A Pokol csak a Bukott angyaloknak van fenntartva?

Mikor jut a gonosztevő a Paradicsomba?

A Lukács 23:43 értelmét az befolyásolja, hogy hová teszi az írásjelet a fordító. Az eredeti görög bibliai kéziratok nem tartalmaztak írásjeleket. A The Encyclopedia Americana (1956, XXIII. köt., 16. o.) ezt írja: „ A korai kéziratokban és a görög feliratokban nem láthatók írásjelek.” Egészen az i. sz. IX. századig nem is voltak használatosak. Így kellene-e hangoznia a Lukács 23:43-nak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (ÚRB), vagy így: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.” A kérdésre adandó választ Krisztusnak, valamint a Biblia egészének tanítására kell alapozni, és nem a vesszőre, amelyet évszázadokkal azután fűztek a szöveghez, miután Jézus kijelentette ezeket a szavakat.

A J. B. Rotherham által fordított The Emphasised Bible fordításban az írásjelhasználat megegyezik az Új világ fordításéval. A Lukács 23:43-hoz írt lábjegyzetben a német bibliafordító, L. Reinhardt azt írta, hogy a legtöbb bibliafordító „jelenlegi írásjelhasználata ezen a helyen kétségtelenül helytelen, és teljesen ellentétes Krisztus és a gonosztevő gondolkodásmódjával . . . [Krisztus] a paradicsom alatt biztosan nem a halottak birodalmának valamilyen alegységét értette, hanem csakis a helyreállított földi paradicsomot.”

Mikor ’jut a királyságába’ Jézus, és mikor valósítja meg Atyjának azt a szándékát, hogy paradicsom legyen a föld? A Lukács 23:42, 43-ban elhangzott beszélgetés után mintegy 63 évvel megírt Jelenések könyve rámutat, hogy ez az esemény a jövőben fog bekövetkezni.

És persze hangsúlyozom, hogy még erre sem jött egyetlen épkézláb kritika sem:

Kik azok a "börtönben lévő szellemek"?

Megnyitotta-e Jézus a saját halálát megelőző időszakban elhunyt személyek előtt az ég kapuját?

Mit jelent az 1Péter 3:19, 20? „Ebben az állapotban [a feltámadását követően, szellemben] el is ment [Jézus], és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek [„lélek”, ÚRB, Kár.; „nyolcan”, Kat.] vitetett át biztonságban a vízen.”

Vajon a ’börtönben levő szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz előtt, s akik előtt most megnyílt az égbe vezető út?

A 2Péter 2:4 és a Júdás 6 összehasonlítása az 1Mózes 6:2–4-gyel megmutatja, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneu′ma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khai′.

A ’szellemek’ nem a testből eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élő emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A „börtönben levő szellemeknek” prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen.

A szövegösszefüggés olyan ragyogóan megvilágítja az értelmét ennek is!

Itt egyébként egy nagyon gyakori félreértelmezés, a szavak jelentésének a következetlen keverése az egyik oka annak, hogy mire jutunk!

A bibliai "lélek" és a "szellem" fogalmait gyakran következetlen módon alkalmazzák, és sok Bibliafordításban össze-vissza cserélgetik egymással, mintha teljesen mindegy lenne, melyiket alkalmazzák.

Pedig a két szó, mind a héberben, mind a görögben nagyon eltérő jelentésű!

A "lélek" az emberre vonatkoztatva csak kétféle, a "szellem" pedig legalább hatféle jelentést hordoz magában.

Ha megértjük a két szó alapvető jelentésében a különbséget, nem nehéz még a "szellem" hatféle értelmét sem meglátni, hiszen rokon gondolatok.

Lélek

Meghatározás:

A Bibliában a „lélek” szó a héber ne′fes és a görög pszü·khé′ szavak megfelelője. A szó bibliai használata alapján felismerhető, hogy a lélek szó egyaránt vonatkozik emberre és állatra, vagy az emberi és az állati életre. Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás.

Szellem

Meghatározás:

A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat:

1. a szélre,

2. a földi teremtmények tevékeny életerejére,

3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen,

4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre,

5. szellemszemélyekre és

6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre.

Ezek részletes elemzésével több kérdés is foglalkozik már.

