Bűn elvetetni egy olyan gyereket, ami nemi erőszak gyümölcse lett?

"Általában akkor történik abortusz, amikor beteg a gyerek, tehát az anyja jót akar."

Az elmúlt 60 évben kb. 6 millió magzatot abortáltak Magyarországon. Nem valószínű,hogy nagy részük beteg lett volna....

# 34

Igen.Az esetek töredékében.Többségük csupán kényelmi szempontból öleti meg a magzatot.

#28

"S mi van akkor ha az anyáról derül ki,hogy beteg, valószínűleg nem éli túl a szülést, de a magzat egészséges,életképes és a nő amúgy sem élne már sokáig?Szerinted ekkor is az abortálás a megfelelő eljárás?"

Ilyen hülye kérdést rég hallottam. Azzal, hogy ilyen abszurd dolgot kérdezel eltereled a figyelmet a tényleg vitás kérdésekről. Úgyhogy nem is méltatlak válaszra...

"Nyilván, én is ez ellen vagyok, ha a többséget nézzük, az elszomorító.

De szerintem teológiai szempontból is inkább jó tett elvetetni egy olyan magzatot, ami nagyon beteg vagy életképtelen lenne, hogy megóvd a szenvedéstől magadat is, de legfőképpen őt."

Kedves Kérdező. Nem tudom pontosan, mi indíttatásból tetted fel a kérdésedet, de valamiért úgy tűnik, hogy nagyon szeretnéd "bemagyarázni" (magadnak? másnak?) azt, hogy az abortusz valójában Isten szemében nem bűn, vagy legalább bizonyos esetekben nem az. Abban igazad van, hogy az ítélet során Isten méltányosan ítél, azaz minden körülményt figyelembe vesz, ezt az Írás ill. Jézus sok helyen egyértelművé tette.

De az eredeti kérdésed egy konkrét helyzetre vonatkozott, és annak a megítélése teológiai szempontból pl. nem tartozik a nehezen megítélhető, kérdéses abortusz-esetek közé. A magzat a bibliai felfogásban élet, életet pedig élet védelmében vagy ószövetségi felfogásban büntetésként lehet kioltani (igazából a kereszténység sem zárja ki teljesen ez utóbbit), ezt korábban kifejtettem. Ennél sokkal nehezebb az olyan esetek megítélése, amikor pl. az anya életét veszélyezteti a terhesség vagy a magzat életképtelen. (Bár a helyzet az, hogy az ilyen esetek az elvégzett abortuszok elenyésző részét teszik ki.)

A világi és a keresztény felfogás nyilvánvalóan jelentősen eltér ebben a kérdésben egymástól.

Én azon az állásponton vagyok, hogy senkinek nem kellene megpróbálni a saját nézetét másokra ráerőltetni. Talán meglepő, de hibának tartom azt is, hogyha az egyház(ak) a világi államra és annak jogrendjére olyan felfogást és szabályokat akarnak ráerőltetni, ami nem általánosan elfogadott, vagy amelyek belátása nem várható el megtéretlen, világi életet élő emberektől. Viszont ugyanúgy hibának tartom, ha valaki pl. az egyház valamely tanítását "elavultnak", felülvizsgálandónak tartja és azt szeretné ráerőltetni, hogy változtassa meg a felfogását a világi trendeknek megfelelően. Tiszteletben kellene tartani, hogy ezt egyszerűen nem tehetjük meg.

Tehát szeretnél úgy élni és gondolkodni, hogy az abortusz nem bűn. Rendben van, ezt megteheted, úgy értem jogod van hozzá. De neked ez nem elég, mert te úgy szeretnél így élni és gondolkodni, hogy közben azért azt is hihesd magadról, hogy Isten szemében helyesen élsz. Hívő emberként azt tudom mondani, hogy bár ehhez is jogod van, de ez a legrosszabb, amit tehetsz. El kellene döntened, hogy akarsz-e Istennek tetszeni, mert ehhez bizony be kell tartanod a szabályait, és az a helyzet, hogy ez a világ nagyon sokszor iszonyú nehéz próbák (kísértések) és válaszutak elé állítja az embert. Sajnos az Isten szemében helyes út követése néha fájdalmas döntéseket, lemondásokat, önmegtagadást követel meg az embertől. Hadd mondjak egy teljesen más jellegű példát. Mi van azzal az emberrel, aki igazán őszintén és nemesen és mélyen beleszeret egy nőbe, aki ugyanígy érez iránta, és mindketten azt érzik, hogy együtt nagyon boldogok lehetnének... de a nő már más ember felesége? Az ember ilyenkor egyből elkezdi keresni a kiskapukat Isten szabályaiban, hogy "csak van valami módja, hogy ezt megoldjuk..." stb., nem lehet Isten akarata, hogy így szenvedjek... mégis, az ilyen embernek az Isten Igéje azaz kinyilvánított akarata alapján, egyszerűen nem lehet mást mondani, mint hogy a házasság az Isten törvénye szerint mindhalálig szóló, semmilyen indokkal fel nem bontható szövetség. (Pontosabban Jézus megcsalás esetén megengedi a különválást, de ugyanakkor világossá teszi, hogy a szövetség ezután is érvényben marad, és egy esetleges új házasság kötése házasságtörés.) Micsoda szenvedés és fájdalom annak az embernek, aki ilyen helyzetbe keveredik! Mégsincs "kiskapu". Elkezdhetünk mindenfélét belemagyarázni a dologba, megpróbálhatjuk Istent "hozzáigazítani" a saját felfogásunkhoz, csakhogy nem fog menni. Az már nem ugyanaz az Isten.

Ha az Örökkévalót akarod követni, akkor az ő örökkévaló kinyilatkoztatása szerint kell élned, nincs más út. Ez az út keskeny, és néha fájdalmas. De ha egyszer megismerted Őt, legbelül mindig tudni fogod, mi a helyes. Bár megpróbálhatod elhallgattatni ezt a hangot, de sohasem fogod tudni megváltoztatni azt, amit mond.