Bűn elvetetni egy olyan gyereket, ami nemi erőszak gyümölcse lett?

# 13

"Az egyház szemében egy ilyen fejletlen sejthalmaznak több joga van, mint pl. egy kifejlett állatnak."

A polgárjog szerint is. Egy magzat például örökölhet, egy tehén vagy egy éticsiga nem.

"Nem sokat tennék az ő álláspontjukra."

Neked fontosabbak az éticsigák, mint az emberek. Értem. Ehhez mindenesetre jogod van.

Csak azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted akkor egy magzati éticsigának is több joga van, mint egy magzati embernek, vagy itt már valamelyest kiegyensúlyozódnak a sanszok?

:D

Szia

"vallására való tekintettel (ha van) meg kell szülnie"

Szerintem ehhez nem kell vallás, csak embernek kell lenni és kész.

"A nagyon súlyos fogyatékossággal rendelkező gyerekeket miért nem lehet elvetetni? "

Mert az élet szent

Nem csak az anyáé hanem a gyereké is.

Ki fogja eldönteni, hogy elég fogyatékos-e ahhoz, hogy megöljék?

Találkoztam olyan "anyával" akinek nem kellet az a gyerek akiknek a nyaka rövid volt, értelmes, egészséges gyerek, csak nem fért bele az anya tökéletes világába a rövid nyakú gyerek.

Akkor most ő fogyatékos és öljük meg?

Van szülő aki a down koros gyerekét is tiszta szívből tudja szeretni és eszébe sem volna odaadni bárkinek.

Nem a fogyatékosság a lényeg, hanem az anyai szív ami lehet kőkemény és lehet lágy is, legtöbbször ez ne a gyereken, egészségén függ.

"Szerintem azt kell nézni, hogy milyen élete lesz azután a kisbabának, miután megszületik." - hát ha elveteti, akkor semmilyen élete nem lesz, ugye. (Van olyan ember, aki a saját életéről úgy gondolkodik, hogy a halál jobb lenne, mint az az élet, ami neki van, de ezt senkinek nincs joga eldönteni senki helyett.)

Ha megszüli, akkor azért bármire lehet esélye. Olyan gyerekből is lett már sikeres és nagyszerű felnőtt, akit magzat korában megpróbáltak kikaparni az anyjából, de valamilyen csoda folytán nem sikerült, és mégis megszületett. Pedig ennél nagyobb traumát nem tudok elképzelni.

Vagyis ha a magzatot élő emberi lényként fogjuk fel, akkor az ilyenfajta érveknek valójában semmi helye nincs a vitában, ezek csak érzelmek, feltételezések, félelmek, de mindez rendkívül kevés alap egy emberi élet kioltására.

A fő eltérés a keresztény és a világi abortusz-felfogás között nem is ekörül forog, hanem azon alapkérdés körül, hogy emberélet-e (jogalany-e) a magzat, ill. milyen kortól az, valamint ha vannak is jogai, azok milyen viszonyban vannak az anya önrendelkezéshez való jogával.

A keresztény álláspontok túlnyomó többsége teljes értékű emberi életként fogja fel a magzatot a megtermékenyítéstől vagy a fogantatástól kezdve, és arra a bibliai (ha úgy tetszik, isteni) igazságra helyezi a hangsúlyt, hogy életet általánosságban csak élet védelmében szabad kioltani [emberéletről van szó], továbbá a Tórában (a zsidó Törvényben, melyet a nemzetek közül való keresztényeknek nem kell megtartaniuk) található elvek szerint büntetésként, a [szellemi] halált okozó bűnök esetén. Az abortusznál azonban a legtöbb esetben egyik helyzet sem áll fenn.

