Honnan ered a Hiszekegy Istenben imádságban az az utalás Jézusra hogy alászáltt a poklokra? Mert az ismereteim szerint ilyenről sosem beszélt senkinek sem. Minden felekezet véleményére kiváncsi vagyok. Budhista, keresztény-protestáns, zsidó, hindu

"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által" (1Pt 3,18-20)

A tömlöc börtönt jelent, ahol senki sem önként tartózkodik, azaz ez a hely a Pokol. Olyanok lelkeiről van szó, akik Noé napjaiban a földön éltek, de engedetlenek voltak, ezért a víz elmosta őket. Miután meghaltak, a Pokol börtönébe kerültek, ahova Jézus is lekerült, miután meghalt, de mivel Ő bűn nélküli volt, ezért Őt nem tudta a Pokol fogva tartani. Bejelentette a megváltás tényét, majd kijött onnan.

Mt 12,40

Mert a miképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

Ezzel Jelezte Jézus, hogy leszáll a pokolba, és kiszabadítja azokat, akik elfogadják őt szabadítónak.

Jézus azt tanította, hogy pokol mindig lesz, örök kárhozat van, de örök kárhozott az nincs. Tehát olyanok mindig lesznek akik ellene mondanak az Istennek, és gonoszak lesznek. De egyszer mindenki meg fog térni, még a sátán is, mivel a sok szenvedés majd jobb belátásra fogja bírni.

Szervusz.

A magyar nyelv eléggé rosszul értelmezteti ezt a kifejezést.

a pokol szó nem egy kín hely, hanem egy állapot.

A halottak a nem létezés állapotában vannak,

Jézus az Ő hatalmához hasonlítva, egy álom nélküli, alváshoz hasonlította.

Jézus is majd 3. napig ilyen állapotban volt, de Isten ígérete szerint, nem hagyta hogy elkezdjen a Teste oszlani, ami általában a 3.-4. napon már elkezdődik.

A 4. napja halott Lázár esete is bizonyítja, hiszen neki már szaga volt az oszlástól. Jézus Istentől kapott hatalmával, vissza hozta az életbe,.

(1Péter 3:19, 20) 19 Ebben az állapotban el is ment, és prédikált a börtönben levő szellemeknek, 20 akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen.

Az előtte szólók ezt a verset, úgy értelmezik, hogy a halott lelkeknek prédikált, ám a szöveg környezet azokra utal, akik engedetlenek voltak, és elhagyták a lakó helyüket, és a Földre jöttek.

Ők pedig a Sátánhoz csatlakozó Démonokról beszél, nem emberi halott lelkekről.

8. ember, 8 lélek maradt életben, Noé és családja. a Többi lélek vagy is minden élő ami a Bárkán kívül volt, elpusztult, legyen az állat, vagy ember.

Ennél fogva a Péter levelében leírtakról:

A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words c. mű ezt mondja ezzel kapcsolatban

Ez arra utal, hogy Krisztus a feltámadása után kihirdette a győzelmét a bukott angyaloknak” (1981, 3. köt. 201. o.). Ahogyan arról már szó volt, a ké·rüszʹszó kifejezés nem csupán jó, hanem rossz dolgok hirdetésére is utalhat, Vagyis a feltámasztott Jézus csakis ítéletüzenetet prédikálhatott ezeknek az igazságtalan angyaloknak.

Nekik nincs bocsánat

Péter múlt időben fogalmazott („prédikált”), ami azt mutatja, hogy első levelének a megírása előtt került sor erre a prédikálásra.

A „börtönben levő szellemeknek” prédikált üzenet, az ítéletüzenet.

Krisztus pokolra szállása az apostoli Szent Hagyomány része.

A Bibliában nincsen róla szó, csak néhány nagyon áttételes utalás ezzel kapcsolatban. A történet részletes leírása Nikodémus apokrif evangéliumában olvasható:

[link]

Elég sokat olvastam a Bibliát, de nem találtam meggyőző idézetet, ami alátámasztaná, hogy Jézus leszállt a pokolra.

Ellenben arra vannak idézetek, hogy akik meghaltak, azoknak már nincs már lehetőségük a megtérésre, a változtatásra, mert a lelkük eltávozott a testükből.

"Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak,…" (Préd 9:5a)

…nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!” (Préd 9:10b).

"A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl…" (Ézs 26:14).

"Azok közül, akik alusznak a föld porában..." (Dán 12:2a).

Jézus maga is alvásnak nevezte a halált, amikor Lázárt és Jairus lányát feltámasztotta (Jn 11:11, Mk 5:39). A halottak nem élnek, semmiről sem tudnak, állapotuk az alváshoz hasonló, amikor nem működnek az érzékszervek. Ezek szerint nem is szenvedhetnek sem purgatóriumban, sem pokolban, sem máshol, "ki vannak kapcsolva" mind a fizikai mind a lelki életből a feltámadásig.

Kedves kérdező, nem jól érted. A Pokol csak abból a szempontból tekinthető átmenetinek, hogy egy még annál is rosszabb dologba torkollik, a Gyehennába, az utolsó ítélet után. Aki azonban a Pokolba kerül, soha többé nem jöhet ki, hanem az egész hellyel együtt fog a Gyehennába kerülni. Pontosabban az ítéletkor meg kell állnia a fehér trón előtt, és onnan megy a kijelölt helyre.

Amúgy nehéz ignorálni Jézusnak az olyan szavait, mely szerint jobb az embernek fél lábbal, fél kézzel, fél szemmel az életre menni, mint ép tagokkal kerülni a Gyehennába. Ha a Gyehenna képletesen értendő lenne, akkor nem volna jobb a fogyatékos élet.

Azt is mondta Jézus, a Gyehennáról, hogy "ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük ki nem alszik." Ha valóban holt testek tömegsírja lenne a Gyehenna, akkor az ott levők közül melyiküket motiválná, hogy rágják-e férgek a maradványait, vagy hogy izzik-e még a parázs alatta? Jézus azonban örök gyötrelemről beszél.

Az is igaz, hogy a Biblia nem ismer olyan szót, hogy örök, hanem e helyett aiónról, aiónokról, és aiónok aiónjairól beszél. Például a Máté 25, 46 az aióniosz szót használja, ami nagyon hosszú időt jelent. Egyesekben felmerül, hogy ezek szerint nem örök büntetésről van szó, azaz egyszer eljön a szabadulás. Jézus azonban azt mondja, hogy aki bekerül a börtönbe, az ki nem jön onnan, amíg meg nem fizeti mind, amivel tartozik (Mt 18,34). Mivel azonban meztelenül és kisemmizve kerül az ember arra a helyre, és az aiónok aiónjai is rövidnek bizonyulnak ahhoz, hogy bármiféle váltságra valóra szert tegyen, ezért soha nem fog kiszabadulni onnan.

De ha ettől most el is tekintek, akkor is hibás logika erre apellálni. Ha az ember egyetlen kicsi tagját parázs égeti, azonnal elrántja azt, és nem szándékozik egyetlen ezredmásodperccel sem meghosszabbítani az időt, amíg a parázsnak módja van tovább égetni. Miután elrántotta, víz alá dugja, ha teheti, és lehet, hogy még hosszú órákon keresztül ég, felhólyagosodik a bőre, stb. Normális ember soha egyetlen pillanatra sem szeretne megpörkölődni egy kicsit sem. Mégis sok emberrel beszéltem már a neten, akik arra apelláltak, hogy lehet ugyan, hogy a Pokolba kerülnek, de az nem végleges, hanem átmeneti. Még ha igaz volna is, akkor sem szándékoznának ott egy pillanatig sem tartózkodni, de sajnos még csak nem is igaz, hogy onnan ki lehet kerülni. Éppen ezért az elkerülésre kell tenni a hangsúlyt, nem arra, hogy arra az átmeneti időre együtt lehet élni vele, de nem is a tagadására, ugyanis egyik sem szembenézés a valósággal, hanem annak csupán az átmeneti tüneti kezelése. Valóban nem fáj annyira a gondolat, ha elhiszem, hogy átmeneti, és akkor sem fáj, ha elhiszem, hogy nem létezik. Ez azonban csupán tüneti kezelés. Addig nem fáj, amíg az ember nem szembesül a Pokol valóságával. Ha azonban már szembesült, a továbbiakban nincs mit tenni.