Igaz-e a réselmélet?

Eloszor pontositanek, mivel nem beszel a reselmelet masik Foldrol, hanem merhetetlenul idos, ujjateremtett Foldrol beszel. Egekrol pedig tudjuk, hogy legalabb harom letezik, mivel Pal 3. egbe ragadtatott el. Kedves Szp72, szerintem is csak unalomuzesnek szantad a kerdest, igazabol nem nagyon melyedtel bele. :))

Nem lehet igeileg bebizonyitani ezt az elmeletet, csupan egy magyarazat. De az, hogy Bibliaellenes lenne, elegge tulzas, foleg annak fenyeben, hogy egyes egyhazak az egesz teremtestortenetet allegorizaljak.

Szerintem eppen az a problema a fiatal Fold elmelettel, hogy az Adam elotti korban kellett megtortennie a bunbeesesnek, amit preAdami kornak nevezunk. Fiatal Fold partiak sokan azzal az igeverssel ervelnek, hogy a bun egy ember altal jott be a vilagba. Na de nem azt irja, hogy egy ember altal jott letre a bun, hanem egy ember altal jott be ide. Mar az ember teremtese elott letrejott. Adamnak mar "oriznie" is kellett az edent. A

A Biblia 2. verse nem csak iteletre es pusztulasra utal, hanem ott van a "sotetseg" fogalma is. Isten elso napi teremtesi munkaja, amit a Biblia kozelrol leir, az a vilagossag behivasa es elvalasztasa a sotetsegtol. Foleg az Ujszovetsegbol tudjuk, hogy Isten az egyeduli es valodi "vilagossag", minden mas fenyforras Tole szarmaztatott. A sotetseg nem eredeti, nem letezik oroktol fogva, hanem letrehozott valosag, a bun hozta letre. Valami ami vilagos volt, elsotetedett. (peld.besz.2:13) Van kezdete es vege. A Biblia sok helyen a sotetseget a bunnel, Istentelenseggel es a halallal hozza osszefuggesbe. Az Ap.csel. azt allitja a sotetsegrol, hogy a "satan hatalma". (28:16)

Annyira azert nem "hulyeseg" a reselmelet, mintha allegorizalnank az egesz teremtestortenetet es evoluciot magyaraznank bele.

Csupan azt allitja, hogy a Fold joval idosebb az ember teremtesenel, es itt ezen a helyen tortent meg Lucifer lazadasa es bukasa, ami az ovilag iteletet es pusztulasat eredmenyezte, ezutan tortent a hatnapos teremtes.

Sziasztok!

Elnézést, ha a hozzászólásom kicsit hosszabbra sikerül. Nos ezt a bizonyos réselméletet amiről itt vitázunk Thomas Chalmers, egy rangos skót teológus népszerűsítette 1814-ben. Kora geológusai közül néhányan amellett érveltek, hogy a Föld jóval öregebb, mint ahogy azt Mózes I. könyve alapján feltételezzük. Ezért - mivel Chalmers szerette volna a Teremtés könyvét összhangba hozni ezekkel a felvetésekkel - előállt az időhézag elméletével. Nincsenek feljegyzések arról, hogy 1814 előtt bárki is ily módon magyarázta volna I.Móz. 1:1–2-t.

Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a 2000 évvel ezelőtt élő héber írástudók biztosan jobban tudták értelmezni a héber írást, mint mi manapság. Az időhézag-elmélet egyszerűen kiszolgálta azt az egyre növekvő igényt, hogy Földünk történelme nagyon korai időkre nyúlik vissza. Sajnos - tapasztalataim szerint - a teória híveinek általában nincs tudomásuk azokról a tudományos bizonyítékokról, amelyek azt támasztják alá, hogy bolygónk fiatal.

