Ha Isten a szeretet, akkor miért áll ellentétben Pál "szeretet himnuszával"?

kedves kérdező!

én a saját hitem alapján megpróbálok neked válaszolni. talán azzal kellene kezdenem, hogy számomra az ószövetség nem több, mint szubjektív történelem. abszolút nem hiszem, hogy a bosszúálló, kegyetlen, gyilkos jehova lenne jézus szerető atyja. tudom, a jóslatok, meg a többi... én azt vallom, hogy minden vallás, filozófia, mely megengedi a hívők számára a szabad gondolkodást, egy istent keres, csak más-más úton. Jézus sem zárta a hitét/hitünket az atyában dogmák közé.

a te problémád azzal van, hogy nem érted, hogyan illik bele a büntetés, a kárhozat a tökéletes isteni szeretet fogalmába. szerintem sehogy. a keresztény vallás az istenfélelmen alapszik. előírja, hogy mit tehetsz, vagy mit nem, és ha hibázol, ez rögtön bűntudat formájában jelentkezik. szerintem ez nem egészséges kapcsolat istennel. úgy gondolom, hogy ez az egész a mennyország-pokol kettősségből adódik. tehát isten szeret, de ha elcseszed, akkor vége. hiszen vannak főbenjáró bűnök, amik alól nem ment föl semmi. vagy ha te nem érzed rossznak amit tettél, akkor nem bánod meg. de ha nem bánod meg, nem oldoznak föl a bűn alól. semmiképp sem egyszerű.

nos nekem is ezekkel, és hasonló- szerintem logikátlan dolgokkal küzdöttem. éreztem, hogy a jézusi, isteni szeretet tökéletes. Érdekes módon a jó isten a keleti filozófiák félé irányított. a védikus filozófiák szerint létünk alatt többször újjászületünk, egészen addig, ameddig életeink során elég tapasztalatot nem gyűjtünk ahhoz, hogy egyesüljünk az abszolúttal/újra isten mellett legyünk. és a büntetések, a kárhozat? a karma lényege leegyszerűsítve az, hogy amilyen életet élsz, olyan életed lesz. nem biztos, hogy ebben az életedben, de amit tettél, "ugyanazt" fogod visszakapni. hatás-ellenhatás. te magad bünteted, vagy jutalmazod magadat. nem az abszolút tökéltesség. a lényeg úgyis az, hogy megannyi szenvedés és boldogság (földi tapasztalat) után mindannyian visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. szerintem ez logikusabb, mint a mennyország-pokol elmélet tele ellentmondásokkal, logikai hibákkal. én úgy gondolom, hogy isten tökéletes és logikus. ezért az isteni tervnek is tökéletesnek és logikusnak kell lennie.

nem érts félre, nekem Jézus tanítása, a jézusi út a követendő példa az életemben, csak nem az egyház dogmái szerint. a lényeg így is, úgy is ugyanaz marad: isten a tökéletes szeretet.

ne haragudj, hogy ezt mind leírtam, de így talán érthető lesz a válaszom. az egyházat a tanítás szerint péter alapította, de útközben történt egy különválás. míg péter jézus valódi tanítását hirdette-hozzáteszem nem a zsidóknak, addig jános messiást csinált jézusból. hozzáillesztette jézus szent életét a zsidók történelméhez mindenféle ősi próféciákra hivatkozva. így lett jézus szabadszellemű szeretet-tanításából a dogmatikus, ellentétekkel teli keresztény egyház.

Tehát szerintem jánosnak igaza van, és pál sok helyen téved/ferdít. Nem pont ebben a versben, mert ez pont egy kifejezetten szép és igaz vers. Viszont a rengeteg ellentmondás ami a bibliában van, azt pálnak köszönhetjük (ószövetség). és ebből kiindulva igen, a keresztény istenkép több helyen nem valós.

remélem tudtam segíteni

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Jézus azt mondta, hogy nincs más út. Hiszel neki?

Isten szeretetének mikéntjét a János 3:16 mutatja meg nekünk. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Isten szeretete tehát Jézus értünk való áldozatán keresztül valósul meg. Aki Jézus Krisztusban van, azzal szemben Isten "nem gerjed haragra" annak "nem rója fel a gonoszt". Annak az embernek "Mindent elfedez", "mindent eltűr." Azért teszi ezt, mert Isten Jézus Krisztusnak rótta fel mindazt a gonoszt, amit mi elkövettünk.

