Ha Isten mindenható, akkor meg tudja szüntetni magát?

Sziasztok!

"Istent az emberi tudat, a tudatot az agyunk hozta létre."

Tényleg?

Nézd már meg kérlek, hogy hol van a tudatod határa! Szimulálok egy környezetet, ahol fákat, embereket, autókat, szántóföldet, száraz kaszálót látok és mindez a tudatomban jelenik meg. A tudatnak nem az agyban van a határa, ugyanis ebben az esetben a 'kint' látott kép nem jelenhetne meg 'bent'. A tudat nemcsak a 'külvilág' szubjektív képét tartalmazza, hanem az érzékelt fát, kamiont, felhőt, stb. Ezen a tudaton még akkor sem esik csorba, ha egy szubjektív észlelő meghal.

Isten léte, ahogy a nem léte, nem bizonyítható, és nem is cáfolható. Mindkét álláspont hit kérdése.

Ha elfogadjuk azt a sokak által már megtapasztalt jelenséget, hogy van gondolatátvitel, akkor azt sem nehéz belátni, hogy ennek igencsak sokféle, komplex módja képzelhető el, különösen, ha az együtt-gondolkodás nem tudatos formában is működik (biztos, hogy működik.

Emiatt bizonyos erkölcsi normáknak praktikus okai is lehetnek?, mert hatékonyabban működik egy társadalom, ha az embereknek lehetőségük van ugyanazt érezni, és tudni.

"Isten" egyfelől absztrakt, másfelől, a megszemélyesítés miatt konkrét fogalom. Azaz totális káosz. (És persze még az sem kizárt, hogy létezhet a mienktől eltérő létforma is, amihez viszonyítva az agyunk úgy működik, mint a vegetáció.)

Így könnyebb kézben tartani.

A paradoxonok persze másféle, inkább a matematikához kapcsolódó problémákat vetnek fel (az összes halmazok halmaza tartalmazza-e magát, vagy sem/ azokat, akik nem maguk borotválkoznak, a borbély borotvál; ki borotválja a borbélyt - egyszóval szakállas vicc).

Igen. Isten meg tudja szüntetni magát. Már meg is tette. Nemléte ideájának darabkái szétszóródtak a teremtésben és van akiben nagyobb arányban gyűltek össze. Így van aki hisz van aki nem :(

Mi a célod ezzel a kérdéssel? Ezen múlik, hogy tudsz-e hinni benne?

Egyébként, mivel mindenre képes, már feltámadt. :)

Hallelúja!

Ami a követ illeti: A tudomány jelenlegi állása szerint a "nehézség" nem a kő tulajdonsága, hanem a viszonyának, ahhoz amiről fel akarod emelni. Isten képes a viszonyt meghatározó tényezőt befolyásolni (amit most gravitácós együtthatónak nevezünk), így ha akarja fel tudja emelni, ha akarja úgy intézi, hogy még ő sem tudja! :)

12-nek

A halál kapcsán Isten fogalmához fordulni nem irracionalitás. A ratio jelentése értelem. Az irracionális tehát értelmetlen. A gyászt nem ilyen-olyan vallás tanítása következtében érezzük ismerőseink halálakor. A gyásznak vannak szellemi, pszichikai és ezeken keresztül fizikálisan is megjelenő élettani hatásai, következményei is. Szerintem ateistáknál is. Ebből kifolyólag a gyász nyomasztó súlyának enyhítése racionális igény. Ha hitében az ember vígaszt talál, annak van értelme, tehát nem lehet irracionális. Ez független attól, hogy van aki azt gondolja puszta intellektussal, "racionális" gondolkodással meg tud emészteni mindent és nincs szüksége Istenre. (egyébként kétlem, hogy lelki (pszichikai) gondok feldolgozásának ez utóbbi az egészségesebb végeredményre vezető módja)

10-nek

Nem logikus a hívők "nemléttől" való félelmében keresni a hit gyökerét. Tapasztalatom szerint a nem hívők többsége szerint a "vallás" egyik fő tétele a pokol és a menny léte, ahova halálunk után kerülünk. A hívők vallásukból leginkább az ezekhez kapcsolódó "jó és rossz" fogalmával foglalkozó tanításokat ismerik. Tisztában vannak vele, hogy életünkben nagyon sok olyasmit tesznek, ami távol áll az igaz hívő ideális viselkedésétől. Ez alapján a jellemző hitrendszerükben a haláltól sokkal inkább kellene félniük, tudván, nagy esélyük van pokolra jutni.

Ebből az is következik, hogy a pokoltól való félelem legegyszerűbb racionális hárítási módja a hit, és a vallási tanítások elutasítása. Ráadásul a leggyávább is, és gyengeségre mutató, hisz pont arra utal, hogy az ateista kibúvót keres a nehezen betartható erkölcsi normák, az ösztönöknek ellenmondó emberré tevő isteni törvények alól. Ismeri nagyjából azokat, és tisztában van vele, hogy nem tudja/nem akarja azokat betartani, mert neki így kényelmesebb. Ez a liberalizmus értékrendnélküliségének gyökere.

