Az ateisták mit kezdenek a halálfélelemmel?

"engem inkább az érdekel, hogy a keresztények miért félnek a haláltól. Végül is a mennyországba kerülnek, ahol sokkal jobb lesz nekik, mint idelent a Földön. Egyaltalán, a keresztény temetésen örülni és ünnepelni kellene, nem sírni."

Nem az, hogy félnek, én legalábbis nem félek, csak épp úgy vagyok vele, hogy még van itt egy csomó dolgom, el akarok érni dolgokat, nem kéne még meghalni. Aztán ha Isten meg nem így gondolja, akkor így jártam, ő biztos jobban tudja :)

A temetéseken meg nem azért szokás sírni, mert sajnáljuk azt, aki meghalt, hanem inkább azért, mert az az illető nekünk, a még élőknek hiányozni fog.

A halálfélelem velünk született ösztönös dolog.

Az állatok is féltik az életüket, menekülnek a veszély elől.

Pedig nem hívők, nem ateisták.

#17 +1

felelme mindenkinek van valamitol osztonos

allatok nem tudjak hogy halalukat okozhatja ami elol menekulnek puszta felelem a serules ellen

igy halafelelem alatt magat a halaltol valo felelmet erted?

ettol hogy lehet felni?

halal elotti vagy utani dolgoktol lehet felni, a fajdalmoktol vagy vesztesegtol lehet felni

de a halaltol magatol hogyan?

Az,aki még nem volt a halál torkában,csak halandzsál a halálfélelemről,vagy annak hiányáról,s ezt én nem szeretném tenni.

Megosztom viszont istenfélő édesanyám halálközeli élményét.

Amerikából megéreztem,hogy édesanyámmal beszélnem kell.Hosszú körök után végre sikerült elérnem sógornőm mobilján.

Elmondta,hogy áttátes rákja miatt felnyitották,de nem műtötték.Néhány perc múlva meg fog halni.Semmi félelem nem volt hangjában!Tudta,-minden kétség nélkül-hogy halála utáni eszmélése első pillanatában Megváltójával fog találkozni,s mint egy különös elutazása előtt,elrendezte dolgait.Óvott,hogy -zöldkártya nélkül- hazamenjek a temetésére.Elmondta milyen módon viselkedjek gyermekeimmel,feleségemmel,édesapánkkal kapcsolatban.Végrendelkezett,és vígasztalt engem,kedves gyermekét,majd amikor kimerült, elköszönt.

Néhány perc múlva visszaadta éltető leheletét Alkotónknak.

Várom a találkozást vele,amikor már nincs fájdalom,elmúlás,csak örök boldogság.

A haláltól való félelem,az emberi lény természetes tulajdonsága,mivel Isten az embert örökéletre alkotta,s a halál ténye idegen lényünktől.

A halálfélelem,csupán feldolgozásában különböző istenfélő,és isten(ek) nélküli felfogású emberek között.

Istenfélőként,csak az ellentáborról tudok beszélni.

Édesanyám haldoklásában vettem részt.

A félelmét olyan mértékben feloldotta,a feltámadásba vetett hite,hogy az,bennem-istenfélőben is-katarzisszerű élményt jelentett.

Ezt az élményt,több kedves ismerősömnél tapasztaltam,de a halál biztos közelségének tudatával,s ilyen közeli haldokló élményével,korábban nem találkoztam.

A halálfélelem feldolgozásában lényegi szerepe van a haldokló Istennel való kapcsolatának,és feldolgozott,vagy feldolgozatlan bűntudatának.(Sokan,egész életükben -eredménytelenül-megpróbálták becsapni önmagukat bűntudatuk tekintetében.A halálközeli állapotukban,ennek képtelenségével találkozhatnak,s ezért alíg bírják letenni életüket.Heteken keresztül agonizálnak.Kínlódnak a helyrehozhatatlan miatt.

Sok ilyen esettel találkoztam!)

A halálközeli állapot,az IGAZSÁG megjelenésének ideje.

Aki jóviszonyban van az igazsággal,az békével köszönti az elmúlást.