Mi a gond az időhézag-elmélettel? Az elmélet követői úgy vélik, hogy az őskövületek nem az egész Földet elborító özönvíz nyomán alakultak ki, hanem akkor, amikor Isten az I.Móz. 1:1 és 1:2 közti „időrésben” elpusztította a Földet. Nem értik, hogy az özönvíz hogyan hozhatott létre olyan gyorsan kövületeket, és hogyan rakhatott le átlagosan 1,6 km vastagságú üledékes réteget. Ennélfogva azt az álláspontot képviselik, hogy Noé özönvize kisebb rombolást végzett, mint a teremtés hetét szerintük megelőző ítélet. Az általuk elképzelt világméretű pusztítást a Biblia sehol sem támasztja alá. Azokat a részeket pedig, amelyekben a bibliai írók és maga Krisztus tesz utalásokat az özönvízre (Mt. 24:37–39; Lk. 17:26–27), elvetik.

Az időhézag-elmélet kialakulása nagyrészt annak a következménye, hogy az özönvizet nem értették meg. Az elmélet szakemberei azt az egyértelmű bibliai állítást is figyelmen kívül hagyják, hogy a Teremtés befejezését megelőzően nem volt semmiféle hosszabb ideig tartó hézag: Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van... (II.Móz. 20:11)

A teória szerint az egeket Isten jóval a teremtés hat napja előtt alkotta – talán évmilliárdokkal korábban. II.Móz. 20:11 azt állítja, hogy az egek (és minden más) hat nap alatt jött létre. Ha az események az időhézag-elmélet szerint történtek, a Napnak fényével táplálnia és fenntartania kellett a „hézag” előtt már kialakult életet a Földön. De I.Móz. 1:14–18 arról számol be, hogy Isten a Napot a teremtés hetének negyedik napján hívta életre.

Az elmélet hívei nem érzik át Krisztus Mk. 10:6-ban leírt szavainak fontosságát, „De a teremtés kezdete óta férfi úvá és asszonnyá teremtette őket (Ádámot és Évát) az Isten.” Krisztus tudta, hogy Ádám és Éva a kezdetek kezdetén teremtettek, nem pedig hosszú idővel azután.

A Biblia világosan beszél arról, hogy a halál Ádám miatt (neki köszönhetően, utána) jött be a Földre. Az őskövületek bizonyítékul szolgálnak arra nézve is, hogy a halál az egész világra elhatott, és az özönvíz az egész Föld színén temetést rendezett. Hogyan jellemezhetnénk egy ilyen pusztítást úgy, hogy „nagyon jó”, ha Isten bejelentését megelőzően ment végbe?

Számomra világos az időrés elmélet célja: áthidalni azt a tudományosnak nevezett nézetet, hogy a Föld többmilliárd éves. Azt próbálják megtalálni, hogy a Bibliának melyik részébe illeszthetnének be egy hosszabb időintervallumot. Azzal tisztában vannak, hogy Ádám teremtése után nem szúrhatják be, mert a különböző nemzetségtáblázatok feljegyzései szoros egymásutánban következnek. Következésképpen az egyetlen hely, ahová évmilliárdok beilleszthetők, az Ádám előtti néhány vers. Mivel az idő egyenletesen, folyamatosan telt a teremtés hete alatt – mely különböző okoknál fogva az általunk is megszokott 24-órás napokból állt – az időhézagot a teremtés első napja elé kellett beszúrni. Ahelyett tehát, hogy I.Móz 1:1-től számítanák a teremtés hetét, I.Móz. 1:3-t veszik kiindulópontként. Ezért azt hiszik, hogy I.Móz. 1:3-at megelőzően volt egy hosszú időintervallum.

