Ha egy ember azt gondolja magáról, hogy nem fanatikus, és ebben annyira hisz, hogy senki nem képes meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor az végül is fanatikus?

Nem.

Nálam:

Az a fanatikus, aki nem hajlandó végig sem gondolni amit a másik állít, tehát nem hallgatja meg a másik oldalt és a kritikát nem tűri vagy megtorolja.

Aki racionálisan ragaszkodik valamihez és szabil egyénisége van, az még nem lesz fanatikus.

A rajongás és imádat sem fanatizmus. A hit sem.

Mondom a fanatizmus olyasmi, amikor valakinek már csak egy dologról szól az élete és ha azt a valami megtámadod, akkor az illetőt támadod meg.

Nem. A fanatikus jelentése nem feltétlenül az, hogy nem lehet meggyőzni valamiről valakit, ami ellene megy a saját gondolatának. Akinek szilárd bizonyossága van egy adott dologról, azaz szikla szilárd, kétséget kizáró tapasztalata, akkor nem feltétlenül egyenlő a vakbuzgósággal, elvakultsággal, megszállottsággal, amik végső soron a fanatizmus pillérei.

A kérdésben leírtak akkor lennének igazak, ha ez az egyén folytonosan bizonygatná saját "nemfanatikusságát", elvakultan hirdetné ezt, megszállottan ragaszkodna ehhez érzelmi viharok közepette. Illetve ha egy adott témát túlbuzgón reklámoz, hajtja a sajátnak vélt igazát úgy, hogy nem tud objektíven szemlélni, és fel sem teszi magának a kérdést, hogy talán tévedhet, és analízis nélkül vél valamit igaznak.

üdv

28/F

LastOne.Left

Vegyün egy példát.

Ha valaki abban hisz, hogy a nap eteti a gyerekeit, akkor ő fanatikus?

Tegyük fel, hogy meghallgatja az érveid, megérti és elfogadja, hogy te így gondolkodsz, de továbbra sem ad kaját a gyerekeknek. Akkor ő fanatikus?

Amikor az apa látja, hogy a gyerekről minden hús lerohadt már, és a többiek mondják neki, hogy ha nem is tagadja meg a hitét, de adjon a gyereknek kaját, akkor apuka inkább úgy dönt, hogy a gyerek meghal. Na ez mi?