Hogyan vígasztalnátok egy gyászolót (hozzátartozót)?

Szia Karlowy

Hogy bírom? hát nehezen. Van amikor elviselhetőek a napok. De hírtelen minden összezuhan, és alig bírom a terheket, a gondolatot, hogy már mincseeeeeeen. Ilyenkor a sírás sokat segít, és sokat olvasom a Bibliát, mert az megerősít. Rájöttem, hogy csak akkor cipelem egyedül a terhemet, amikor átadom azt imában Istennek, azután visszaveszem. Meg kell tanulnom átadni neki, és nála is hagyni.

Sokszor olvasom el ezt a bibliai részt:

Zsoltárok 25:16, 17

Fordítsd felém arcodat, és légy kegyes hozzám,

Mert magányos vagyok, és nyomorult.

Szívem gyötrelmei megsokasodtak;

Ó, vezess ki szorongattatásaimból!

Tudod van reményem, hogy újra láthatom anyumat, csak nekem most mindvégig Istenhez hűséges életet kell élnem, hogy ott lehessek amikor anyám feltámad. Annyi mindent szeretnék megbeszélni vele....

Mivel együtt éltünk, nem tudok szinte mozdulni sem, hogy ne botlodjam bele a vele kapcsolatos emlékekbe, még akkor is, ha krumplit hámozom...nyomasztó.

Sok vígaszt kapok a keresztény szolgálatban is...híszen másokat is vígasztalnom kell ha arra van szükség, ilyenkor én is megvígasztalódom:-). Már képes vagyok elmenni a szolgálatba, egy ideig ez sem ment...

De neked sokkal nehezebb lehet, hiszen te a testrészedet veszítetted el:-(. Azóta egyedül élsz? vagy van gyerek aki leköti a figyelmedet, vagy esetleg már olyan korban van, hogy támogatni tud, veled van?

Ne mond azt, hogy jobb lenne meghalni, mert a feleséged nem akarná ezt. Mindent megtenne, hogy újra élhetővé tedd az életedet....hát ha most még nem megy, legalább törekedj erre a kedvéért...

Szoktad olvasni a Bibliát? Ugye tudod, hogy Isten teljes mértékben átérzi a fájdalmadat, és szeretne megvígasztalni? Hogyan? Hát így: "ki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten."2kor.1:4

Köszönöm, hogy írtál, imádkozom érted, hogy vígaszt lelj és folytatni tudd az életet...:-)

Szia Karlowy

Ritka, hogy ilyen korkülömbséggel ennyire jó, szoros kapcsolat alakuljon ki fárfi-nő között. Nektek sikerült.

De akkor ez valahol benne volt a pakliban ami történt, hogy előfordulhat nagyobb valőszínüséggel, mint forditva.Persze ezt ésszel, sem érzelemmel elfogadni nem igen lehet...talán az idő.

Hány évet éltetek együtt?

MIért nem olvasod a Bibliát, a nyirkai jóslatot meg igen? Mit adhat az neked? Lehet ezért vannal éjszakai látomásaid, ami teljesen biztosan nem segít neked. Légy óvatos, mert a démonok éppen a bánatodat használhatják ki, hogy a hatalmukba kerítsenek, és ez életveszélyes lehet. Hiszen már írtad is, jobb leenne nem lenni....

De te még fiatal vagy, és előtted az élet. Megéled a gyászodat, és lehetsz még nagyon nagyon boldog is. Persze minden attól függ, most mit teszel.

A férfiembernek segít az " iszom" bizonyos mértékig, de a túlzás tönkreteszi az életét, az önbecsülését, és olyan mélyre süllyeszti, ahonnan már keveseknek sikerül felállni. Aggódom érted :-)

Mivel a lélek maga az ember, és amikor meghal nincsen olyan része ami visszajárna, gondolkodni tudna, érezne, ezért soha nem a kedves halott párod látogat meg tégedet, inkább a démonok, akik azt akarják higyjél a párod jelenlétében...de ennek nincsen semmi érteelme, sem haszna, hiszen nem vígasztalódsz meg általa.

Inkább a Teremtődhöz közeledj, mert az tud neked segíteni, együtt érez veled, látja a bánatodat, és életed ürességét, amelyet a vaszteség okozott. Miért nem olyanhoz fordulsz, aki tud, és akar neked segíteni?