Ennek igazolása érdekében jó néhány bibliaverset nem a hagyományos módon fordítanak. Szerintük I.Móz. 1:2a helyes fordításban így hangozna: „a Föld kietlenné és pusztává vált”, holott ennek a jóval szélesebb körben elterjedt fordítása a következő, „a Föld kietlen és puszta volt”. 1800 előtt soha senki nem fordította ezt a verset úgy, ahogy ők. Az igaz, hogy a héber „hayah” szó kétféleképpen fordítható: úgy is, hogy „vált” és úgy is, hogy „volt”, azonban az utóbbi használatos. Az Ószövetségben 4900-szor fordul elő, ám majdnem 98%-ban „volt” fordításban. A héber grammatikusok és nyelvészek szinte egyöntetűen elutasítják az előbbi („vált”) fordítást. Az elmélet szakemberei erős fogódzót találnak És. 45:18-ban is, mely így hangzik: „Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a Földet, és teremtette azt és megerősítette; nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta…” Azt helyesen gondolják, hogy Isten a Földet nem hiába alkotta. I.Móz. 1:2, amelyben ugyanaz a szó szerepel, mint amellyel És. 45:18 kifejezi azt, hogy „hiába”, azt írja a Föld-ől, hogy „kietlen és puszta” volt. Az elmélet támogatói ebből sajnos azt a következtetést vonják le, hogy miután Isten a Földet először megteremtette, az biztos, hogy hiábavaló hellyé vált, ami „kietlen és puszta” volt. Ezzel szemben ennél jóval egyértelműbb és belső összefüggéseiben is kerek egészet alkotó az a magyarázat, mely szerint a Föld ideiglenesen volt csak „kietlen és puszta”, azaz a teremtés első napján. A hatodik nap végén, a Föld teremtése befejeződött, voltak lakói és minden „nagyon jó” – nem pedig „kietlen és puszta” – volt. Más szóval, Isten „nem hiába(-való hellyé) teremtette, hanem lakásul alkotta.”

Egy másik vers, mellyel alá szokták még támasztani az időhézag-elméletet, az I.Móz. 1:28. A King James fordítás szerint így hangzik "...Szaporodjatok és sokasodjatok, és újra töltsétek meg a Földet és hajtsátok birodalmatok alá ...” Ma már ismert tény, hogy az „újra töltsétek meg” kifejezés a héber szó félrefordítása. Minden modern fordításban a „megtölt” szó szerepel. A legtöbben, akik elfogadták az időhézag-elméletet, bizalommal forgatták a Bibliát, és elvetették az evolúciót. Bár olyan dolgokkal kapcsolatban, mint a dinoszauruszok, a jégkorszak és a széntermelő tőzeglápok, sok evolúciós magyarázatnak helyt adnak. A vitákat elodázták azzal, hogy mind a dinoszauruszok, mind a jégkorszak, mind a szén kialakulásának kérdését az „időhézagra” bízták, és így nem is látták a kapcsolatot köztük és az özönvíz között. Ebből az következett, hogy amikor állást kellett foglalni az evolúció vagy a teremtés mellett, akkor csak közölték, hogy a teremtést elfogadják, az evolúciót pedig nem, de az eredet kérdésének részleteibe nem kívántak belefolyni. Ez a fajta hozzáállás segített abban, hogy az evolúciós szemlélet az évtizedek folyamán nagyrészt akadálymentesen jutott el az iskolákba és a médiába. Az időhézag-elmélet aztán az évek során veszített népszerűségéből. Egyike volt azon próbálkozásoknak, melyek során új értelmezést kíséreltek meg adni a Szentírásnak, hogy ezáltal összhangba hozzák egy - az 1800-as években a tudósok körében népszerűvé vált elgondolással – azzal, hogy a Föld nagyon öreg. A teória azonban több tekintetben is összeegyeztethetetlen a Bibliával.

Üdv. Péter

* Javitas a 12-eshez. Apcsel 28:16 helyett: Apcsel. 26:18

Nincs nagy jelentosege, hogy mikortol jott be ez a magyarazat, mivel vannak titkok, amiket csak fokozatosan jelent ki Isten, vagy nem egy bizonyos idoben elokre tartozik, hanem kesobbi korokra.

Kedves detektív!

Igen vannak ilyenek. Csakhogy azok a jövőre vonatkoznak nem a múltra...

Üdv. Péter

Kedves kérdező!

