Ha "hitehagyottaknak" nevezek meg embereket az már ítélkezésnek számít?

Attól függ!

Ha azért mondod másra, mert már nem tagja a korábbi felekezetnek amihez tartozott, de Istenben ugyanúgy hisz, akkor ítélkezés.

Mert nem Istent hagyta el, hanem a vallási felekezetet.

Hite ettől még ugyanúgy van az Úrban.

Ez az én véleményem.

Igen úgy nevezi a szent írás, de az nem azt jelenti, hogy mostantól rendszeresen így utaljunk rá jelzőként

Ez egy megállapítás a Biblia részéről, de nem a feladatunk mélyebben foglalkozni a dologgal.

Vannak fontosabb dolgok amivel meg kell tölteni az elménket.

Persze hogy ítélkezésnek számít. Ez egy minősítés, méghozzá egy negatív minősítés.

Jézus és a Biblia egyáltalán nem tiltja az ítélkezést. Nem azt mondja, hogy semmiképpen se ítélj, hanem csak azt, ahogy te ítélsz, úgy ítélnek meg téged is. Aki igazságosan irgalmasan ítélkezik, azt igazságosan és irgalmasan fogják megítélni.

"Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." (Lk 6,37-38)

Ahogy te bánsz egy szerinted hitehagyottnak minősülővel, azt kapod vissza, ha kiderül, hogy te is elhagytad az igazságot. Jehova tanúi a hírek szerint meglehetősen szigorúan és keményen bánnak a szervezetet elhagyókkal, s mint mondják, ezzel a bibliai alapelveket követik. Nos a Biblia valóban eléggé szigorú a hitehagyottakkal, de ezt a tévedhetetlensége tudatában teszi. Az apostolok idejében, aki elhagyta az egyházat, az nem egy össze-vissza beszélő, tanaikat állandóan változtatgató szervezetet hagyott ott egy másik legalább olyan életszentséget képviselő és gyakorló másik felekezet kedvéért, hanem az igazsággal együtt legtöbbször az erkölcsös élettel is felhagyott.

Én elítélem a hitehagyást, de ha valaki azért lép ki egy felekezetből, mert meggyőződése szerint egy másik felekezet hitelesebben képviseli Krisztust, ebbe vajon mi a hitehagyás? Például el kéne ítélnem a saját öcsémet és nem szabadna vele érintkeznem, mert kilépett a családunk felekezetéből és egy másikat követ egyébként előnyére?

Jehova tanúi milyen alapon ítélkeznek, ha bevallottan nem tévedhetetlenek? Ha valakinek meggyőződése, hogy igaza van, s nagyot vétkezik, aki elhagyja ezt az igazságot, annak persze lelkiismeretbeli kötelessége, hogy ítélkezzen, de legyen felelőssége tudatában, ha mégis téved, ugyanazt megfogja kapni, amit adott.

Nem. Csak a píszí szemlélet szerint.

Különben egyszerű ténymegállapítás. Őszinte beszéd.

Szia

"Ezt már végképp nem értem!

Ha egyszer valaki kilép és otthagyja a vallási csoportját egyházát akkor már nem nevezhetem "testvéremnek" hanem csak "hitehagyottnak"." - pedig azt hittem egyszeű! Ha valaki elhagyja a gyülekezetet, akkor tényleg már nem a "testvéred", de van annak az egyénnek neve, és azon lehet nevezni...:-)

egyébként a Biblia joggal nevezi hitehagyottnak azokat a személyeket, akik gyakorolták, majd később elhagyták a krisztusi tanítást. (bár az első hitehagyott Sátán volt, mert az ennek megfelelő görög kifejezés (a·po·szta·sziʹa) az a·phiʹszté·mi igéből ered, amelynek a szó szerinti jelentése: ’eltávolodik’)

De nem biztos, mint már írták a hozzászólók, hogy szeretetről árulkodna ha mi ezzel a szóval illetnénk, vagy neveznénk bárkit. Hiszen Krisztus azt mondta, szeressük az ellenségünketm és imádkozzunk értük. A "hitehagyott" személy idővel visszatérhet (hasonló esetről olvashatunk a Cselekedetek könyében), és ismét a testvérünkké válhat.

Egyébként gondolj kérlek Máriára, Jézus anyjára, aki hithű zsidó lány/asszony volt, majd kb. 50 éves kora körül elhagyta zsidó vallását, és a fia, Krisztus követője lett. Mégsem volt "hitehagyott".