Miért elítélendő, szinte már abnormális, hogy nem vagyok állatbarát?

Veled értek egyet!

Gyerekkoromtól fogva imádtam az állatokat. Úgy nőttem fel, hogy ezt láttam. Nem tudatosult bennem lényegében az állat és az ember közti különbség. Azonban volt egy nyár, amikor megtanultam, hogy nem így működik. Az állat, legyen kutya macska stb csak állat, mi meg emberek vagyunk. Más bánásmódot igényelnek ezáltal.

Azóta sokminden megváltozott bennem. Többek közt már én se megyek el lazán egy kóbor kutya mellett, és igenis dühös vagyok azokra a felelőtlen állattartókra, akik nem akadályozzák meg, hogy a "kedvencük" kimenjen az útra.

Tehát nem tartalak szívtelennek, csak olyan embernek aki a helyén kezeli a dolgokat.

Nem kell egy kutyát csucsujgatni, ha nincs hozzá kedved. Ettől még nem leszel rossz.

Némelyik ember manapság már túlzásba viszi az állatmániát.

Én sem vagyok odáig értük, szeretem a cicákat, kutyákat, aranyosak meg minden, de nem olyan szinten, mint egyesek.

Engem is megtámadott kiskoromban egy kutya, és ha a mamám kutyája nem rohan oda, talán már nem is élnék. Épp ezért nagyon is szerettem mamám kutyáját, mert az életemet mentette meg. De sajnos a másik kutya miatt rossz érzés is maradt bennem.

Sokan az embereknél is többre tartják az állatokat.

Szép dolog, ha valaki szereti az állatokat, de fanatizmusba nem kell esni. Itt is vannak szélsőségek.

Amerikában pl széttépett két nagy kutya egy felnőtt nőt. Szabályosan elharapták a torkát, leszedték róla a ruháját, cafatokra szaggatták szegény fiatal nőt. Pedig nem csinált semmi rosszat, éppen csak haza akart jutni a lakásában, és ment a lépcsőházba. Erre a szomszéd kutyái megtámadták...

Néhány idióta állat fanatikus majom pedig tüntetett az ellen, hogy ezeket a kutyákat elaltassák...

Na az ilyenekre tényleg azt mondom, hogy hülyék. És utólag kiderült, hogy ez a két kutya több embert is megtámadott, még a gazdája ujját is leharapta. Az ilyeneket el kellene altatni. (gazdával együtt...)

Én szeretem az állatokat, de nem imádom őket. Tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi humanista közvélekedés megköveteli az állatok imádatát, mert "jobban, mint az emberek". Ez egy beteg, torz gondolkodás.

Böjte atya mindig eszembe jut ilyenkor. Ő a dévai árvaház alapítója, ha valaki nem ismerné. Egy tévériportban így nyilatkozott:

Ha az utcán elengednek egy malacot, mindenki utána ugrik, lökdösődnek érte. Mert érték.

Ha egy gyereket kitesznek az utcára, senkit sem érdekel.

Könnyes szemmel mondta, láthatóan sokkal mélyebb érzésekkel, mint a "modern" emberek, akik nem érzékenyek, csak sértődékenyek. Maguknak valók, akik az emberek iránti gyűlöletüket az állatok imádatában juttatják kifejezésre.

Lehet, hogy ez így erősnek tűnik, de gondold csak végig. Nincs igaza? Ma már egy állattal többet törődnek, mint egy emberrel. Nagyobb az értéke.

A tapasztalatom az, hogy aki állatok közt nőtt fel, sokkal inkább tisztán lát ebben a kérdésben, mint aki panelben lakik és a tévéből tájékozódik a szegény állatokról. Akinek már gyerek korában sem volt újdonság a kutya, nem smárolja le, csak szereti. Mégis, jobban ért hozzá, mint az, aki egy kis szobában 3 vizslát zabáltat pedigrével...

Állatos meséken növünk fel, így szocializálnak bennünket. Állat hangokat tanulunk az oviban, állatos hasonlatokkal értjük meg a világot. Aki felnőve ilyen kategorikusan kijelenti,hogy nem szereti az állatokat, azzal valami bibi van. Másfelől pedig ez a téma nem eldöntendő kérdés, mindenkinek lehet véleménye, szíved joga nem szeretni valamit. Az ágyban alvó macskától az állatkínzásig még sok árnyalat létezik. :)

Tudom, hogy le leszek pontozva. Őszinte voltam, ezt gondolom.

de ha nem szereted őket, miért foglalkozol velük? én ezt nem értem.

amúgy jó, ne szeresd, de pl. az egyik barátnőm olyan, hogy mivel utálja a macskákat, arról beszél, hogy hú, ő megölné őket...az egy dolog, hogy nem szereti, de bántani miért kéne?