Kinek mi a véleménye erről a kérdésemről? Csak keresztények válaszát várom, ateisták és jehova tanúi inkább ne.
Ha egy kicsi meghal, akkor mennybe kerül. Nekik miért nem kell küzdeni mindennap, miért kapják meg ezt a kegyelmet bármi nélkül? Nekem miért kell végigszenvedni és rettegni az életemet, hogy bármikor elveszíthetem az üdvösséget?
Ti hogy látjátok ezt a dolgot? Megosztanátok velem?
nem lehet tudni mi történik egy gyerekkel ha meghal, a középkorban nyugateurópában úgy gondolták biztosan elkárhozik (ez jó érv volt a gyerekkeresztség megvédésére, sőt egyesek úgy sejtik megfordult az ok és okozat, ezért sajátították el ezt a nézetet), azóta ezt kevesen gondolják így.
Rettegned semmiképpen sem kell, a félelem persze bizonyos szempontból egészséges, mint pl mikor a gyerek fél a szülei büntetésétől legyenek azok bármilyen mintaszülők is. Alapvetően viszont nem szabad, hogy a félelem motiváljon
Miért kéne végigrettegned az életedet? Az élet ajándék, nem rettegni kell, hanem élni.
A kisgyermek sok mindent nem élhetett meg, nem tapasztalhatott meg, sok örömet, boldogságot.
Mert a kicsi még "ártatlan mint a ma született bárány", nem vétkezett, nem szegte meg a 10 parancsolatot, s Jézus feláldozta magát kereszten, hogy a mi összes bűnünk meg legyen bocsátva Isten előtt. Így nem csak a kicsik de mindenki más bűne meg van bocsátva. Annyia "feltétel", hogy elfogadd az Urat és Neki tetsző életet élj.Imádkozz hozzá hogy ismerd meg jobban és a kapcsolatod Istennel erős legyen.
Nem nehéz dolog a katolikusok nagyon komolyan veszik, pedig "csak" egy erős kapcsolat kell Istennel, Én baptista vagyok, ha van kérdésed és szeretnél még hallani felőlem írj egy üzenetet ! :)
Békesség
Rossz a kiindulópontod. Az életedet nem végigszenvedni és rettegni kell, hanem elébe állni felszegett fejjel.
"Egy ember nem több, mint amit egész nap gondolt" - Ralph Waldo Emersontól származtatják ezt az idézetet, és ha leülsz, elolvasod, végiggondolod, akkor nagyobbat üt mint a buszkerék és az egész világlátásod átírja.
Csak terajtad áll, hogy az életet szenvedésnek gondolod, vagy áldásnak...és ha eléred az utóbbit, az a legnagyobb isteni ajándék (szerintem).
Köszönöm a válaszokat. Azért rettegek,mert Pál is azt írta, hogy rettegve munkáljuk az üdvösségünk. Bűnös vagyok, sokszor botlok és mi lesz, ha egyszer olyat teszek, ami visszafordíthatatlan?
Nem vagyok rájuk irigy, csak annyiban, hogy nem kellett végig küzdeniük ezt az életet. Naponta szenvedem meg a saját keresztem és nagyon sokszor úgy elfáradok, hogy már csak meghalni szertnék. Sokszor gondoltam arra, hogy szívesebben kihagytam volna ezt az életet,mert nem olyan jó, mint annak, akinek van szülője vagy társa. Aki egyedül van a világban és mellette napi szinten bántsák, azoknak pokol ez a lét, mert szeretet nélkül nagyon nehéz élni.
Kérdező, csak szólok, hogy butaság eleve kizárni az ateisták válaszait.
Inkább azt írtad volna, hogy hozzáértők válaszoljanak...
nos, ha megengeded, a következőt mondanám:
a középkorban azért mondták úgy, hogy keresztség nélkül a pokolra kerülnek a csecsemők, hogy ezzel még inkább erősítsék az emberek függését az egyháztól, és mindenáron növeljék a hívek számát. Ugye ki ne akarta volna megkeresztelni a gyerekét ezek után?
Olyan is volt, hogy belehalt az anya, nem tudta megszülni a gyerekét, és erre kivágták belőle, gyorsan megkeresztelték, és aztán vagy meghalt a szerencsétlen, vagy nem.
Mostanra viszont már sokat szelídült ez az egyház: rájöttek, hogy eddigi gyakorlat embertelen, ami azért elég fura lenne egy végtelenül szerető istentől - és ezért találták ki azt, hogy a csecsemő bűntelen és alapból a mennyekbe kerül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!