Isten kiválasztottjai? Kik, mi alapján, mire? Mi volt-van azokkal, akiket nem választott ki Isten?

Kérdező!

Most megpróbálom neked kielemezni a témával kapcsolatos gondolataimat, mert most van egy kis időm. De hosszú is lesz egy kicsit az elemzés.

Két fajta lélek harca folyik menny és föld között azon a szintéren, ami lelki. Az egyik fajta lélek az Istentől való és isteni. Ebben olthatatlan szeretet van. A másik fajta lélekben viszont olthatatlan gyűlölet van az iránt a hatalom iránt, ami tökéletes és tiszta. Mintha az ember a saját szülei ellen lázadozna, akiktől megkap mindent, és teljes szívükből szeretik őt. De a gyermek mégis mindig lázad, mert tudja, hogy szereik őt a szülei, s a szeretet miatt nem bántanák őt. Ez a gyerek pedig ezzel a szeretettel él vissza, amikor gonoszságokat művel. A gyermek nem akarja elfogadni szülei uralmát maga felett, hiába van ebben az uralomban törődő szeretet. Ezáltal az eset által tud megnyilvánulni a szeretet és a hatalomvágy egymással való ellentéte. A gyermeknek csak azok a dolgok kellenek, amiket szüleitől kap, de maguk a szülők nem kellenek neki, mert azokat nem szereti. És ez a fajta lélek nagy hatással van az emberiségre, mert az emberek többsége is ilyen. Ugyanis minden létező dolog, minden adomány az Istené, és ő ad minden jót az embereknek, melyet az emberek szívesen elfogadnak tőle, sőt, egymástól ragadozzák el. De magát Istent, az adományozót megvetik, és naponta szidalmazzák. Nem keresik az ő jelenlétét, csak az ő áldásait, adományait. Ez a fajta lélek az, ami nem csak az emberben van benne, hanem az emberen kívül is létezik, tőle függetlenül, és az ember csak ezzel a lélekkel kereszteződve szaporodik a földön. De a másik fajta lélek az isteni, amelyik jobban szereti az adományozót, mint adományait, mert ő maga ebből a lélekből való. Minden lélek azt szereti, amiből való, akitől származik. Ezért vannak Istennek övéi, akiket szeret, és vannak, akik ellenségei. Ez az ellenség, a gonosz lélek mindig betelik irigységgel, amikor felismeri Isten és az övéi, azaz az ő választottai viszonyát, hogy Isten mindent eleve nekik szán, és nem ellenségeinek, akik most elveszik maguknak a javakat. És a gonosz haragszik az Isten választottaira. Soha nem akarja, hogy igazság lásson napvilágot, mindig hazug, és mindig ellenálló az igazsággal szemben. De mit tegyen a szülő az engedetlen gyermekkel, aki visszaél a szeretetével? Azt is hívja magához, hívja a menyegzőbe, az ővele való szeretetközösségbe. Felkínálja neki is ugyanazt, mint kegyeltjeinek, nem tévén ezáltal különbséget közöttük. Csakhogy a gonosznak ez nem kell, mert mindig is megveti az Isten hívását, nem törődvén azzal, hanem csak a maga kereskedésével és szántóföldjével. Ő nem akar változni, nem akarja szeretni az Istent, mert nem is hajlandó idomulni az ő tiszta törvényeihez, ami a szeretet szabályait hordozza. Beszédében is a közönségességet választja, és viselkedésében is kinyilvánítja az engedetlenséget, a gyűlöletet az élet tiszta forrásával szemben. A másik fajta lélek, azaz az isteni mindig harcol az önmagában, azaz testi mivoltában lévő bűnnel, éppen a szeretet miatt. Ezek az emberek vannak próbára téve, mert Isten eleve erre választotta őket, mert akit szeret az Isten, azt megdorgálja. Ezek a választottak, akik tőle valók, mert tőle születtek, tőle származnak; az a lélek van bennük, ami származtatójukban van, és így szeretik őt. Eleve Teremtett az Isten a föld porából edényeket, amik testek, hogy némelyek tisztességre, némelyek becstelenségre való edények legyenek. Tehát az edényekben a két fajta lelket tartja. Ezeket előre eltervezte, hogy melyik edényt mire akarja felhasználni. Már a föld teremtése előtt megvoltak a bele való lelkek, hogy melyik fogja őt gyűlölni, és melyik szeretni. Melyik utasítja őt el, és melyik ragaszkodik hozzá. És ez azért van így, mert már a föld megteremtése előtt kialakult a lelkekben a végleges magatartási forma Isten iránt. Ennek csak a bizonyítására lett megalkotva ez a földi élet. Nem fogja Istent senki más szeretni, csak az, aki tőle való, csak akiben az a lélek van, ami Istenben is van. A másik fajta lélek örökre elhajlott és elváltozott, ő maga nem hajlandó a szeretethez alkalmazkodni, idomulni, csak az uralkodás vágya, és az ezért történő gyilkos düh hajtja, ami a szeretet ellentéte, mert ez a szeretet halála, azaz a halál, azaz az örök kárhozat.

Gratulálok ,jó beszólás volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qnecHy2vyIQ