Van valami utalás a Bibliában arra, ami alapján az un. 'hit'-et, összefüggésbe lehetne hozni a 'kedv'-vel?

Szia!

Nincs. A bibliai értelemben vett hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt. A Szentírás szerint minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A Biblia szerint az élő vagy teljes hit milyen elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan „elhivés”.

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszontáldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az énszeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

Szia, Péter!

A Jel.2:10 -ben olvasható, hogy a "hit" kifejezésére használt "πιστὸς" hív, azaz hívség, = hűség

Amit minden hasonló helyen be lehet helyettesíteni.

Hűség, a megtapasztalt, régi szóval, hitbéli élményhez, megtapasztaláshoz, amit a régebben élt hűséges (hívséges) emberek megfogalmazásait magamévá téve őrzök a szívemben.

Csak az utolsó mondatodban is:

"A (hit) =hűség - az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is."

Üdv:

F. B.

Szívem szerint való kérdés!

Amikor az ember felismeri bűnösségét,és Krisztus áldozatában rejlő kegyelmet,Isten Lelke elkezdi átalakítását,s a Lélek gyümölcse termőre fordul.Megszületik benne,az "isteni szeretet".Ennek első aromája,az "Öröm".

Az öröm,az isteni szeretet legnyilvánvalóbb jele a megtért emberben.

A megtért ember,az élet 4 területén rendezi viszonyát Isten Lelke által:

1.Önmaga,és a teremtett világ közt.

2.Önmaga,és az emberek közt.

3.Önmagával

4.Önmaga,és az Isten viszonyában.

1.Amint Isten Lelke megnyitja szemeit,boldogan tapasztalja a teremtett világ gyönyörűségét a szájában ropogó alma aromáiban,a lenyugvó nap szépségénen,az alkonyati szellő símogatásában,a madár énekében,a fű zöldjében,a virág szépségében,illatában,az állatok kecses szépségében,a felhők csodás formáiban,stb.

A teremtett világ topzódó szépségének rááradása folytonos örömmel tölti el.

2.A megtért hívő ember,Isten Lelke által felismeri Isten szeretetének kiélését a másik emberben,s örömmel tölti el azok szeretet kifejeződései:

A baráti szeretet,a házastársi ölelés,a gyermekek visszamosolygása,a bátorító szavak,a bölcsesség megértése,a másokon gyakorolt önzetlen szeretet boldogsága,a jószó szívmelengető öröme,az együttérzés melegsége,a hála kifejezésének boldog öröme,stb.Több örömöt szerez másoknak örömöt szerezni,mint azt másoktól kapni.

3.Ez,kissé nehezebb,hisz tükörre van szükségünk élvezetére,amely lehet az íge,vagy egy hozzánk közel álló istenfélő ember.

Amikor beletekintünk tükrünkbe,felismerhetjük ábrázatunkban,és fokozatosan egyre markánsabbá válik a belénk költözött Krisztus arca,aki szemünk csillogásában,tekintetünk kisímulásában,ajkaink a jó szóra görbülésében,hangunk bársonyossá válásában boldog örömöt szerez nekünk.Az önmagunkkal létrejött harmónia,és békesség Örömöt varázsol,a Lélek által arcunkra.

4.A harmónia helyreállása Istennel,Lelke által békét szerez,s az örömöt hoz szívünkbe.

Eltűnik félelmünk,és szabadságérzetünk Isten szeretetének örömöt hozó érzést,állapotot eredményez bennünk.Istennel visszaszerzett harmóniánk boldogságot szerez szívünkbe,mely szintén gyönyörűséges hálaadásban,dicsőítésben nyilvánul meg.Ha valaki énekelt már Istent dícsőítő énekeket-esetleg másokkal-az tudja,milyen öröm azt tenni.Amikor Alkotónkkal összhangba kerültünk, a mennyei szférák hamóniájával együtt száll fel imádatunk Isten felé.Ez az igazi boldogság!

Az öröm,felszabadít bennünk sztetoszteront(örömhormont),mely immunrendszerünk leghatékonyabb serkentője,s így a boldog hívői élet hosszúságát,és egészségességét biztosítja.

Az öröm,mint csodagyógyszer mellékhatásairól,és dózisáról bátran olvass a Bibliában.Ellenjavallat nincs!