De ezekből is látszik, hogy a két fogalmat önkényesen felcserélgetni nem szabad!

Most foglalkozzunk a pokollal.

Kérdésem, hogy vajon értelemszerű-e a következő érvelés??

Nyomban felvetődik a kérdés: Vajon a Mindenható Isten teremtette ezt a gyötrelemhelyet? Nézzük, hogyan nyilatkozott Isten, amikor az izraeliták a környező népek szokása szerint elkezdték tűzben megégetni gyermekeiket? Szent Szavában Isten kijelentette: „Felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt” (Jeremiás 7:31, Károli).

Mindenképpen elgondolkoztató: Ha emberek tűzben való égetésének gondolata fel sem merült Isten szívében, ésszerű-e azt gondolni, hogy ő teremtett egy tüzes poklot azok kínzására, akik néhány évig a földön engedetlenek voltak és nem szolgálták őt?

A Biblia kijelenti: „Isten szeretet” (1János 4:8). Elképzelhető-e, hogy a szeretet Istene örökké kínozzon embereket? Te képes lennél erre? Mivel Isten szeretet, forduljunk bizalommal az ő Szavához, hogy megtudjuk, mi a pokol. Kik mennek oda és mennyi időre?

SEOL ÉS HÁDESZ

A Webster’s Dictionary azt mondja, hogy az angol „hell” (=pokol) szó azonos a héber Seol és a görög Hades szavakkal. A német Bibliákban „Hölle” szót használják a „hell” (=pokol) helyett: a portugálok az infernó, a spanyolok az infierno, a franciák pedig az Enfer szót. A héber Seol szót a Biblia Károli Gáspár-féle fordításában 19-szer az eredeti Seol formában, 10 esetben „pokol”, 2 esetben „alvilág”, 26 esetben „sír”, 1 esetben „hal”, 5 esetben „koporsó”, 2 esetben „holtak országa” változatban találjuk. A Biblia Káldi György fordításában 63 esetben „alvilág” és 2 esetben „halál” szóval van visszaadva.

A Hádesz szót, amely tízszer fordul elő, az általában Újtestamentom néven ismert, Keresztény Görög Iratokban, Károli Gáspár 8 esetben „pokol”, 2 esetben „sír” szóval fordítja (Máté 11:23; 16:18; Lukács 10:15; 16:23; Cselekedetek 2:27, 31; Jelenések 1:18; 6:8; 20:13, 14).

Felmerül a kérdés: Miféle hely a pokol vagy Hádesz?

Az a tény, hogy a Károli Gáspár fordítás az egy héber Seol szót hat különböző szóval fordítja, azt mutatja, hogy mindezek a szavak — a pokol, alvilág, sír, koporsó, holtak országa és Jónás esetében a hal — egy és ugyanazt a dolgot jelentik.

Ha a pokol az emberiség közös sírját jelenti, nem jelentheti ugyanakkor a tüzes gyötrelem helyét. Mit jelent tehát a Seol és Hádesz szó? A sírt vagy az örök gyötrelem helyét?

Vonatkoztassunk el a "kettéosztott seol" gondolatától, mert az előző kommentek bőségesen rácáfolnak erre az elgondolásra.

Figyeljük meg, hogy Jézus Krisztus a Hádeszben, vagyis a pokolban volt. Vajon azt kell hinnünk, hogy Isten a pokol tüzében kínozta Jézust? Természetesen nem! Jézus egyszerűen a sírban volt.

Jákób, amikor a halottnak hitt szeretett fiát, Józsefet gyászolta, így beszélt: „Gyászolva szállok alá fiamhoz a Seolba!” (1Mózes 37:35). Az Ökumenikus fordítás ezt így fordítja: „a halottak hazájába”, az Új katolikus fordítás viszont „az alvilágba”. Állj meg most egy pillanatra és gondolkozz egy kicsit! Vajon Jákób azt hitte, hogy a fia az örök gyötrelem helyére ment és oda kívánkozott, hogy együtt lehessen vele? Vagy inkább azt gondolta, hogy szeretett fia meghalt és a sírban van s ezért akart maga is meghalni?

Ugye ez is egy (sajnos) ismert emberi reagálás a gyászra? Jákob sem hitt mást, mint amit ma józanul sokan hisznek a halálról!