Én közel állok Istenhez, és így ismeretlenül is szeretnék segíteni neked, akkor mennyivel inkább az, akinek naponta köszönheted az életedet!

Lehet, hogy most, jelenleg nem jó. Az is lehet, hogy már "soha nem is lesz olyan jó"! De lehet másfajta jó az életedben, ami élhetővé teszi az életed. Csak ne add fel, inkább adj magadnak időt, hogy a gyászt megélhesd...ez időbe telik...csak közben ne rombold az egészségedet.

Remélem a lakhatásod megoldódik egy idő múlva, mert ez is egy olyan pont lehet az életedben(bizonytalanság), ami nem vígastaló, inkább romboló lehet.

A szeretet, együttérzés amire a leginkább szükséged lehet most. Van ilyen?, jelen van az életedben?

A születésünktől a halálunkig a szeretet az, amire a leginkább szükségünk van. És vágyunk is rá, méghozzá nemcsak a férfi és nő közötti romantikus érzésre, hanem a barátokkal és a másokkal ápolt kapcsolatokra is. De arra a szeretetre van a legnagyobb szükségünk, amelyet Jehovától kapunk. De sokan nehezen tudják elképzelni, hogy emberek közeli barátságot alakíthatnak ki a mindenható Istennel. De mi, tanúk nagyon is el tudjuk képzelni! A Bibliában olvashatunk olyan emberekről, akik Isten barátai lettek. Érdemes elgondolkodni a példájukon, hiszen nincs annál értelmesebb életcél, mint hogy mi is ilyen szoros kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ábrahám különösen jó példát mutatott ezen a területen ("és beteljesedett az írás, amely ezt mondja: „Ábrahám hitt Jehovában, és ezt igazságosságul számították be neki”, és „Jehova barátjának” hívták. Jak 2:23). Hogyan került ilyen közel Jehovához? A hitnek nagyon fontos szerepe volt ebben. A Biblia úgy is ír Ábrahámról, mint aki „az atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük” a Róma 4:11-ben

Jobb napot kívánok neked, és imádkozom érted :-)

Szia Karlowy

Remélem jól vagy. Mióta nem ítam, egy évvel iősebb lettem :-( Nem nagy öröm...

Nehezen mennek a napok, és sok a változás körülöttem, amit jelenleg nehezen viselek. Még mindig nem tudok semmiben örömet találni....legfeljebb akkor ha szolgálatba megyek. Ugye tudod, hogy tanú vagyok. Csak az köt le, ami a keresztény életemmel kapcsolatos tevékenység. Ha rajtam múlna csak ezel tölteném az időmet...de családi kötelezettségeimet is el kell látni,... csak valahogyan azóta ez nem okoz már örömet. Remélem megváltozik ez is idővel.

Nehezen viselem el saját magamat, és azt hiszem más is engemet....

Mindenki azt mondja a környezetemben, hogy az idő sok mindent begyógyít, és elsimít. Hátvárom már azt az időt.:-(

Cak remélni merem, hogy te jobban avgy :-) szívből kívánom neked :-)

Szia Karlowy

Látom neked sem akkar könnyebbedni a lelkivilágod :-(

De azon kívül amit leírtál van valami értelmesebb dolog az életedben? Dolgozol? Mert az is segít valamennyit. Eltereli a figyelmedet...

Na meg azért muszály élni, és ha így van, értelmet kell adni/keresni neki. Mert azért gondold csak végig, mielőtt megismerkedtetek, akkor is csak éltél egyfajta életet. Már soha nem lesz olyan milyen volt, de másmilyen lehet...és a minőségén csak mi javíthatunk, senki sem teszi meg helyettünk....persze csak ha akarjuk, ha képesek vagyunk rá.

2 Szeretem és hiányzik." - tudod hányan vágynak a szeretetedre? Hány embernek lenne szüksége rá? A volt párod már nem kaphatja meg! Hát ne engedd, hogy drága érzéseid a füstbe menjenek....gyászold meg őt és keress olyan valakit, aki talán egész életében arra a szeretetre vágyott, amit csak te adhatsz meg neki...ez egy értelmes cél lehet az éltedben...hiszen még fiatal vagy, talán még azt is mondhatom, előtted az élet...ne zárd be megad előtt, sem magad mögött az ajtót..

"Valahogy, sehogy se jó." - ez jelenleg természetes...de nem ez ajövő :-)

Szeretettel gondolok rád...