Isten valóban nem enged senkit erején felül kísérteni?

Udv kedves kérdező. A Biblia erről biztosít minket: „hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Kor 10:13). Mire utal ez?

2 Ahhoz, hogy biztosan ne érjen minket nagyobb kísértés, mint amilyet el tudunk viselni, Jehovának mindent tudnia kell rólunk. Így azt is, milyen nehézségekkel küzdünk, milyen a természetünk, és mennyit vagyunk képesek elviselni. Valóban ilyen jól ismer bennünket? Igen. A Szentírás feltárja, hogy Jehova mindannyiunkat alaposan ismer. Tudja, hogyan éljük a mindennapjainkat, és milyen szokásaink vannak. Még a gondolatainkkal és a szívünk szándékaival is tisztában van. : Zsoltárok 139:1–6. [link]

Nagyon érdekesen megfogalmazott kérdés, hatalmas kanyarokkal.

"miért érdemli meg, azt hogy olyan gondolatokat"

Tehát egy fontos: úgy gondolod, hogy a gondolat Istentől jön. Ez eddig jó. Minden gondolat onnan jön.

Amivel nem értek egyet:

az az, hogy nem "érdem szerint" kerül kiosztásra Istentől egy raktárból a gondolat, hanem ott keletkezik. A gondolkodó tudatában. Isten volt már itt nemecsek ernő, gonosz, pusztító, most raktáros? nem, na de majd megvédi magát, nem védem, majd Ő ...)

ja, hát emberré lett,hogy megmagyarázza, de hallra kínozták, annyira nem akarták a magyarázatot)

A gondolat lehet egy ihletett, teremtő gondolat (pl Bach zenéje) és mindenféle lehet, lehet egy pusztító romboló gondolat is (pl egy öngyi terroristáé) Hogy Bachnak miért a H-moll mise "jött" az ihletben és az öngyi merénylőnek miért az, hogy ártatlan embereket pusztítson??

no, hisz ez elég bonyolult, itt nincs hely és idő végigvinni. Isten küldöttei - minden vallásban - a gyilkosságot elítélik.

Egy fontos paradoxon feletti elmélkedés talán továbblépést hoz: Minden gyilkosság öngyilkosság és minden öngyilkosság gyilkosság (mást gyilkol az öngyiember, nem az "ént")

***********

„Ti mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem.

Útnak neveztek – és nem jártok rajtam.

Világosságnak hívtok – és nem néztek reám.

Életnek neveztek – és nem kerestek engem.

Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem.

Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem.

Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem.

Igazságnak neveztek – és nem féltek tőlem.

Ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!”

(A lübecki Krisztus-szobor felirata)

Ja, persze.

Ádámékat sem engedte, igaz?

Innen kezdve bukik az egész.

Isten BÁRMITŐL meg tud óvni, ha Hozzá fordulunk segítségért, és BÍZUNK Benne, hogy Neki hatalma van megszabadítani és megóvni minket. És a fentebbi ige arról biztosít, hogy Isten semmi olyant nem enged meg szuverenitásából kifolyólag, amit egy ember, Hozzá fordulva, nem tudna megharcolni, győzelemmel meglépni.

De ahogyan az a Krisztus-szobor felirat megfogalmazza, amit egy előttem válaszoló írt, sokszor tényleg az van, hogy Istent vádoljuk olyasmikért, amikért mi magunk vagyunk a felelősek! Egyébként pedig, az öngyilkos gondolatok NEM ISTENTŐL JÖNNEK, hanem a sátántól! Miért Istenen kérjük számon? Harcolunk foggal-körömmel ezek ellen a gondolatok ellen, tudva, hogy honnan származnak? Ha nem, miért állítjuk be magunkat "áldozatként"?

Másrészt, Isten szabad akaratot adott a teremtményeinek, és ezt Ő tiszteletben is tartja. Ő nem bábukat teremtett, hanem szabad embereket, akiknek lehetőséget adott arra, hogy szabad döntésükből Hozzá forduljanak, Vele éljenek. Ha egy ember az öngyilkosságot választja, mert engedte magát az ördög áltat elhitetni és becsapni, akkor Isten - miután egy darabig próbálkozik megállítani az embert, aki ezt vagy meghallja vagy nem, mert esetleg már teljesen "süketté" tette magát szellemileg - ezt "tiszteletben fogja tartani", bármennyire is fáj Neki amit ez az ember tenni készül, mert Ő nem fog senkire ráerőltetni semmi olyant, amit az nem akar, és nem fog senkit erőszakkal átsegíteni egy ilyen kísértésen, ha az elutasít minden segítséget Tőle és lázad Ellene!

(Noha lehet, hogy elég szigorúra sikerült a válaszom, de mindezt úgy írtam, mint aki megjárta ezt a mélységet, és Isten segítségével kijött belőle! De nem ölbe-tett kézzel... hanem komoly "szellemi hadakozással", és idő is kellett hozzá :( Kedves Kérdező, Isten Téged is nagyon szeret, és ha valóban megtört a szíved, akkor bátorsággal és bizalommal fordulhatsz Hozzá, mert Ő hatalmasan meg tud segíteni! Isten áldjon!)

"csak nemet kellett volna mondani, nem túl nagy kísértés ez"

Sajnos a hívők többsége fel van mentve gondolkodásból.

Elég sokat tárgyaltuk már ezt: NEM TUDTÁK a jó és a rossz közti különbségeket. Fogalmuk se volt, hogy mit csinálnak: egyszerűen követték az első, náluk okosabb lényt.

Isten persze gondosan eltűnt közben. Nehogy véletlenül tanácsot vagy védelmet kelljen adnia...

Igazából az egész az isten és az ördög egyetértésével zajlott - az ember csak a balek volt benne.