Hogyan vígasztalnátok egy gyászolót (hozzátartozót)?

Nem könnyű vigasztaló szavakat találni,s ezt sűrűn tapasztalom,amikor ilyen hívatás előtt állok.

Sokszor,legbeszédesebb,az együttérző hallgatás,együtt könnyezés.

A vígasztaláson túl igen fontos felelősség,a reménység üzenete.

Erőt nyújtani a gyászolónak a felálláshoz,hisz Jézus ígérete,s feltámadása reményt adhat,elvesztett szeretteinkkel való újratalálkozáshoz,az ittmaradottakért való szolgálatunkhoz.

A vígasz,és erősítés mikéntje attól függ,hogy a gyászoló,a gyászmunka mely fázisában van éppen.(A sokkoló gyász első óráiban mást tehetünk,mint az adaptáció fázisában,valamikor a 12.hónapban.)

"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll....A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más."(Jób 19:25,27)

Azért szeretlek téged, mert itt állod a vihart. Sokszor jobb a hallgatás. Anyud gondolom idős volt, mert mondtad, hogy te nyugdíjas vagy. A párom betegeskedett, de inkább abba halt bele, hogy a kórházban szarrámérgezték gyógyszerekkel. Keverjük bele Istent. Amikor elment, reggel 6-kor, a kutya elég furcsán nyüszített a kert végében, nem tudtam, csak később mondták, hogy reggel 6-kor ment el. Eljött elköszönni a kutyától, de én fent voltam, tőlem nem tudott elbúcsúzni. Mondtam Istennek, hogy legalább megölelhettem , megpuszilhattam volna. Erre 2 napra rá azt álmodtam, de ez inkább éjjeli látás volt, hogy az égből egy fényes íves út jön le a szobámig. Rajta egy fehér lény jött be a szobába. És mire beért, a párom volt az. Megöleltük egymást, én megpuszilgattam és eltűnt, mert felébredtem. Volt egy könnycsepp a bal szeme sarkában. Többször mondtam Istennek, hogy éjjel vele szeretnék lenni, többször álmodtam vele. Azt mondják az okosok, hogy amikor álmodunk, a szellemvilágba megyünk és ott ténykedünk. De amit elmeséltem, azért volt valóság, mert nem érzékeltem az időt. Nem tudtam, hogy jelen van, vagy múlt, (mint János a jelenésekben). Néztem filmeket a klinikai halálról, és ott is mondták, hogy időzavarba kerültek. 2-3 ilyen film van, amit érdemes megnézni, az egyik ez: https://www.youtube.com/watch?v=Z-5xxXcL2v0&t=5s

Amikor találkoztam a párommal a szellemvilágban, mindig kérdeztem, hogy "te meggyógyultál?" Mert azt mondták, hogy meghaltál. És curvára nem értettem. Amikor anyám ment el, 9 éve, akkor nem tudtam mihez kezdjek. Mentem haza, álltam a vonatmegállóban, és fel-alá járkáltam. Istenem, most mit csináljak? Kérdeztem és tele voltam rossz érzésekkel, a fejem zsongott. Egyszercsak hallom belül, hogy : nyugodj meg. Abban a pillanatban eltűnt minden rossz érzés, fájdalom. Tudtam, hogy anyám Istennél van, jó helyen. Ha akarod talizhatunk, megölellek. Isten vigyázzon rád, szeretettel ölellek!

Kedves Zita!

legjobban Jézus szavai vigasztalnak:János ev.11,25

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

Urunk, Jézus Krisztus, Elsőszülött a halottak közül! Járd át Szentlelkeddel sápadt és erőtlen reményünket, hogy igazi, élő, a halottakat feltámasztó Istenbe vetett reménységgé, életünket formáló erővé váljék. Alakítsd ki bennünk kegyelmeddel a Vőlegény érkezésére várakozó jegyes lelkületét, aki nem erre a földi életre rendezkedett be, ám felkészült a várakozás hosszú óráira; aki úgy van itthon e földön, hogy egy percre sem feledkezik meg az örök hajlékról, melyet Te készítesz számára a mennyben.