Nem azt mondtam,hogy a tohú ítéletet jelent,hanem azt,hogy ítélet következtében előállt állapotot.Ézsaiás 34:10-11 és Jeremiás 4:22-23 ban szerepel a két szó együtt az 1.Móz 1:2-őn kívül.

Ézs 34:5 ben az Edomra vonatkozó átkokat és ítéletet írja le."Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre."Egyértelmű,hogy ott van tohú és bohú,ahol Istennek az átka és ítélete valósul meg az áldás helyett.Jeremiásnál is a lázadás,bűn miatti ítélet képe a tohú és bohú." Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!

Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!"

Mi az ítélet oka?A bűn és a lázadás.Jeremiás arról prófétált,hogy a nép gonoszsága miatt veszedelem és csapás éri őket:"Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!"

Kedves szp72!

Ezelőtt huszonöt éve én is úgy láttam, mint te. A kezembe került egy teljes evangéliumi gyülekezet által kiadott füzet, A Sátán és az ő evangéliuma címmel. Ebben találkoztam először a réselmélettel, amit hasonlóan én is elvetettem, bár igyekeztem óvatosabban fogalmazni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit nem látok át.

Még pár évvel azelőtt azt találtam mondani egy zongoratanárnőnek, akinél tanultam, hogy szerintem a Ránki Dezső jobb, mint a Kocsis Zoltán. Hát azt a letolást, amit kaptam tőle ezért, nem egykönnyen tettem zsebre. Komolyan felindult egy pillanat alatt, éppen csak a ruháit nem szaggatta meg. Nem mondta azt, hogy tévedek. Az volt az esszenciája a mondandójának, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy egy zeneakadémiai tanárt megkritizáljak? És hát valóban nagy a kontraszt egy pár éve a zongorán pötyögő, már korosodó nebuló, és egy zongoraművész között, aki már akkor jobban zongorázott, amikor megszülettem, mint amire nekem valaha is reményem lett volna. De akkor még éppen hogy kiléptem a kamaszkorból, és azt gondoltam, már felnőtt vagyok, noha belül úgy gondolkodtam, mint egy gyerek. De nem az a gyerek, akit Jézus példaképpen állított. Sem Ránki Dezső, sem Kocsis Zoltán művészetét nem ismertem, csak volt három lemezem. Ránki Dezsőtől Chopin prelűdjei, és etűdjei, Kocsis Zoltántól pedig Chopin keringői. Akár azt is mondhattam volna, hogy Chopin prelűdjeit és etűdjeit jobban szeretem, mint a keringőit, de nem ezt tettem, hanem kivetítettem a dolgot két emberre, noha legfeljebb az adhatott volna alapot egy szubjektív véleménynek is, ha mindkettőjüket hallhattam volna ugyanazt játszani.

