Vonzó lett volna a kereszténység kezdetektől fogva, ha az 'Evangéliumokban' nem lennének említve gyógyulások, halottak feltámasztása az Alapító által?

Ha Isten Fia nem testesül meg Jézus Krisztusban, akkor valóban nem lenne kereszténység sem. A kereszténység az a vallás, amelyik Jézusban felismerte Isten Fiát.

Vagy nem erre vonatkozott a kérdés?

Szerintem nem. Ha kivennénk a transzcendens jelleget az evangéliumokból, akkor már nem is evangélium, hanem egy történetírói munkára hasonlító írás lenne.

Nem hinném, hogy olyan sok embert megérintett volna akkor. A kereszténység lényege ugyanis éppen a transzcendenciában van.

Nézzük csak meg az egyik legősibb keresztény hitvallást Szent Pál első korintusi levelében levélében:

”...Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.” [1Kor 15,3-8]

Ha ebből kivesszük a misztikus elemeket, hogy nézne ki akkor a kereszténység???

Jézus nem tehette félre ezeket, hiszen mivel bizonyította volna hogy róla szólnak a próféciák?

Jézus bemutatta kicsiben, hogy amikor a királysága veszi át az uralmat, az egész lakott földön ezeket fogja megvalósítani.

egyébként pedig nem kereszténységnek kell lenni, hanem kereszténynek kell lenni, vagy is személyenként keresztény életet kell élnie azoknak, akik állítólag Jézus követőjének tartják magukat, még ha ez a világban "akadályokba" is ütközik némelykor.

Maga Jézus már a Kereszténység létre jötte előtt határozottan ellenezte azt, azzal a kijelentésével, amikor azt mondta, hogy a királysága, vagy országa, nem része ennek a világnak

a kereszténység és a hozzá tartozó összes megnyilvánulások felekezetek részét képezik az emberiség világának belefolyva mindenbe, ami nem keresztényi akkor is. ezt nevezi megalkuvásnak, egy keresztény pedig nem alkuszik hanem kitart a tiszta imádat mellett, ha ez az életébe is kerül:

(Máté 16:24–26) . . .. 25 Mert aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, megtalálja azt. 26 Mert mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkét elveszti?. . .

Szia

Jézus semmit sem tett öncéluan. Bármit tett, soha nem magára hívta fel a figyelmet, mindent csak azért tett, hogy az emberek felismerjék benne Isten küldöttét, az Isten Fiát, ahogyan már feljebb írták, hogy Ő a Messiás. Ezért tett csodákat is.

„Ismertek engem, és tudjátok, honnan való vagyok. Én nem a magam kezdeményezéséből jöttem. Aki küldött engem, az valóságos, és ti nem ismeritek őt. Én ismerem őt, mert a képviselője vagyok, és ő küldött el engem” (János 7:28, 29).

Elsősorban a tanítása volt a fontos, most is az a fontosabb, ugyan akkor a tettei megerősítheti a belé vetett hitünket és nagy mértékben vigasztaló is. Hiszen ma is lenne mit tennie, ha itt lenne. Vígasztaló az, hogy hamarosan tenni is fog az egészségünk érdekében. Ezért jó a csodáiról olvasni.

Minden sikeres vallásnak része a misztikum.

A kereszténység amúgy is sokáig küzdött a Mithrasz kultusszal, és így is hajszálon múlt az eredmény.

100% biztosan veszített volna, ha nincsenek benne ezek a csodás elemek (és - bár eléggé nőgyűlölő vallást csinált belőle Péter - valószínűleg azért nyert, mert többre becsüli a nőket, mint a riválisa).

Ami a csodákat illeti, én tudok egy párról.

Az én gyülekezetemben voltak csodás gyógyulások, szerintem nem igaz, hogy nincsenek. Vannak hamis csodák, amelyek miatt az igaziakat is átverésnek tartják sokan.