Vannak olyan versek a Bibliában (Ó és Újszövetség) ahol kéri a hívőtől Isten nevének használatát?

Szia

Ez alanyi jogon jár neki ugyan úgy mint ahogy a Barátodat is megtiszteled azzal hogy a nevén szólítod.

S ha már a Biblia lapjain bemutatkozott, nekünk, hogy ez a neve, akkor nyilván nem ok nélkül íratta le.

Nem csak megszenteled, a nevét, hanem megtiszteled, hogy megszólítod Őt.

Egyébként megszentelni Isten nevét azt jelenti, hogy Igazolod, hogy Ő az akit elfogadsz teremtődként,és neki mutatsz be az életeddel hálát, imádatot.

A Bibliában a hamis Isteneknek is volt tulajdon nevük, és használták az abban hívő emberek, akkor miért tennénk kivételt a valódi Istennel, akit az Ő általa használt név alapján különböztetünk meg, és az Ő nevében járunk

(Mikeás 4:5) 5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké.

Az Isten Szentháromság: Atya és Fiú és Szentlélek (Mt 28,19).

Mindhárom isteni személyt meg lehet szólítani és nevén nevezni, Jézus Krisztust nevét meg kifejezetten ajánlott is: "minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr." (Fil 2,11).

"Mózes ezt mondta Istennek: Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre? Isten ezt válaszolta: Én vagyok, aki Vagyok (Ehje). Azután folytatta: Így beszélj Izrael fiaihoz: A Vagyok (Ehje) küldött engem hozzátok. Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: Aki Van (Jahve), atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem mindörökre (ólám), s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre." (2Móz 3,13-15)

Az Ószövetség persze tele nemzedékről-nemzedékre megtartandó minden időkre szóló "örök" (ólám) parancsokkal. Például pontosan ilyen a körülmetélkedés is:

Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid MINDEN NEMZEDÉKEN ÁT. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. ... Testeteken viselt szövetségem legyen ÖRÖK (ólám) SZÖVETSÉG. Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet." (1Móz 17,9-14)

Természetesen a keresztények is körül vannak metélve csak nem betű szerint:

"Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel." (Kol 2,11)

Ahogy a körülmetélkedés "örök" parancs, úgy "örök" parancs a Jahve név használata is. S ahogy nem vagyunk körülmetélve betű szerint épp úgy nem kell használnunk a Jahve nevet sem betű szerint. A "Jahve" névben egyáltalán nem maga a kiejtés vagy a hangcsoport a lényeg, hanem a tartalma, amit ki akar fejezni, hogy ő az örökkévaló Lét. Szólítsa az Istent bárki bárhogy ha a Lét Istent érti alatta, akkor eleget tett az "örök" parancsnak.

Jehova tanúi abban a mélységes tévedésben élnek, hogy Istent nagyjából J-vel kezdődő hangcsoportal kötelező tisztelni. Ez pedig borzasztó hülyeség. Isten nevében nem maga a hangcsoport a lényeg.

Nem kedves szp72, te vagy nagyon nagy tévedésben, ugyanis Jehova Tanúi NEM a hangsorra, a kiejtés milyenségére hivatkoznak, hiszen számtalan formában ejtik ki ma is e nevet, hanem arra a bibliai parancsra, hogy Isten önmaga által kinyilatkoztatott nevét (tehát szó szerinti nevét) meg kell szentelni. Nyilván azzal nem szenteljük meg és nem tartjuk tiszteletben Őt, ha nemcsak az Újszövetségből, hanem az Ószövetségből is eltávolítják e nevet, és nem is használjuk, holott írásos bizonyítékok vannak arra, hogy benne volt a Név sok helyen és használták is a mindennapi életben! Hiszen ezzel meghamisítják a Szentírást.

A Tízparancsolat sem véletlenül int arra, hogy csak "hiába", feleslegesen és tiszteletlenül ne vegyük szánkra a nevét. De tisztelettel és szeretettel annál inkább, erre buzdít számtalan helyen a Biblia.

És az érvelésed is nagyon sántít, hiszen a körülmetélkedés kérdése világosan és érthetően meg van magyarázva a Szentírásban -vagyis a keresztények nem szó szerinti módon vannak körülmetélve, hiszen a szó szerinti körülmetélkedés a mózesi törvény része volt, mely, mint paragrafus, megszűnt Jézussal. Ezzel szemben a JHVH isteni név használata valóban örökre szóló parancs, hiszen természetesen nem találunk semmilyen ezt feloldó parancsot. Értelemszerűen nem csak a zsidóknak adatott e parancs. Hiszen Jézus nem a Mindenható, vagy Teremtő Isten és vele nem is "egyenlő" a nem bibliai háromság szerinti tulajdonságokban. Jézus a Mindenható Isten, vagyis az Atyja nevében jött, róla tanúskodott, rá hivatkozott és rá támaszkodott MINDIG, nem magának szerzett dicséretet. Ezen kívül Isten szent nevét megismertette a tanítványaival. Így aztán semmi értelme sem lenne az Írások fényében annak, hogy Jézus által, vagy miatt megszűnik az Atyjának nevének örök használata.

