával értelemszerűen feleslegessé váltak az áldozati szertartások, a régi zsidó ünnepkörök, mert ezek mind Jézus meghozandó örök áldozatára mutattak előre, őt helyettesítették, amíg el nem jön. Ezzel a tettével Jézus érvénytelenítette ezeket a szertartásokat, szükségtelenné váltak, az ószövetség rendszabályait felváltotta az újszövetség. Megmaradtak viszont az >ember és ember< közötti, valamint az >ember és Isten< közötti kapcsolatot szabályozó törvények (t.i. a tízparancsolat). Joggal mondhatta Jézus mindegyik esetben, hogy: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5:17) Mint tökéletes áldozat betöltötte a bűn eltörlési szertartás kívánalmait (amit azelőtt a zsidó ünnepkörök és szertartások voltak hivatva betölteni), bűntelen életével pedig betöltötte a tízparancsolat kívánalmait! Ezzel irányt mutatva megerősítette a tízparancsolat betöltésének szükséges voltát! A földi szentély pedig a mennyeinek csak a másolata volt, ahol a földi papok szolgáltak állatokat áldozva az ószövetség idején. Most viszont Jézus a mennyei szentélyben szolgál értünk bűnösökért, mint egyetlen főpapunk, és helyettes áldozatunk.

Pál erről így ír a Zsidókhoz szóló levelében:

Zsidókhoz írt levél 8. rész

" 1. Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,

2. Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.

3. Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.

4. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,

5. A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.

6. Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.

7. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.

8. Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.

9. Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.

10. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.

11. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.

12. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.

13. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Zsidókhoz írt levél 9. rész

1. Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.

2. Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

3. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,

4. Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,

5. Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani.

6. Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,

7. A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.

8. Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.

9. A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,

10. Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.

11. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,

12. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

13. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

14. Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

15. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

16. Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.

17. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes.

18. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.

19. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20. Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

21. Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

22. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és VÉRONTÁS NÉLKÜL NINCSEN BŰNBOCSÁNAT.

23. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24. Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.

25. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26. Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

27. És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

28. Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.

Zsidókhoz írt levél 10. rész

1. Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

2. Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

3. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

4. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

6. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.

7. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

8. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

9. Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. ELTÖRLI AZ ELSŐT, hogy meghagyja a másodikat,

10. A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11. És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

12. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

13. Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.

14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:

16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,

17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,

24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.

28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;

29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: ENYÉM A BOSSZÚÁLLÁS, ÉN MEGFIZETEK, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

32. Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

33. Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

34. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

35. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

36. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

37. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.

38. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

39. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk."

Ezekben az igékben az összes kérdésedre megvan a válasz!