Igen, jó emberek jutnak a bibliai pokolba. Például a derék Jób, aki nagyon sokat szenvedett, így könyörgött Istenhez: „Bárcsak a Seolban (Káldi, alvilágban: Ökumenikus, holtak hazájában) rejtenél el engem . . . határidőt szabnál nekem és megemlékeznél rólam!” (Jób 14:13). Gondolod, hogyha a Seol tüzes gyötrelem helyét jelentené, Jób kívánkozott volna odajutni és ott maradni, amíg Isten megemlékezik róla? Jób egyszerűen meg akart halni és a sírba kerülni, hogy minél előbb véget érjenek szenvedései.

Bárhol fordul is elő a Seol szó a Bibliában, sohasem kapcsolódik hozzá az élet, tevékenység vagy gyötrelem gondolata. Vegyük például a Prédikátor 9:10-et, [9:12, Károli]: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, [Ökumenikus, a holtak hazájában; Káldi, alvilágban], ahová menendő vagy.” [Károli] A felelet tehát világos, a Seol vagy a Hádesz nem a gyötrelem helye, hanem az emberiség közös sírja (Zsoltárok 139:8). Mind a jók, mind a rosszak a bibliai pokolba jutnak.

És a Prédikátor 9:12 nem csupán a "földi, magasztos tervek megszűnéséről" szól, már bocs! Arról van szó, hogy "semmi sincs" a sírban, a halálban abból, ami az élőt jellemezné.

Kijöhetnek-e az emberek a pokolból? Vizsgáljuk meg Jónás esetét. Amikor Isten lenyelette őt egy nagy hallal, hogy megmentse a vízbefúlástól, Jónás könyörgött a hal gyomrából: „Szorongattatásomban Jehovához kiáltottam és ő válaszolt nekem. A Seol hasából [Új katolikus, az alvilág gyomrából; Káldi, a pokol gyomrából; Károli, a Seol torkából] kiáltottam segítségért. S te meghallottad hangomat” (Jónás 2:2, [2:3, Károli]).

Mit értett Jónás a „pokol hasából” kifejezésen? Nos, a hal hasa biztosan nem volt a tüzes gyötrelem helye. Ám Jónásnak sírja lehetett volna. Valóban Jézus azt mondta önmagára vonatkozóan: „Mert miként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében” (Máté 12:40).

Ez sem érthető és következetes érvelés???

Jézus meghalt és három napig a sírban volt. A Biblia tudósítása szerint azonban „az ő lelke nem hagyatott a sírban . . . Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten” (Cselekedetek 2:31, 32, Károli). Isten beavatkozásával Jónás is feltámadt a pokolból, azaz onnan, ahol sírját lelhette volna, mert a hal kihányta őt a szárazra. Igen, az emberek kijöhetnek a pokolból! Valójában azzal a szívetmelengető ígérettel rendelkezünk, hogy a pokol [Hádesz] kiadja az összes halottait. Ez kitűnik a Jelenések 20:13. szavaiból: „És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol [Hádesz] is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint” [Károli].

A GYEHENNA ÉS A TŰZ TAVA

Mégis azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy: „A Biblia beszél a pokol tüzéről és a tűz taváról. Vajon ez nem azt bizonyítja-e, hogy a pokol a tüzes gyötrelem helye?” Való igaz, hogy a Biblia néhány fordítása, mint például a King James Version, tartalmaz ilyen kifejezést, hogy „a pokol tüze”, vagy hogy valaki „pokolra vettetik, a tűzbe, amely soha el nem alszik”; Károli ezt a következőképpen fordítja: „a gyehenna tüzére” és „a gyehennára, a megolthatatlan tűzre” (Máté 5:22; Márk 9:45). A Keresztény Görög Iratokban 12 olyan hely van, ahol a King James Version a görög gehenna szót „pokol”-nak fordítja. Vajon a gyehenna valóban a tüzes gyötrelem helye, míg a pokolnak fordított Hádesz egyszerűen a sírt jelenti?