Jézus azt kéri a tanítványaitól ,hogy kérjék az Atyát,..

Igen ,azok akik valóban Isten gyermekei,Jézus Krisztus által,már használhatják a mennyei Atya megszólítást.

(a Jehova név jelentése : szabadító,ami a Jézus név jelentése is,kicsit furcsa lenne hacsak erre korlátozódna a megszólítás,szabadító igy ...szabadító úgy ..stb)

@ Jehova Tanúi NEM a hangsorra, a kiejtés milyenségére hivatkoznak, hiszen számtalan formában ejtik ki ma is e nevet, hanem arra a bibliai parancsra, hogy Isten önmaga által kinyilatkoztatott nevét (tehát szó szerinti nevét) meg kell szentelni.

Nem nagyon értem, hogy ha a kiejtés nem számít, akkor mi számít szó szerinti vagy betű szerinti névnek. Név ugyanis semmi más, mint egy hangsor (írásban pedig egy betűsor) valakinek a jelölésére, egy konkrét személy azonosítására.

@ Nyilván azzal nem szenteljük meg és nem tartjuk tiszteletben Őt, ha nemcsak az Újszövetségből, hanem az Ószövetségből is eltávolítják e nevet, és nem is használjuk, holott írásos bizonyítékok vannak arra, hogy benne volt a Név sok helyen és használták is a mindennapi életben! Hiszen ezzel meghamisítják a Szentírást.

Ti azt mondjátok, hogy a zsidók babonasága távolította el Isten nevét az Ószövetségből. Csak közlöm, hogy ugyanez a "babonaság" változtatta meg az Írásban a Jahvét Jehovává. Tehát ti igazából nem egy természetes hangtorzulás miatti megváltozott nevet tiszteltek, hanem alapvetően egy "babonaság" által kreált értelmetlen szót.

A zsidók azonban nem babonaságból hanem éppen hogy tiszteletből nem ejtették a Nevet. S nagyon úgy tűnik, hogy Jézus és a tanítványai alkalmazkodtak ehhez a szokáshoz, ugyanis se Jézus nem kritizálja a zsidókat, sem őt nem támadják a zsidók emiatt, pedig rendszeresen idéztek az Ószövetségből, ahol eredetileg a Jahve szó állt. Erre semmi más magyarázat nincs, mint hogy nem használták a Nevet, nem csináltak ebből teológiai kérdést.

@ És az érvelésed is nagyon sántít, hiszen a körülmetélkedés kérdése világosan és érthetően meg van magyarázva a Szentírásban -vagyis a keresztények nem szó szerinti módon vannak körülmetélve, hiszen a szó szerinti körülmetélkedés a mózesi törvény része volt, mely, mint paragrafus, megszűnt Jézussal.

Nincsenek paragrafusok az Ószövetségben. A zsidók Mózes öt könyvét nevezték Tórának vagyis Törvénynek. A körülmetélkedés parancsa ugyanolyan "örök" és nemzedékről-nemzedékre szóló törvényi előírás, mint Jahve név mózesi parancsa. A Tórában rengeteg "örök" parancs van, s egyáltalán nincsenek egyenként kiiktatva az Újszövetségben.

@ Ezzel szemben a JHVH isteni név használata valóban örökre szóló parancs, hiszen természetesen nem találunk semmilyen ezt feloldó parancsot.

Nem elég feloldás, hogy egyetlen egyszer sem szerepel az Újszövetségben?

@ Ezen kívül Isten szent nevét megismertette a tanítványaival. Így aztán semmi értelme sem lenne az Írások fényében annak, hogy Jézus által, vagy miatt megszűnik az Atyjának nevének örök használata.

Nem kellett megismertetnie senkivel a Jahve nevet, mert azt mindenki ismerte. Mindenki olvasta a Bibliát, ott volt a szeme előtt csak nem ejtette ki. Jézus az "Atya" nevet használta, ezt nyilatkoztatta ki, ezt a nevet kiáltja a Szentlélek, s a tanítványok is ezt a nevet szentelik meg és semmi mást.

Szia

Van több helyen is. Én most egy heyet idézek neked, kétféle fordításban.

Ézsaiás 12:4, 5

" Azon a napon majd így szóltok: „Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét. Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve. Zengjetek éneket Jehovának, mert felülmúlhatatlanul cselekedett. Az egész földön ismertetik ezt.

„így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!” Ézsaiás 12:4, 5.

"@ Jehova Tanúi NEM a hangsorra, a kiejtés milyenségére hivatkoznak, hiszen számtalan formában ejtik ki ma is e nevet, hanem arra a bibliai parancsra, hogy Isten önmaga által kinyilatkoztatott nevét (tehát szó szerinti nevét) meg kell szentelni.