Aki viszont elutasítja Isten Jézus Krisztusban kinyilvánított szeretetét, annak Isten igazságos ítéletével kell szembenéznie.

Semmiféle ellentmondás nincs Pál szavai és Isten szeretete között.

Nem, nem így van! Az egyes igeszakaszokat mindig a teljes kijelentés kontextusában kell értelmezni, nem önmagukban. Így Pál szavait is az 1Kor. 13-ban, és Jánoséit is a 1János 4-ben.

Ha megnézed az 1János 4. fejezetét, ott is azt láthatod, hogy Isten szeretete Jézus Krisztusban nyilvánult meg a számunkra.

"Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa." (1Jn. 4:9)

Azonban a teljes bibliai kijelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy helytelen Istenről az a nézet, hogy Ő "csak" szeretet volna. Isten szeretet. De Isten a Seregek Ura is, igaz Bíró is (pl. Jer 11:20, 2Tim 4:8), aki megítéli a bűnt. És még számos tulajdonsága van Istennek, melyek együtt alkotják az Ő természetét. Nem lehet Istenről úgy gondolkodni, hogy Ő csak szeretet, és figyelmen kívül hagyni a többi jellemzőjét.

Talán a büntető törvényszéki bíró, aki elítéli a bűnöst, nem lehet egyben szerető ember is? Azt állítanád, hogy a bíróban nincs szeretet? Ha a törvények megengednék, a bíró a megfelelő tényállás esetén halálra is ítélhetne egy kbűnöst. Ez a bíró akkor híján volna a szeretetnek?

Ez a bíró még csak meg sem kegyelmezhetne a bűnösnek, mert a törvények alapján el kell ítélnie. Nem mondhatja, hogy "én szeretem magát, ezért nem rovom fel önnek a bűnt, amit elkövetett". Isten azonban megteheti ezt, mert az igazságszolgáltatás igényét kielégítette Ő maga, Jézus Krisztus áldozata árán. Isten szeretete tehát - ahogyan János is írta - az által lett nyilvánvalóvá számunkra, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát elküldte e világra, hogy éljünk általa.

Amikor János azt írja, hogy szeressük egymást, mert Isten is szeretett bennünket, akkor emlékeznünk kell rá, hogy HOGYAN szeretett minket Isten: ÚGY szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján 3:16). Ha Isten annyira szerette a világot (az embereket), hogy a Fiát adta értünk, hogyne kellene nekünk is szeretnünk egymást! Az 1Kor 13-ban azt is olvashatjuk, hogy hogyan kell kinéznie ennek a szeretnek. De ezt is - mint mindent - Jézus Krisztus áldozatán keresztül kell szemlélnünk. "Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné (bizonyossággá) az Isten dicsőségére mi általunk." (2Kor 1:20)

Nincs itt tehát semmiféle ellentmondás. Csupán fel kell hagyni azzal a bevett szokással, hogy egy-egy verset kiragadva és önmagában értelmezve szembeállítani más, szintén kiragadott igeversekkel. Évek óta foglalkozom már apologetikával - hitvédelemmel - és válaszolom meg az ún. "bibliai tévedéseket és ellentmondásokat". Még soha senkinek sem sikerült valódi tévedést vagy ellentmondást bizonyítani a Bibliában. Nem azért, mert én olyan okos vagyok, hogy mindent ki tudok magyarázni, hanem azért, mert a Biblia megvédi önmagát. Azért, mert nincs benne se tévedés, se téves információ, se ellentmondás. Mindig vannak újabb próbálkozók, akik megpróbálnak ilyeneket bizonyítani, de rendre elbuknak. A kérdés az, hogyha a Biblia csak egy "emberek által írt mesekönyv" - ahogy némelyek (elég sokan) állítják, akkor mi végre ez a vehemens, szűnni nem akaró támadás ellene? Miért zavar egy "mesekönyv" annyira egyeseket, hogy folyton cáfolni akarják? Talán azért, mert belül mégis tudják, hogy Isten szava ez, amely megítéli őket? Az ítélet alatt állás gondolatától pedig úgy igyekeznek szabadulni, hogy próbálják a Biblia szavahihetőségét kétségbe vonni. Akár hogy is igyekeznek, az ítéletet ezzel nem kerülhetik el. Csak a Jézus Krisztusban való hit ment fel az ítélet alól. EZ Isten szeretete!