Vallani valami, vallásosnak lenni, azaz vállalni a döntésünkkel együtt járó minden következményt - terheket, felelősséget stb. - és kitartani e mellet, ahhoz kell a bátorság, és az erő!

18-nak:

".... megbuktatja a biblia Istenének a létét,..."

Ok. Sikerült paradoxont kiötölnöd a saját istenképed keretein belül. Még akkor is csak a te istenről alkotott képedről beszélünk, ha odaírod, hogy "biblia Istene", mivel az is meghatározza szóhsználatod, hogy mennyire ismered a bibliát.

Pl. ha nagyon racionálisan elemeznéd, látnád, hogy az ószövetségi JHVH, aki magára a MINENHATÓ jelzőt alkalmazza és alkalmaztatja nem azonos az Evangéliumok Atya Istenével. Sőt JHVH nem a TEREMTŐ EGY, csak teremtmény. Nagyon hiú, gyerekesen nagyképűsködő mint az pl az egyiptomiakkal vívott "varázspárbalyból" is látszik. Csak ő nevezi magát "MINDENHATÓ"nak (az Ószövetségen kívül János jelenéseiben található még, de az egyébként is teljesen ószövetségi szimbolikát használ mindenhol), és folyton azzal foglalkozik, hogy maga és az emberek számára bizonygassa mekkora nagy és hatalmas. Szerintem aki valóban az, az nem érzi ennek szükségét. A genezis első fejezetében szereplőtől is elkülönül JHVH: 1. Megnevezésében - ALHJM szemben a JHVH ALHJM-mel 2. A Teremtés logikailag és számtanilag kihangsúlyozott módjában 3. Teremtményeihez való viszonyában: ALHJM (az első teremtő) saját képére teremti az embert és megáldja. JHVH akiről 2 második fejezettől kezdődően beszélnek (azaz az Éden kertjének történetében) kiátkozza teremtményeit mikor azok istenekhez hasonlóvá válnak.

Ebben az ateisták csak az ellentmondást látják, és alapot a történet elutasítására. A fennmaradt keresztény egyházák pedig tagadják és ócska kimagyarázkodásokkal próbálkoznak. Pedig akkora az ellentét a kettő között, hogy nyilvánvalóan az adott fejezetek szerzőeiben sosem merült fel, hogy valaki egyként értelmezi a kettőt . Sőt! A megfogalmazás szándékoltan hívja fel a figyelmet a két ellentétes célú és eredményű "teremtésre"

Ennek tudatában érthető, hogy miért más annyira a Jézus által hangoztatott Istenkép, és miért viszonyulnak kijelentései az ószövetségi hagyományhoz úgy ahogy.

Ezzel alapvető ellentmondások oltódank ki. Pl.: a "miért van gonosz a világunkban" típusúak stb.

Ahogy most neked és nekem, más más istenképünk van, úgy 2-3 ezer évvel ezelőtti egyéneknek és közösségeknek, népeknek is igen eltérő Isten képe, kultúrájuk, nyelvük stb volt. Tehát, amikor pl. egyes kifejezéseken, fogalmakon lovagolsz csupán kultúráink-kultúráik közti különbségbe ütközöl, és nem "Isten létét buktatod, vagy cáfolod"

Egyébként meg, a "bibliai" Istenen kívül, (ha már így szétválasztod) van még sok EGYISTEN;), az az Isten létét, vagy a hit értelmét nem cáfoltad semmiképp.

Mindez csak azt példázza, hogy érdemes magadnak keresni a válaszokat, a saját logikádnak megfelelően, és nem mástól elvárni, hogy győzzön meg olyasmiről, amiben nem akarsz hinni. Ha nem akarsz nem kell. Hidd el, aki itt ellentmond neked, nem megszállott térítési szándéktól vezérelve koptatja a billentyűket. Csak más szempontból látja a dolgokat és sajnálja, hogy te onnan nem látod.

28-nak

Német Sándor nem teológus, hanem üzletember. A Hitgyüli nem egyház hanem üzleti vállalkozás. Hogy a parlament történelmi egyháznak szavazta, csak arra utal milyen ilyesztő befolyása van. Ilyesztő mint a scientológia egyháza.

Felesleges ekkora köröket futni az egyes teológiák cáfolására. A földön csak keresztényből virágzik pár száz felekezet. Azért vannak mert nem értenek egyet "lényeges" pontokban. Logikusnak tűnik, hogy mindnek nem lehet igaza, persze mind azt mondja, hogy ő az egy aki tudja a tutit. A valóság pedig az, hogy mindegyik téved, aki kizárólagosságban gondolkodik. ÉS EZ SEMMILYEN FORMÁBAN NEM CÁFOLJA ISTEN LÉTÉT, VAGY A VALLÁS ÉRTELMÉT, IGAZSÁGÁT! A hit nem egyenlő az egyházzal mint intézménnyel, ezért felesleges az egyes felekezetek teológiáját cáfolgatni. Mindenki találja meg a maga értelmezését, ami természetesen minden új élethelyzetben mindig más.