Miért olyan fontos a materialistáknak, hogy igaz legyen az evolúció, egyáltalán mi a tétje annak, hogy igaz-e vagy sem?

Ahogy Jézus látta

De vajon helyettesíthetjük-e a kezdetekről szóló bibliai tudósításokat az evolúciós történettel anélkül, hogy ez kihatással lenne az Isten emberekkel kapcsolatos tervéről vallott felfogásunkkal? Vessünk néhánv pillantást az Újszövetségre. Jézus Krisztus egy a farizeusokkal folvtatott vitában megerősíti az ember olyan módon történt teremtését, ahogy ezt a Biblia első fejezetei leírják. Jézus számára kötelező érvényű, amit azok az emberről mondanak: „Nem olvastátok-e, hogv a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" (Mt 19,4).

Ő tehát a teremtéssel loglalkozó szövegeket egyértelműen az emberiség történetének kezdetekor valóságosan lejátszódott események leírásának tekinti. Nem teszi azokat viszonylagossá, és nem is értelmezi át  A hivatkozott beszélgetésben az ember keményszívűsége is szóba kerül. Jézus itt -a bűnesetre utalva- világossá teszi: "ez kezdettől fogva így volt" (Mt 19,8) A kemény szív az embernek nem a teremtésből lázadó tulajdonsága, hanem csak később adódott hozzá. Láthatjuk: a múlt teszi érthetővé a jelent. Itt kétségkívül a történeti háttér szolgál magyarázattal, miért bűnös az ember, és miért van szüksége Szabadítóra - Jézus Krisztusra.

Pál egyetértett vele

Pál hasonlóan érvel. A művelt athénieknek elmagyarázza, hogy az egész emberiség egyetlen embertől  származik (ApCsel 17,26). Abban a társadalomban, amelv nem ismerte a teremtéssel kapcsolatos bibliai tanúhizonyságot, éppen ezt a pontot emeli ki. A rómaiakhoz írt levelében Pál összefüggésbe hozza az Isten által teremtett első embert és Jézus Krisztust (Róm 5,12). Az egyik bűnt és halált hozott, a másik megigazulást (bűn ellenére felmentést) és életet. Itt egyfelől két személy áll egymással szemben; Ádám, az első ember és Jézus Krisztus. Másfelől pedig az, amit előidéztek és aminek minden emberre nézve következménye lett: az elveszettség az egyik, a bűntől és haláltól való megváltás lehetősége pedig a másik oldalon. Ezáltal világossá válik: az evangélium feloldhatatlanul összefonódik a kezdetekkel kapcsolatos bibliai tanúságtétellel.

Ha az ember a majomtól származik...

Ennek fényében elkerülhetetlen az evolucionista történelemszemlélettel való összeütközés; ha az ember azállatvilágböl származna, nem létezne egyvalaki - Ádám-, aki által a bűn a világba jött. Azonkívül a bűn éppúgy az evolúció terméke lenne, mint pl. a felegyenesedett járás. Hisz az evolúció nem csupán az alak fokozatos megváltozását jelenti, hanem magába foglalja az ember magatartását is. Az erőszakra való hajlam, a gyűlölet, az irigység stb. ezek szerint az emberi evolúció alkotóelemei.

Továbbá; az evolúció kizárólag az utódok „túltermelése" alapján működik, közülük rendszerint csak a legjobban alkalmazkodók maradnak életben, míg a többiek áldozatul esnek a könyörtelen kiválasztódásnak. Ehhez jön még a következő: az evolúcióban a halált egyenesen előnyös tényezőnek tekintik, mivel csak a halál révén lehetséges minden élet folytonos továbbfejlődése.

A halál tehát nem a bűn következménye  lenne (Róm 5,12; 6,23), hanem egy evolúció által történő teremtés eszköze. A Róm 5,12 szövegösszefüggése nem engedi meg, hogy a halált leszűkítsük az Istentől való elszakadás szempontjára (lelki-szellemi halál); benne foglaltatik a bűn következményeként a testi halál is, megegyezően a bűnesetről szóló beszámolóval (1Móz 3. fejezet) Pál ezenkívül megállapítja, hogy a halál az „utolsó ellenség", amely legyőzésre kerül. Ezt a győzelmet önként vállalt szenvedésével és halálával Jézus már kivívta. Ha tehát az evolúció igaz lenne, nem lenne alapja és értelmetlen volna Ádám és Jézus Krisztus, illetve a cselekedeteik szembeállítása.

… Azok közük, akik elfogadják az evolúció útján történt teremtést, sokan - teljesen következetesen - nem tudnak többé mit kezdeni a Jézusról mint Szabadítóról szóló üzenettel. Feltűnő, hogy a teista evolúció (Isten teremtette meg a világot, de evolúció útján fejlődött tovább) pártján álló írásművekben a bűnről, a megtérés általi szabadulásról és a kegyelemről már nincs is szó.

Isten nem hézagpótló

Az evolúció útján valamiképpen végbemenő teremtésről vallott felfogás a már említett pontokon túl abban is hibás, hogy teljességgel homályban marad, hogy ennek során Isten mint Teremtő voltaképpen mit is tesz. Csupán Ő hozza mozgásba az egészet az ősrobbanás oly módon történő beállításával, hogy az evolúció egészen az emberig működjön? Vagy mindig olyankor avatkozik közbe, amikor a természet képtelen újat kifejleszteni? Tehát az evolúció egyfajta hézagpótlója lenne?

Isten Teremtőként való megvallása egyfelől, ezzel egy időben pedig egy pusztán a természeti törvények alapján végbemenő evolucionista "teremtés" elfogadása, amelyben Isten teremtői bölcsessége nyilvánul meg, olyan intellektuális mutatványt feltételez, amely eleve nem sikerülhet. Egyébként  éppen ezt vetette teljes joggal a modern teológia szemére a brit evolúció-biológus, Richard Dawkins.

… Az itt felsorolt biblikus teológiai elveken túl, amelvek az evolucionista történelemelmélet ellen szólnak, a természettudomány maga is számtalan bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy a természet kreatív módon van megalkotva, önmaga azonban nem képes arra, hogy saját magát megteremtse.

Ezt a felismerést elvontabb és általános érvényű megfogalmazásban, csaknem kétezer évvel ezelőtt a zsidókhoz írt levél (11,3) már velősen összefoglalta: "Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból állt elő a látható."

Reinhard Junker (Henrik Ullrich közreműködésével), Studiengemeinschaft Wort und Wissen, első közlés: Idea keresztény hetilap. Megjelent az ethos 2014/4. számában.