Miért nem hívta még senki az istent, hogy jelenjen meg előtte ember alakban?
Mindig hallom és látom, hogy az emberek imádkoznak hozzá, vitatkoznak, hogy létezik-e?
Pedig egy egyszerű "Gyere légy szíves ide Isten!" kérést, nem tagadhatna meg.
Ha a mennyei atyánk, mi meg a földi gyermekei vagyunk, akkor miért nem manifesztálódik, vagy jelenik meg nagy tömegek előtt. Pl a Szent Péter téren. Isten a vallások alapján mindenütt jelen van és mindent tud.
Élvezi? Fölöslegesnek tartja? Szégyenlős? Nincs füle? Esetleg nemes egyszerűséggel nem létezik?
Lehetséges válasz(ok):
1. A hit érdemszerző tulajdonságú és kulcsfontosságú dolog Jézus tanítása szerint. A szabad akarat és a szabad akarattal meghozható döntéssel a jó, vagy a rossz mellé való odaállás pedig megint csak döntő az ember sorsára való takintettel.
Az a fajta direkt és kényszerítő erejűen tényszerű megnyilvánulás, amit te várnál el Istentől, az pedig mindkét előző lehetőségtől elzárná az embert.
2. Isten az imában hozzáforduló ember kéréseit nem üdítőital automataszerűen teljesíti, hanem az ember valós érdekét tartja szem előtt (különös tekintettel az ember üdvösségére); s itt jön a képbe az 1. pont jelentősége.
#3, a hangsúly az "állítólag"-on van. #4, az x ezer éve történt eseményeket nem szolgálnak bizonyítékkal. Az idő múlásával a tételek még nem lesznek egyenesen arányosak annak valódiságával. De ha valóban ez történt, akkor az üti Ozmium42 írását (persze csak, ha a keresztény/evangelikus/reformtus/zsidó és még jó pár vallásra hivatkozunk). Amúgy Ozmium42 írása tetszett a legjobban, csak azzal is egy a bökkenő, üti a tökéletesség elvét, de még így is ez a leglogikusabb.
#5, a te véleményeddel pedig az a bökkenő, hogy a hit nem más, mint a bizonytalanba vetett feltétel nélküli reménykedés (direkt nem a bizonytalanba vetett feltétel nélküli bizalomról írtam), reménykedés, vagyis nem tudás, amit meg csúnyábban fordíthatok az egyén tudatlanságának is. Kérdem én Jézus a tudatlanságot teszi előtérbe és a bizonytalant? Ki az, aki a nem tudást helyezi előtérbe a tudással szemben? Az élet egyik velejárója maga a tudás és a tapasztalatszerzés! A bizonytalanság, még ha boldogan állunk is elé, minden, csak nem érdemszerzés. Továbbá a szabad akaratot, mely az embernek megadatott, nem ellensúlyozza az isteni mindentudás (persze csak ha az a tétel is érvényesül, hogy mindentudó). És a mindentudás nem lehet csak a múlt és a "századszekundumnyi" jelentése, az magába foglalja a jövőt is. Ha tudja, hogy mi fog történni azzal amit alkot, akkor hol érvényesül a szabad akarat. Ez alapján lesz, akiket alapból pokolra szán és akkor meg a gyónás teljesen fölösleges. Lényegében így egy gyilkosság- és egy gyónás előtt is tudni fogja, mint egy eleve elrendelés szerűen, hogy hová kerül a személy (persze ha létezik ez a túlvilági pakolgatás).
A szabad akarat lemma pedig hibádzik: Képzelj el egy nőt, akit megerőszakolnak. Esetleg el is vágják a torkát, vagy csak szimplán szakadt ruhában, több sebből vérezve ott hagyják.
Az erőszakoskodó szabad akaratából ezt tette (vagy lesz büntetése, vagy nem). De a sértett félnek hol érvényesül a szabad akarata? Ha csak az nem minősül annak, hogy rosszkor volt rossz helyen és éppen megválaszthatta a bűncselekmény előtt, hogy ott legyen..
Isten már megtette, hogy megjelent ember alakban, hiszen eljött Jézus, és azt is bebizonyította, hogy ő Isten, amikor meghalt a bűneinkért, és feltámadt a halálból.
Isten úgy gondolja, hogy ennél több bizonyíték nem kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!