Hogyan tesz különbséget az Újszövetség az Atya és Jézus között? (Bővebben a leírásban)

És igen, a szövegkörnyezetből derül ki, hogy az Úr az az Atya, a Fiú, vagy a Szentlélek-e. De ez elég egyértelmű, nem lehet téveszteni.

Érdemes tudni, hogy az Ószövetségben a YHWH-t Úr-nak, Κύριος-nak fordítja a görög fordítás, de ez nem az Atyára vonatkozik, hanem a Fiúra, a "megtestesülés előtti Igére" (preegzisztens Logosz, vagy preinkarnáns Logosz, teológiai szakszóval).

Például Mózes a meg nem testesült Igétől veszi át a Tízparancsolatot, nem az Atyától.

eleve az "ige" (logos) Jézus, azért így fogalmaz az evangélista is, mert a görögök ezt így megértik

a görög filozófia szerint ugyanis egy isten nem nyilvánul meg a földön közvetlenül, hanem csak az igéjén keresztül, ehhez a gondolathoz igyekszik a biblia is hasonlítani Jézust, tehát Jézus, még megtestesülése előtt is az az Isteni meggnyilvánulás volt amivel Isten "kommunikálni tudott" ahogy ezt megerősíti azzal is, hogy "Istent (az atya-istent) nem látta senki, hanem a fiú nyilatkoztatta ki nekünk"

következés képpen bárhol bármikor megnyilvánult a világban akkor mint a fiú nyilvánult meg

persze fégső soron a lényeg, hogy Isten nyilvánult meg, és Belőle csak egyetlen egy van

"Erre kérhetnék egy alátámasztó igét?"

'Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.' (Jn 1,18)

'Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk. 13Abból ismerjük meg, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. Aki vallja, hogy »Jézus az Isten Fia«, abban Isten benne marad, és ő Istenben.' (1Ján 4,12-15)

Az Atyát tehát senki nem látta. Sem Ádám, sem Ábrahám, sem Mózes, senki. Azt Atyát csak a Fiú vagy a Szentlélek kinyilatkoztatásából ismerhetjük meg.

„Jézus Krisztus Úr” — Hogyan és mikor?

„ÍGY szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” Így hangzik a Zsoltárok 110:1 az Újfordítású revideált Biblia fordítása alapján. Ki az „ÚR” ebben a szövegben, és kihez beszél?

Ezt érted?

A. E. Garvie tudós így beszél arról, hogy már az ószövettség megírása alatt is „Az Úr cím [ký•ri•os] használata volt a legkönnyebben és legnagyobb valószínűség szerint használata a fordításoknál,ami azzal magyarázható, hogy a zsidó zsinagógákban az Írások felolvasásánál ezt a címet használták a szövetségben szereplő Yahve [Jehova] név helyett.”

A halálát és feltámadását követően, de égbemenetelét megelőzően, Jézus megjelent tanítványainak, és ezt a meglepő bejelentést tette: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Később, Pünkösd napján a kitöltetett szent szellem hatása alatt Péter a Zsoltárok 110:1-re utalt, és ezt mondta: „Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek” (Cselekedetek 2:34–36). A kínoszlopon elszenvedett, megszégyenítő halálig tartó hűsége miatt Jézust feltámasztotta Isten, és a legnagyobb jutalmat adta neki. Ezután belépett az uralkodói hatalmába az égbe.

Pál apostol megerősítette Péter szavait, amikor azt írta, hogy Isten „ültette Őt [Krisztust] a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is” (Efézus 1:20, 21). Jézus Krisztus uralkodói hatalma minden más uraság felett áll, és folytatódni fog, átvezetve az új világ időszakába (1Timótheus 6:15). „Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb”, ezáltal mindenkinek el kell ismernie, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:9–11, Úf). Ilyenformán a Zsoltárok 110:1. versének első fele beteljesedett, és „angyalok, hatalmasságok és erők” vettettek alá Jézus uralkodói hatalmának (1Péter 3:22; Zsidók 8:1).

A Héber Iratokban az „uraknak Ura” kifejezés kizárólag Jehovára vonatkozik (5Mózes 10:17; Zsoltárok 136:2, 3). Péter azonban ihletés alatt ezt mondta Krisztus Jézusról: „ő mindeneknek Ura” (Cselekedetek 10:36). Ő valójában „halottnak, élőnek ura” (Róma 14:8, 9, K. f.). A keresztények hajlandóak elismerni Jézus Krisztust mint Urukat és Tulajdonosukat, és készséggel engedelmeskednek neki mint alattvalói, akik az ő legdrágább vérén vásároltattak meg. Jézus mint királyok Királya és uraknak Ura uralkodott a gyülekezete felett i. sz. 33 Pünkösdje óta. Most azonban 1914 óta királyi hatalmat kapott, és ebben a minőségben uralkodik; ellenségei pedig ’lába zsámolyává’ tétettek. Akkor érkezett el az idő, hogy ’uralkodjék közöttük’ — mindez a Zsoltárok 110:1, 2 beteljesedéseként (Zsidók 2:5–8; Jelenések 17:14; 19:16).

