Miért elítélendő, szinte már abnormális, hogy nem vagyok állatbarát?

Semmi baj nincs, nem kötelező szeretni őket! Amíg nem bántod őket - én amúgy nem feltételezek ilyesmit - addig semmi gond!

És nyugi, én itt lettem már ezerszer lepontozva, mert azt vallom, hogy - bár én szeretem az állatokat - szerintem nem előbbre valóak embertársainknál.

Ez sem "népszerű" nézet errefelé, de nem érdekel, nekem ez a véleményem, és szerintem a véleményemhez jogom van - mint, ahogy neked is!

Utolsó vagyok, még annyi: engem is megtámadott egyszer egy kutya, pedig csak az utcán akartam végigmenni, nem betörtem valahova.

Nekem ne mondja senki, hogy ez is az én hibám volt. (Mondták páran, hogy szegény kutya (!!!) nem bántott volna, ha nem adok rá okot!!!)

Magára vessen az ember, ha leértékelődik..

Miért szeretik sokan jobban az állatokat?Például, mert az állat nem öl aljas szándékból, legfeljebb mert éhes ragadozó, vagy mert fél, vagy mert a hülye gazdái nem tanították meg a jó modorra.Az állat nem uralkodik, zsarnokoskodik felettünk, ha kiszolgáljuk sem tekint alacsonyrendű rabszolgának.Képes feltétel nélkül szeretni és ha nem adsz neki enni, akkor sem hagy el.

Az ember azért nem egészen ilyen .De erről ki tehet?Biztos nem az állatok.Ha az ember képes lenne legalább úgy viselkedni, mint egy (normálisabb) állat, akkor biztosan az embergyereket kapnák fel az utcán, nem a malacot.

"mert az állat nem öl aljas szándékból"

--> én szerintem, amelyik az utcán megtámadott, az pont ezt akarta pedig...

A kutya ösztönből támad, nem gonoszságból.A gazdára kell haragudni, mert az ő felelőssége, hogy mit csinál a kutyája.Ha támadó természetű a kutya, akkor mindenképpen ügyelnie kellene arra, hogy ne tudjon kiszökni.Bár a szelídebb kutyára sem árt vigyázni, mégiscsak állat, nem lehet tudni, mikor mi vált ki belőle váratlan reakciót.

Egyszer bicikliztem haza és a szomszéd házból kiszaladt egy foxi és elkapta a nadrágomat.Így nem tudtam leszállni rendesen a bicajról ezért ordibáltam a kutyára.Erre kijön a szomszédasszony, bámul rám, mint bolond a lyukra, kérdi, miért kiabálok.Mondom, nem látja, hogy harap a kutyája?Azt mondja: nem harap az!Mondom, hát magát biztos nem!

Na, az ilyen gazdákat kéne bezárni a kutyával egy ketrecbe és kicsit tanítgatni..

Mintha néhányan álomvilágban élnének. Nyissátok ki a pici kis szemecskéteket és ha elillant a rózsaszín köd, akkor reálisabban fogjátok látni a helyzetet:D

Amikor levágtuk a nyulunkat, (igen, megettük! borzalom!), mondtam a feleségemnek, hogy most -ha szeretné- megnézheti, hogyan kell ezt csinálni, meg is nyúzhatja, segítek benne. Sokan kiakadtak, hogy szegény nyulacska, nem sajnáltuk?

Az igazság az, hogy az asszony kicsit sírt utána, mert érzékeny kis szíve van, de azért kiheverte a "traumát".

Mindig visszakérdezek: ha a tescóban megveszed a tálcás húst, szerinted hogy kerül oda? Nem sokkal jobb dolog humánusan tartani és levágni egy állatot, mint ipartelepen hizlalni a saját sz*rában, majd végezni vele? Ha én vágom le, az ezerszer humánusabb ettől, mégis én vagyok a szemét emiatt...

Az állatokat nem élvezetből tartjuk, hanem a hasznuk miatt. Igaz ez kutyára is, macskára is, meg a csirkékre is. Ettől még szerethetjük az állatokat. Azt gondolom, hogy aki igazán szereti az embereket és tiszteli őket, az az állatokat is szereti és tiszteli.

Sokan kiakadnak, ha az állatok hasznáról esik szó, mert a "kutya az ember legjobb barátja".

De nem érdekes, hogy mindenki zabálja a húst, közben szegény állatokon siránkozik?

Láttam már bárányt is, ahogy vágják. Hát, nem mondom, eléggé szívszorító. De én legalább megnéztem, mit is eszek húsvétkor. Ellentétben azokkal, akik szerint a piaci pultban terem a hús.

(Egyébként, érdekes, hogy a zsidóknál a húsvéti áldozati bárányt a családnak előbb kellett megvenni, és tartani. Kialakult a kötődés köztük, mikor kés alá tették. Így jobban megértették, mit jelent az áldozat: hogy miattam, az én bűneim miatt hal meg ez az állat.)

Az ember tehát több, mint az ember.