Az ördögöt miért gondolják gonosznak ha csak nézeteltérése van istennel?

Gondolkozz!

Ha Isten a feltétlen szeretet és az abszolút jóság megtestesítője, a másképp gondolkodó is lehet ugyanilyen?

Szia!

Azért gondolják gonosznak -legalábbis a hívők- ,mert a Biblia ezt írja róla.Aki pedig nem hisz benne,az a saját döntése és joga.

Szia!

Mert látjuk a következményeket. Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak. A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A múlt századi neves, külföldön élő magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz) Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.”

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent.

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhat tenálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. A Bibliából ismerős „Sátán” héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: „Az ördög atya... emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8,44)

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14,12–20; Ezékiel 28,12–19; Jelenések 12,3–10; 1Péter 5,8; 2Korinthus 11,14–15; Jakab 1,13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség, vádló) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Üdv. Péter

Ha az ószövetségi embert kérdezted volna meg, akkor valószínűleg nem értett volna veled egyet, azzal kapcsolatban, hogy az Ördög gonosz.

A kinyilatkoztatás ugyanis fokozatos volt, így az első szentírók még egészen másképp látták a dolgokat. Eleinte az Ördög nem volt része a zsidók teológiájának, arra csak jóval később került sor, a perzsa illetve a hellenista korszak környékén [lásd a fogság utáni irodalmat!] A régi zsidók mindent - jót és gonoszt egyaránt - Istennek tulajdonítottak, ez például deutero-Izaiásnál is látszik, aki Nagy Kürosz hadjáratai alatt tevékenykedett a babiloni fogságban.

A kinyilatkoztatás azonban folytatódott, így a zsidók a Kr.e. 1. században már tisztában voltak Sátán szerepével, ékes bizonyítéka erre a Bölcsesség könyve. Az erre épülő újszövetségi teológiában Sátán úgy jelenik meg, mint aki gonosz. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert a kinyilatkoztatás ezt az üzenetet tartalmazta.

Sátán egyébként a Szentírás valóban gonosz, többről van ott szó, mint egy nézeteltérésről. Lásd ezzel kapcsolatban János Jelenéseit, - ezen nincs mit magyarázni - még ha a képeket nem is igazán érted meg, teljesen egyértelmű, hogy Sátán egy negatív romboló alak [elolvasandó ezzel kapcsolatban Jel 12., 13., illetve 20. fejezete.]

Nem csak egyszerű "nézeteltérésről" van itt szó

Sokkal mélyebb volumenű a dolog.

S bár neked elméleti, de a valóságban, gyakorlatban is mutatja a személy nagyon is valóságos létezését.

Ha nem létezne, akkor az ember tökéletes lenne, nem látná, és nem érezné a halál következményeit, a sok barbár tetteket amiket emberek elkövetnek, stb.

Nem lennének vallások ezrei, amik legtöbbje háborúba, megvetésbe, rasszizmusba stb, torkollik, mert Isten nem adott engedélyt az embernek mások élete kioltására, vagy megvetésére, semmilyen oknál fogva.