A héber Seol és a görög Hades szó egyértelműen a sírt jelenti. De mit jelent akkor a gyehenna? A Héber Iratokban a gyehenna a „Hinnom völgye”. Emlékezz vissza, hogy Hinnom volt a neve annak a völgynek, amely közvetlenül Jeruzsálem falain kívül fekszik, és ahol az izraeliták feláldozták gyermekeiket tűzben. A jó Jósiás király a maga idejében hulladék vagy szemétgyűjtőteleppé alakította ezt a völgyet, s ezzel megszüntette ezt a borzalmas szokást (2Királyok 23:10).

Abban az időben tehát, amikor Jézus a földön tartózkodott, a gyehenna Jeruzsálem szeméttelepe volt. E telepen a szemét hatásos elégetésének fokozására kén adagolásával táplálták a tüzet. A Smith’s Dictionary of the Bible első kötete ilyen magyarázatot közöl: „Ez lett a város közös szemétgyűjtőtelepe. Ide dobták a bűnözők holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot.”

De egyetlen élő teremtményt sem vetettek oda!!!

Jeruzsálem lakói jól ismerték városuk szeméttelepét, ezért pontosan értelmezték Jézus szavait, amikor így szólt a gonosz vallásvezérekhez: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak, ÚV.] fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” (Máté 23:33, Károli). Jézus itt nem arra gondolt, hogy a vallásvezéreket kínozni fogják. Emlékezzünk vissza, mit mondott Isten, amikor az izraeliták élve megégették gyermekeiket: ’Ilyen borzalmas dolog mégcsak eszembe sem jutott!’ Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus a gyehennát a teljes és örök megsemmisülés találó szemléltetésére használta. Jézus szavai annyit jelentettek, hogy e gonosz vallásvezérek nem méltók a feltámadásra. Jézus hallgatói megértették, hogy a gyehennára jutók sorsa olyan, mint a szemété: örök megsemmisülés.

Mit értsünk akkor a Jelenések könyvében említett „tűz tava” kifejezésen? Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökké tartó halált, vagy örök megsemmisülést jelent. Figyeld meg, hogyan mondja ezt meg maga a Biblia a Jelenések 20:14-ben: „És a halált és a Hádeszt (Károli, pokolt) vetették a tűz tavába. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.” Igen, a tűz tava a „második halált” jelenti, amelyből nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a „tó” jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a pokolt nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet őket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve.

Igen ám, de a Biblia azt is mondja, hogy az Ördög és a hamis próféta kínoztatnak [a tűz tavában] „éjjel és nappal, örökkön örökké” — mutathat rá valaki (Jelenések 20:10, Károli). Mit jelent ez? Nos, amikor Jézus itt járt a földön, a börtönőröket olykor „kínzóknak” vagy „gyötrőknek” is nevezték. Amint Jézus mondta egy példázatában az egyik emberről: „Ekkor megharagudott az ura s kínzóknak (Károli, hóhéroknak; Új katolikus, poroszlóknak) adta át őt arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti nekir” (Máté 18:34, Csia fordítás). Mivel azok, akik a „tűz tavába” vettetnek, a „második halálba” jutnak, amelyből nincs feltámadás, így ők jelképesen szólva örökre a halál fogságában tartatnak. A halálban maradnak, mintha börtönőrök őriznék őket az egész örökkévalóságon át. E gonoszokat természetesen nem szó szerinti kínzással gyötrik, mert amikor valaki meghal, teljesen megszűnik létezni, semminek nincsen tudatában.

Vajon a pokol tüze egy mindent felemésztő tűz?

Lehetséges-e, hogy a pokol tüze a mindent felemésztő, teljes pusztulást jelképezi? A Biblia elkülöníti a hadészt, azaz a poklot a tűz gondolatától, amikor ezt írja: „A halált és a hadészt pedig a tűz tavába vetették.”

Az itt említett tó jelképes, mivel a halál és a pokol (hadész), melyet belevetnek, nem éghet meg szó szerint.

Hát akkor miről beszélünk!!!

„Ez [a tűz tava] jelenti a második halált”, arra pedig nincs remény, hogy ebből a halálból feltámadjon valaki (Jelenések 20:14).

Örök büntetés lesz a gonoszok sorsa?

Máté 25:46, ÚRB: „ezek elmennek az örök büntetésre [„levágásba”, Sork.; görögül: ko′la·szin], az igazak pedig az örök életre.”