Eddig is tudtam, hogy sok dologban eltér a véleményünk, ami önmagában nem probléma, talán már a réselméletről is volt közös vitánk. Azt szokták mondogatni, hogy ez nem üdvösségi kérdés. Én nem szoktam ilyet mondani, mivel az üdvösség több dolog függvénye. Ahogy Pál apostol mondja, hogy az evangélium eredeti üzenetének befogadása által az ember megmenekül, de csak akkor, ha azt eredeti állapotában mindvégig meg is őrzi (1Kor 15,1-2). Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos a taníthatóság megőrzése, Jézus ugyanis első sorban tanítványnak hívott el, nem pedig tanítónak. Ha valakit egyáltalán elhív tanítónak, a tanítóság alapja is csak a tanítványság lehet. A taníthatóság pedig addig tart és nem tovább, amíg valaki azt nem mondja valamire, amiről még nem hallotta Isten véleményét, hogy hülyeség. A kijelentés tudománya pedig éppen arról szól, hogy Isten véleményére vagyunk kíváncsiak, és bármely témáról legyen is szó, Isten felé fordítjuk a fülünket, amíg meg nem erősíti, vagy cáfolja az adott témát. Vagy te sem hiszel abban, hogy Isten ma is szól? Én éppen azért fordultam a réselmélet felé, mert a szellemi érzékeim tanúsága szerint Isten afelé terelt, noha eredetileg elutasítottam azt. Ám egyre több helyről hallottam, ahogy a réselmélet mellett érveltek, és szöget ütött a fejemben, hogy mi vesz rá nálam hitelesebb és bölcsebb embereket, akik rátették az életüket arra, hogy a Biblia szavait befogadják, és a gyakorlatba ültessék, hogy tarthatatlan elméletek szószólói legyenek. És Istentől kértem eligazítást, nem pedig az érvek győztek meg. Ma már én is a réselmélet mellett érvelek. De a végső érvem mégis az, hogy Isten terelt ehhez a dologhoz, szándékaim ellenére. Én mindig hajlamos voltam az önfejűségre, ami inkább hátráltatott, minthogy segített volna, és én sem fogadom el senki más vezetését, ha kell bárkivel képes vagyok szembemenni most is, de nem Istennel. Éppen ezért azokat a kérdéseket, amiket nem értek, azokat mindig nyitva hagyom Isten számára, hogy elérhető maradjak, akkor is, ha van róla véleményem. Ezt csak azért mondom, hogy ne gondold azt, hogy azt gondolom, hogy neked meg kellene gondolnod magadat csak azért, mert én úgy érzem, hogy engem Isten ebbe az irányba terelt. Ellenkezőleg. Ne hallgass senkire, de Isten felé tartsd meg a nyitottságot, hogy tanítani tudjon téged. Mond azt, hogy te így és így látod, de ne minősíts, legfeljebb akkor, ha már bírod Isten megkérdőjelezhetetlen szavát. Addig azonban Istent kérdezd, mert ha a magad bibliai műveltségére alapozol, de ehhez nem igényled Isten vezetését, akkor menthetetlenül elsodródhatsz Istentől. Amikor Jézus Galileában járt, még rövidebb volt a Biblia, mint ma. Sok vallásos ember rátette az életét a Bibliára, állandóan tanulmányozták, arról beszéltek és kínosan ügyeltek arra, hogy minden betűjét megtartsák. Mégsem ismerték fel a várva várt Messiást. Ha más nem is, de ez gondolatébresztő. Ezek az emberek lehet, hogy szó szerint el tudták mondani az egész Bibliát, mégis Isten ellen fordultak. Ezért mondom, hogy istenfélő ember nem mondja azt, hogy soha, hacsak Isten nem mondja neki, akkor azonban ragaszkodik hozzá.

Rendben. Annyit azonban még hozzátennék, hogy a Jelenések könyvéből kiderül, hogy Isten országában mindig világos van, és ismeretlen a sötétség (Jel 21,23-25; 22,5). Azaz a szellemvilágban abnormális a sötétség, sőt, az 1Mózes 1,3 után, de még a bűnbeesés előtt a Földön is az volt. Isten azért teremtette meg a Napot, Holdat, stb., mert tudta, hogy az ember el fog esni, és a bűn következtében ki fog aludni a Földön az a fény, ami az 1Mózes 1,3 óta folyamatosan világított.

Az a bizonyos sötétség, ami a mélység színén volt (2. vers), nem tekinthető fizikai sötétségnek, hanem szelleminek, ahogyan az Isten szava által előállott fény sem tekinthető fizikai fénynek, hanem szelleminek, annál is inkább, hogy a Napot, Holdat és a csillagokat csak a negyedik napon teremtette Isten, mégis világos volt, ahogy kiderül a harmadik versből. Ha a fény szellemi fény volt, akkor a sötétség, amit eloszlatott szintén szellemi sötétség volt, ami elképzelhetetlen gonosz szellemi lények jelenléte nélkül. Azaz nem allegorikus, hanem nagyon is konkrét dologról van szó. A szellemi sötét nem csupán a szellemi fény hiánya, hiszen akkor a fény eloszlatná, mégis az olvasható János evangéliumában, hogy a sötétség ellenállt a fénynek, ahelyett, hogy eloszlott volna (Jn 1,5).