Kiről beszél és mit jelent a Jelenések.18:21,22 versek?

A vers magért beszél.

"sok templomban tartanak zenés rendezvényeket, illetve a házasságkötés is a templomokra utal, ahol a menyasszony és a vőlegény "hangja" illetve ígérete hangzik el.

Isten gyorsan fog ítéletet mondani ezen vallások felett, ( mint amilyen gyorsan a malom kő elmerül a tengerben) amikhez a Templomok fűződnek, és mivel sokan haltak meg ezeknek a vallásoknak a vezetése mellett

Nem beszélve arról, hogy Krisztus ellenes spiritiszta tanításokat, és szokásokat is gyakorolnak, a vezetőik, az oda tartozók,

pontosan,

és a versekben meghatározza a vallásokra utaló ház jelenségeit, mint menyasszony-vőlegény, illetve zenekari fesztiválok, orgona koncertek, stb.

Ott is ellene cselekedtek Isten szándékának.

Míg Isten szándéka az volt, hogy az emberek töltsék be a földet, az emberek ezt mondták:

(1Mózes 11:4) . . .„Gyertek! Építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az egeket éri, és szerezzünk magunknak hírnevet, nehogy szétszóródjunk az egész föld színén.”

a tények arra mutatnak, hogy Bábel (Babilon) volt a hamis vallás bölcsője

Nem kaptak Istentől felhatalmazást arra, hogy tornyot építsenek Bábelben, az emberek ezzel az erejüket akarták fitogtatni. Azt akarták megmutatni, hogy mire képesek Isten nélkül. Maguknak akartak hírnevet szerezni, nem Istennek.

Így terjedt el Babilonból a hamis imádat más területekre.

Bár Babilon az i. e. hetedik és hatodik században egy politikai értelemben vett birodalom fővárosa lett, történelme folyamán végig felettébb kimagasló vallási központként létezett, ahonnan vallási befolyása sokfelé kihatott.

Ifj. Morris Jastrow professzor a The Religion of Babylonia and Assyria c. munkájában ezt mondja ezzel kapcsolatban: „Az ókori világban a keresztényi hit megjelenése előtt Egyiptomban, Perzsiában és Görögországban érezhető volt a babiloni vallás hatása . . . Perzsiában a Mithras-kultuszban félreérthetetlenül észlelhető a babiloni elképzelések befolyása; és ha visszaemlékszünk arra, hogy a rómaiak milyen jelentős mértékben átvették az ehhez a kultuszhoz kapcsolódó misztériumokat, akkor látható, hogy egy újabb kapoccsal bővül az ókori kultúrák elágazásait és az Eufrátesz völgyében élő civilizációkat összekötő láncolat” (1898, 699–701. o.). Befejezésül a szerző utal arra, hogy „a babiloni vallási gondolkodás figyelemre méltó megnyilvánulásai és a térségben elterjedt vallásos tevékenység micsoda óriási hatással volt az ókori világra”.

Bár a politika és a kereskedelem ezen képviselői túlélik Nagy Babilon pusztulását, figyelemre méltó, hogy a vallások képviselői a továbbiakban nincsenek feltüntetve a jelenetben, mint akik siratják az összeomlását (Je 17:16, 17; 18:9–19). A föld királyairól azt mondja a Szentírás, hogy valamikor a rejtélyes Babilon megsemmisülése után ítéletben részesülnek, és pusztulásukat nem a „tíz szarv” idézi elő, hanem a királyok Királyának, Isten Szavának a kardja (Je 19:1, 2, 11–18).

Nagy Babilon egy további különleges ismertetőjele a részegsége, vagyis úgy mutatja be a Biblia, mint aki „részeg a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől” (Je 17:4, 6; 18:24; 19:1, 2). Így tehát szellemi értelemben megfelel az ókori Babilonnak, mivel ugyanolyan ellenséges Isten igaz népével. Nem elhanyagolható részlet, hogy Jézus a vallási vezetőket tette felelőssé ’a földön kiontott minden igazságos vérért, az igazságos Ábel vérétől Zakariás véréig’. Jóllehet Jézus a saját népéhez, a zsidó nemzethez tartozó vallási vezetőknek mondta ezeket a szavakat, és jóllehet ez a csoport egy ideig fölöttébb hevesen üldözte Jézus követőit, a történelem azt mutatja, hogy a későbbiekben az igaz kereszténység elleni üldözés más forrásokból származott (maguk a zsidók is jelentős üldözést szenvedtek el) (Mt 23:29–35).

A fenti szempontok mindegyike lényeges, és mindegyiket figyelembe kell venni ahhoz, hogy valódi képet kapjunk a jelképes Nagy Babilonról, és arról, amit szimbolizál.