Bizonyos Apokrif iratokban miért van teljesen más írva mint a kanonizált Bibliában?

Azért, mert ez egy általános gyűjtemény.

Annak idején összegyűjtöttek minden létező szent iratot, amit csak találtak, és aztán ezeket válogatták össze, amelyik legalább nagyjából összeillett (kb. a tizede).

Még ebben is nagyon sok ellentmondás van, pedig ennek egy részét azóta kiszórták.

Máté, Márk, Lukács és János Jézus Krisztus személyes tanítványai voltak, János még rokona is volt Jézusnak. Az Evangéliumokat valóban ők írták, ez szövegkritikai szempontból tudományosan is bizonyított tény.

Az apokrif evangéliumok egy (kisebb) részét elfogadja az egyház, a szóbeli hagyomány részeként. Ezek szerzői vitatottak, de az ott leírt tanítás az egyház tanítása. Ilyen pl. Nikodémus Evangéliuma vagy Jakab Evangéliuma.

Más apokrif evangéliumokat meg nem fogad el az egyház, mert nem a keresztény tanítást foglalják össze, nem is keresztények írták ezeket, hanem gnosztikusok, pár száz évvel Krisztus után.

A szent iratokat pedig nem kellett a zsinatokon kanonizálni, nem is a zsinatokon kanonizálták azokat. Nem tudom ki mondott neked ilyesmit, de keress egy nála tájékozottabb embert. :)

eleve téves amiből kiindulsz, valószínűleg valamilyen szenzációhajhász dilettáns blogger tévesztett meg

egyrészt a papság nem a 2.-3. században alakult ki

másrészt ezek közül az iratok közül több akkor még eleve nem is létezett mikor a bibliát kanonizálták

harmadrészt az apokrif "evangéliumok" egymásnak is durván ellent mondanak, még a 4 kanonikus egymással és számos más irattal össze cseng

az "apokrifeket" különös módon csak 1-1 közösség ismerte még a 4 kanonikusat az öszes, ez az 1-1 közösség valamiben eltért az összes többitől (ide értve más hasonló "szakadárokat") és láss csodát az ő csodálatos vezetőjük megtalált egy iratot ami pont csak annyiban más a kanonikusakhoz és a többi apokrifhez képest is amennyiben őket igazolja

#2 Lukács tudomásom szerint sosem találkozott Jézus Krisztussal, így Lukács mint személyes tanítványa nem lehetett Jézusnak

#3 2. században? Akkor az én Bibliámmal valami nem stimmel, de nem Jehova tanúféle, hanem olyan, amit Róma is hitelesített NIHIL OBSTAT jelzéssel, szóval ebben a Bibliában miért olvasom ezt a következő értekezést az evangélium lábjegyzetében a teológusok részéről: „A négy evangéliumon kívül több más kísérlet is történt az első században Jézus életrajzának megírására. Ezek az írások azonban elvesztek” Még az I. században elvesztek... Tehát biztos vagyok benne, hogy nemcsak Máté, Márk, Lukács és János evangéliumok álltak a keresztények rendelkezésére az I. században (gondolom a keresztényüldözések miatt elégették).

A válasz egyszerű:

Isten Lelke ihlette a Biblia kanonizált könyvei íróit,s így azok egymással összhangban íródtak,ha figyelembe vesszük az írók kulturális körülményeit,amelyek színezték a meglátásokat.(Ezért nem írtak az evangélisták szóról szóra ugyanolyan evangéliumokat.)

Az apokrif iratokat azért választották külön a kanonikusoktól(Isten Lelke által ihletettektől),mert ugyanazon Lélek nem ihlet ellentétes dolgokat,tehát azt más lélek ihlette.Vagy egy ember saját szellemisége-fantáziája-vagy egy,az istenivel ellenkező lélek.

Szia!

Sajnos itt nagyon keverednek a fogalmak.

Először is a Nag Hammádi-i könyvtár néven is ismert feltárás, egy késő ókori gnosztikus iratokból álló leletegyüttes. Az itt talált iratok nagyrésze a 4. századból származik. A gnoszticizmus, mint a kereszténység egyik szinkretista irányzata, Alexandriában alakult ki a 2. század folyamán. Ez a misztikus filozófiai irányzat, felvette ugyan a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnózis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.

Ezeket az iratokat nem apokrifeknek, hanem pszeuoepigráf iratoknak nevezzük. Hogy értsd mi a különbség: az apokrifek közé azok az iratok tartoznak, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein. A pszeudoepigráf iratok csoportjába azokat soroljuk, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy soha nem volt vita az általad említett írások kánonba sorolásáról, fel sem merült ezek kanonizálása.

Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a benne foglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.

"És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban. Amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (II. Pt. 3:15-16)

Bizonyság ez arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor e levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezetek is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.

"Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak" (Júd. 17-18)

Ez a vers mutatja, hogy e levél keletkezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz ezen a helyen Júdás levele Péter apostol második leveléből (3:3) és Pál apostol Timótheushoz írt második leveléből (4:3).

"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (I. Tim. 5:18)

Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes V. könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7), tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.

Akiket te papság néven emlegetsz azok a II-IV. századi egyházatyák: Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, Ireneus, akik idéznek különböző újszövetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Írás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú a Didaché című irat, amely szintén így idéz.

A II. század közepén Marcion gnosztikus eretnek tanító megállapította a maga kánonát, amelybe az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.

A szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom bizonyítja. Az írástudók és az egyházatyák nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosítja.

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.

Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Lásd Jelenések könyve 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)

A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

Üdv. Péter