Ebből a szempontból a fő morális probléma az általad említett típusú abortusszal az, hogy a magzatot sújtja halálbüntetéssel egy olyan bűnért, amelynek ő következménye ugyan, de semmiképp sem elkövetője és 0% morális felelősséggel rendelkezik a rossz helyzet kialakulásáért. Ezt tovább bonyolítja, hogy a megerőszakolt nő valóban érezheti úgy, hogy a terhessége büntetés, holott ő úgyszintén nem elkövetője, hanem áldozata a bűnnek. Vagyis a nő ilyenkor tkp jogosan mondhatja, hogy "miért én szenvedjek el büntetést azért, ami történt velem", csakhogy a magzat "megbüntetésére" semmivel nincs több alapunk, hanem annyi történik, hogy egy immorális tett következményét próbáljuk egy másik immorális tettel kezelni, ami sosem lehet morálisan helyes.

Fontos kérdés az, hogy vajon mire alapozzák a keresztény felfogások, hogy a magzat már rögtön a fogantatástól kezdve emberi lényként értelmezhető, és bármilyen korú magzat eltávolítása a gyilkossággal egyenértékű. Ez egy érdekes dolog, mivel a Bibliában nem kerül szóba az abortusz és így annak konkrét tiltása sem szerepel benne, vagy az élet pontos kezdete stb. Ezért kénytelenek vagyunk a témára való utalásokból összerakni a képet.

Az élet kezdetének felfogását kb. úgy lehetne röviden elképzelni, hogy a bibliai felfogás szerint az ember [férfi] az életet "nemzés" útján adja tovább a "magjával", ezért az élet a megtermékenyítéssel (kell hogy) kezdődjön - de ez nyilván nincs benne konkrétan a szövegben. (A katolikus egyházban sokáig úgy tartották, hogy a magzat "átlelkesülése" csak akkor történik meg, amikor először megmozdul, ezért előtte engedték az abortuszt - de mintegy 150 éve ezt a gyakorlatot felszámolták, és minden abortuszt emberi élet kioltásának tekintenek.)

Néha fel szokták hozni az abortusz elleni bibliai érvként azt is, hogy az ószövetségi időkben pogány szokás szerint egy Molok nevű istennek az izraeliták is több alkalommal "feláldozták a magzataikat", de ezt igazából tévedés az abortuszra vonatkoztatni, mivel ezek gyermekáldozatok voltak és nem valamiféle rituális művi vetélések.

A legerősebb bibliai érv ezzel kapcsolatban a 2Mózes 21. fejezetében található:

"Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj."

Ez azt jelenti, hogy ha valaki akár véletlenül egy magzat vetélését okozta, azt halálbüntetéssel sújtották. Ennek hátteréhez nem árt tudni, hogy a Tóra akkor sújt halálbüntetéssel valamilyen bűnt, ha az szellemi-erkölcsi értelemben halálos bűn, még ha fizikailag nem is okoz halált (utóbbira példa a bálványimádás és a házasságtörés). Vagyis ha a fenti esetben a Tóra halálbüntetést szab ki, az azt jelenti, hogy a magzat elpusztítása valóságos (ember)halált okoz, ezért halálos bűn. Emiatt gondolják úgy általában, hogy a fenti erkölcsi megítélés nem kizárólag a leírt (elég speciális) esetre vonatkozik, hanem általánosítható a magzat elpusztítását eredményező minden esetre.

Remélem, sikerült válaszolnom a kérdésedre.

Kedves Kérdező,a leírtakon kívül még két szempontból is meg lehetne ezt a dolgot közelíteni.

- Abortuszon átesett nő (függetlenül attól hogy erőszak áldozata lett) egy életen keresztül lelkileg magán hordozza az abortusz mély sebét! ( Sajnos több ilyen hölgyet is ismerek! - mély depressziótól kezdve az emiatt kialakult alkoholfüggőségig terjed a későbbi lelki betegség is, amit pszichológus nem tud meggyógyítani!)Azt gondolom hogy az erőszakon kívül(amiről nem tehet) még egy hatalmas terhet magára vesz ha elveteti a gyermeket. Nem kell felnevelni, ha nem akarja.

- A hívő számára Isten élet és halál Ura, ki dönti el akkor hogy a megfogant élet jogos-e vagy, vagy nem?