Nem nagyon értem, hogy ha a kiejtés nem számít, akkor mi számít szó szerinti vagy betű szerinti névnek. Név ugyanis semmi más, mint egy hangsor (írásban pedig egy betűsor) valakinek a jelölésére, egy konkrét személy azonosítására."

Ez nem igaz, hiszen a bibliában gyakran magát a személyt, vagy a tulajdonságait értik alatta, nem csak a szó szerinti (de a különböző nyelveknek és az időbeli változásoknak megfelelően) különböző kiejtésű szóalakot! Pl., hogy milyen "nevet" szerzett valaki magának, sem a szó szerinti, de ilyen-olyan kiejtésű nevére utal.

"Ti azt mondjátok, hogy a zsidók babonasága távolította el Isten nevét az Ószövetségből. Csak közlöm, hogy ugyanez a "babonaság" változtatta meg az Írásban a Jahvét Jehovává."

Csak közlöm, hogy ennek semmi köze a babonasághoz, ez csupán a szent isteni Név kiejtésére tett különféle próbálkozás. Ebben sincs semmi írásellenes, sőt!

"pedig rendszeresen idéztek az Ószövetségből, ahol eredetileg a Jahve szó állt. Erre semmi más magyarázat nincs, mint hogy nem használták a Nevet, nem csináltak ebből teológiai kérdést."

És te talán azt feltételezed, hogy ők az Írást szándékosan meghamisítva, Isten saját maga által kinyilatkoztatott és örök időkre adott neve nélkül tanítottak? Az isteni név NEM ideiglenes és feltételes, ez világosan kitűnik a Szentírásból!

"Nincsenek paragrafusok az Ószövetségben. A zsidók Mózes öt könyvét nevezték Tórának vagyis Törvénynek. A körülmetélkedés parancsa ugyanolyan "örök" és nemzedékről-nemzedékre szóló törvényi előírás, mint Jahve név mózesi parancsa. A Tórában rengeteg "örök" parancs van, s egyáltalán nincsenek egyenként kiiktatva az Újszövetségben."

No akkor tisztázzuk: a "paragrafus" kifejezést annak megfelelőjére használtam, aminek mai megfogalmazásában számít. Márpedig az Isten által adott több mint hatszáz zsidó törvény olyan, mint ma az alkotmány paragrafusai, csak ezeket nem Isten adta!

A körülmetélkedés parancsa örök és éppen ezért jelképes értelemben a szív körülmetélésében ma is tovább él. Az isteni név HASZNÁLATA is örök, de MIÉRT VÁLNA jelképessé? Semmi értelme sem lenne, hiszen szimplán egy név használatáról van szó, semmi másról - ellentétben a körülmetélkedés fizikai gyakorlatának a megszűnésével, mivel megszűnt a mózesi törvény. Csakhogy itt nem az eredeti héber, gyakran "öröknek" fordított szóról van szó, mert azt alkalmazták a korábbi zsidó papság "örök" voltára is, pedig tudjuk - Péter apostol is utal rá, hogy megszűnt.

Itt a Biblia teljessége ad magyarázatot, nem pusztán egy kifejezés egyoldalúan értelmezett jelentése. Márpedig a Szentírás egésze egyértelműen Jehova és Jézus nevének az EGYÜTT HASZNÁLATÁRÓL szól, mindenféle háromság nélkül.

"Nem elég feloldás, hogy egyetlen egyszer sem szerepel az Újszövetségben?"

Na-na! Ne legyünk dogmatikusak! Azon későbbi másolók és fordítók által közreadott szentírási szövegekről beszélünk, melyekben gyakran az Ószövetségből is kihagyták, az EREDETILEG BIZONYÍTHATÓAN BENNE LEVŐ isteni Nevet???? Bizony róluk van szó, nem az eredeti példányokról, hiszen azok sajnos nincsenek. Akkor viszont ez teológiai és nem szentírási kérdés. Többek között a háromság és Jézus kiléte torzítja itt el a kérdést.

"Nem kellett megismertetnie senkivel a Jahve nevet, mert azt mindenki ismerte. Mindenki olvasta a Bibliát, ott volt a szeme előtt csak nem ejtette ki. Jézus az "Atya" nevet használta, ezt nyilatkoztatta ki, ezt a nevet kiáltja a Szentlélek, s a tanítványok is ezt a nevet szentelik meg és semmi mást."

Ez mese! Az 'Atya' nem tulajdonnév, hanem rang, vagy cím, semmi több! Még Jézusnak, Isten, vagyis Jehova szent Fiának is volt rendes neve. Jézus pedig éppen az Atyja igazi, a zsidók hiedelmei miatt nem használt nevét ismertette és szentelte meg. "Megismertetni" nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy teljesen idegen nevet mutatok be.