Hogyan kell akkor érteni Jézus azon szavait, amelyeket halála és feltámadása előtt mondott: „Mindent nékem adott át az én Atyám”? (Máté 11:25–27; Lukács 10:21, 22). Ez nem olyan általánosító kijelentés, mint azok, amelyekről korábban szó volt. A szövegösszefüggés Máté és Lukács evangéliumában egyaránt feltárja, hogy Jézus a világi bölcsek elől elrejtett tudásról beszélt, amely általa feltárult, mert ő teljesen „ismeri” az Atyát. Amikor Jézus megkeresztelkedett vízben, és Isten szellemi Fiává nemzett személy lett, képessé vált arra, hogy visszaemlékezzen emberi léte előtti égi életére, és az ezzel együtt járó összes ismeretre — ez azonban különbözött későbbi uralkodói hatalmától (János 3:34, 35).

A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások némelyikében nehézséget okoz, amikor a Héber Iratokból olyan idézetet fordítanak le, amely az „ÚR” szóval egyértelműen Jehova Istenre utal. Hasonlítsd össze például a Lukács 4:19-et az Ésaiás 61:2-vel az Újfordítású revideált Bibliában vagy a Kámory fordításban. Egyesek azt állítják, hogy Jézus átvette Jehovától az „Úr” címet, és Jézus testben valójában Jehova volt; ez azonban olyan állítás, amelyre az Írásokban nem létezik alátámasztás. Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust az Írások mindig gondosan megkülönböztetik egymástól. Jézus ismertté tette Atyja nevét, és képviselte őt (János 5:36, 37).

Figyeld meg a következő példákban, hogy a Héber Iratokból vett idézetek hogyan jelennek meg a Görög Iratokban. A Cselekedetek 4:24–27 (NW), amely a Zsoltárok 2:1, 2-t idézi, Jehova Istent és a Felkentjét vagy a Messiást egyaránt megemlíti. A Róma 11:33, 34 (NW) szövegkörnyezete világosan Istenre, minden bölcsesség és ismeret Forrására utal az Ésaiás 40:13, 14-ből vett idézettel. Amikor Pál a korinthusbeli gyülekezetnek írt, megismételte az idézetet: „Ki ismerte meg Jehova értelmét?”; majd hozzáfűzi: „De mi Krisztus értelmével rendelkezünk.” Az Úr Jézus oly sok fontos kérdésben feltárta követői számára Jehova értelmét (1Korinthus 2:16, NW).

A Héber Iratokban a szöveg néha Jehovára utal, a hatalmának és tekintélyének jogátruházása útján azonban Jézus Krisztusban teljesedik be. A Zsoltárok 34:9 (Kám) például meghív, hogy „érezzétek és lássátok, mily jó az Isten”. Péter azonban az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezt, amikor azt mondja: „ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Péter 2:3, Cs). Péter felhasználja ezt az alapelvet, és megmutatja, hogyan igaz ez Jézus Krisztus esetében is. A Jehováról és Jézus Krisztusról való ismeretszerzés által és azáltal, ha ennek megfelelően cselekszenek, a keresztények mind az Atyától, mind a Fiától jövő gazdag áldásoknak örvendhetnek (János 17:3). Az, hogy Péter így alkalmazta ezt a verset, nem teszi a Szuverén Urat, Jehovát egy személlyé az Úr Jézus Krisztussal. (Lásd az 1Péter 2:3. versének lábjegyzetét a New World Translation of the Holy Scriptures with References-ben.)

Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus egymáshoz viszonyított helyzetét nagyon világossá teszi Pál apostol, amikor azt mondja: „nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Korinthus 8:6, Úf; 12:5, 6). Amikor Pál az efézusbeli gyülekezetnek írt, úgy azonosította az „egy Urat”, Jézus Krisztust, mint aki teljesen különbözik attól, aki „az Istene és Atyja mindeneknek” (Efézus 4:5, 6, Úf).

Lenne még mit írni, leginkább azt, hogy JEHOVA a legfelsőbb mindenek felett, de talán elsőre ez is sok. Ha van kérdésed szívesen válaszolok, ha látsz ellentmondást, vagy bármi észrevételed van írj kérlek. Nem a vallásomat hirdetem, hanem szeretek beszélgetni az emberekkel. NEM vitákat szeretnék megnyerni, azt szeretném, ha pontos ismeretre jutnának az emberek.

Melyik a pontos ismeret? Ehhez kell az ima, és az Isten meg fogja mutatni. Amúgy a gyümölcséről ismerjük a fát. ;-)

Nézz körül a világban, keress, kutass, ahogyan ezt nagyon jól teszed.