A The Emphatic Diaglott ’kivágást’ ír a ’büntetés’ helyett. Az egyik lábjegyzete ezt a magyarázatot adja: „Kola·szin . . . a kolazó szóból származik, melynek ez a jelentése: 1. Lemetsz, például faágat levág, nyes. 2. Elfojt, elnyom . . . 3. Fenyít, büntet. Ha valakit »kivágnak« az életből vagy a társadalomból, vagy elnyomnak, az büntetésnek tekintendő. Így keletkezett ez a harmadik, átvitt értelmű szóhasználat. Az első jelentésre esett a választás, mert jobban illik a mondat második feléhez, s így megmarad az ellentét ereje és szépsége. Az igazak elmennek az életre, a gonoszok pedig az életből való kivágatásra, azaz a halálba. [Lásd még: 2Tessz 1,9.]”

Tehát nagyon sok múlik a fordítók beállítottságától, hitnézeteitől és előítéleteitől!

2Tessz 1:9, Rav.: „ezek örök pusztulással* fognak lakolni ama napon, távol az Úr orcájától és hatalmának dicsőségétől.” (Kiemelés tőlünk.) (*„Kárhozatban örök büntetéssel sújtja”, KNB; „örök pusztulással”, ÚRB; „örök kárhozattal”, Kat., B.—D.; „örök veszedelemmel”, Kár., Csia.)

Júd 7, Kár.: „Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”

A Szodomát és Gomorrát elpusztító tűz évezredekkel ezelőtt megszűnt égni!!!

Ezen azért el kéne gondolkozni...

Annak a tűznek a hatása azonban tartós maradt, a városokat nem építették újjá. Isten ítélete viszont nem csupán e városok, hanem gonosz lakóik ellen is szólt. Ami velük történt, intő példa. A Lukács 17:29-ben Jézus azt mondja, hogy ’el lettek pusztítva’, a Júdás 7 pedig rámutat, hogy pusztulásuk örök érvényű.

Tényleg olyan lehetetlen Jehova Tanúinak ezen Bibliai vereseket helyesen és következetesen értelmezni???

Miként értsük a Jelenések könyvében említett ’örök gyötrelmet’?

Jel 14:9–11; 20:10, Kat.: „ Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének [görögül: basza·ni·szmu′] füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” „ A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették — itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.”

Milyen ’gyötrelemről’ van szó ezekben az írásszövegekben? Figyelemre méltó, hogy a Jelenések 11:10 (Kat.) utal ’két prófétára, aki gyötrelmére van a föld lakóinak’. A gyötrelem e próféták által hirdetett üzenet megalázó leleplezéseinek a következménye. A Jelenések 14:9–11 (Kat.) azt mondja, hogy akik imádják a jelképes ’vadállatot és képmását’, azok ’kénköves tűzben fognak gyötrődni’. Ez azonban nem utalhat öntudatánál lévő személy halál utáni gyötrődésére, mivel „a holtak nem tudnak semmit” (Préd 9:5, Kat.).

Mi okoz akkor nekik gyötrelmet, amikor még élnek? Az, hogy Isten szolgái hirdetik, hogy akik a ’vadállatot és képmását’ imádják, azokra ’a lánggal égő kénköves tó’ által szemléltetett második halál vár. A tüzes megsemmisítésük füstje örökre felszáll, mivel a megsemmisítésük örökre szól, és soha nem merül feledésbe. Mit jelentenek a Jelenések 20:10 (Kat.) szavai, melyek azt mondják, hogy az Ördög a ’kénköves, tüzes tóban fog gyötrődni örökkön-örökké’? A Jelenések 21:8 (Kat.) világosan kijelenti, hogy a ’lánggal égő kénköves tó’ „a második halál”. Ha tehát az Ördög ott fog „gyötrődni” örökkön-örökké, az azt jelenti, hogy soha nem szabadul; örökre korlátozva marad, tulajdonképpen az örök halálban. A „gyötrelem” kifejezés (görögül: ba′sza·nosz) ilyen használata emlékeztet egyebek között a Máté 18:34-re, ahol ugyanezt a görög alapszót alkalmazzák a ’börtönőr’ kifejezésére (ÚV).

Nem logikus???

Szerintem sokkal logikusabb, mint Istent olyan tulajdonságokkal felruházni ez ügyben, ami egyenesen istenkáromlás!!!