Miért fáj a vallásos embereknek az, hogy Ateista vagyok?

#30: a tekintélyre hivatkozás az nem érv.

Azon kívül nagyon régi tudósokat idézni - amikor még ugye kötelező volt a vallás - elég nagy butaság.

Mindegy... azt hittem, lehet veled beszélni.

"Ha én képes vagyok elfogadni, hogy Ők hisznek valakiben"

Barátom, ha valóban képes lennél elfogadni, akkor nem tennéd hozzá, hogy "aki nem létezik".

Az elfogadás azt jelenti, hogy azt fogadod el, hogy őneki létezik. Te viszont ott tartasz, hogy úgy gondolod, ő olyanban hisz, akiről te *tudod, hogy nem létezik.

Mi az a tudás, amivel te rendelkezel?

Sétálok hazafelé az utcán. Az egyik épületről hirtelen letörik egy ötkilós kődarab, és pont előttem 1 méterrel esik le.

Mi volt ez? Oltári nagy szerencse? Vagy isteni közbeavatkozás? A misztikus véletlenen múlt, hogy nem pont rám esett, vagy a misztikus Isten keze mentett meg? Tudhatjuk-e ezt? Melyik a bizonyított, melyik az igaz "misztikum"?

(csak azt ne mondd, a véletlenben sem hiszel, mert ha nincs véletlen, akkor van Tervező, haha :D)

Az elfogadás első lépcsője, hogy eljutsz addig a felismerésig, hogy egy bizonyos ponton túl mindenkinek hinnie kell valamiben. Az ateista is ugyanúgy hívő ember, aki Istenben ugyan nem hisz, de sok más dologban igen. Valójában azt, hogy nincsen Isten, te is csak hiszed, de nem tudhatod. Bármily szilárd is a belső meggyőződésed, ezt nem tudhatod.

Ha tehát valakinek valami "fáj" az ateizmusodban, az bizonyára az, hogy azt állítod, "tudod", hogy Isten nem létezik, holott a napnál is világosabb (nem, nem az, hogy Isten létezik!, hanem), hogy nem tudhatod. A saját hitedet tudásnak tartod, a mások hitét egy alap nélküli hiedelemnek.

Igazság szerint ez engem nem zavar, de talán válasz a kérdésedre, hogy másokat miért igen.

Azért fáj a hívőknek, mert segíteni szeretnének a tévelygőknek, de tudják, hogyha most el is utasítják őket, a mag el lesz vetve a szívekben.

Jézus meghagyta, hogy „…tegyetek tanítványokká minden népeket…”.

Sok térítő sajnos könnyen beleesik abba a hibába, hogy tolakodóvá válik, mert azt is írja a Biblia, hogy „alkalmas és alkalmatlan időben”. Viszont azt is, hogy „ne járjatok házról-házra”.

Engem is zavarnak néha az utcai térítők, de nem haragszom rájuk, megértem őket.

"Számomra mindig is furcsa volt, hogy emberek milliói, akár milliárdjai hisznek egy olyan személyben/lényben, nevezzük bárhogy, aki nem létezik."

A te hited szerint ,szerintem pedig létezik.

De ezzel egyáltalán nincs gond ,hogy te ezt hiszed ,én pedig ezt.

"Ha én képes vagyok elfogadni, hogy Ők hisznek valakiben aki nem létezik, akkor ugyan ez fordítva már miért nem nagyon működik ?"

Fundamentalizmus ,ami egy súlyos "vírus".

Egyébként nekem zsidóként egyáltalán nem fáj ,hogy ateista vagy. ;)

Üdv!

bocs nem olvasgattam,csak egy gyors válasz.

az én hitem rendíthetetlen,de nekem nem fáj az hogy te Ateista vagy.

szabad akarat,a te döntésed a te dolgod amit tiszteletben kel tartani,ahogyan neked is a hívő emberek hitét.

ennyi.

egy keresztény.

Miért fáj?

Ahogy már többen írták, mert annyira biztosak abban amit hisznek, mint ahogy te is biztos vagy a tudásodban.

Az nem hívő aki nem igazán hisz.

A keresztyén hit megköveteli az embertársunk felvilágosítását arról ami a múltban és a jövőben történni fog a Biblia alapján, és döntés elé állít.

Azért fáj, mert sajnálnak téged azért ami rád vár a jövőben, az ő tudásuk alapján.

Ha valakit sajnálsz, az fáj, azért.