A katolikus/ortodox és a "happy clappy" protestáns Istentiszteletek tulajdonképpen hasonítanak egymásra? (Happy clappy = tapsolós, éneklős kisegyházak)

"csak nem középkori eredetű, hanem modern stílusban"

Az ortodox liturgiák sem középkori eredetűek, hanem sokkal régebbiek :))) Ókoriak, az apostolok idejéből:

Jeruzsálemi liturgia (ami a bizánci liturgiák alapja is): összeállította Jakab apostol, a 72 tanítvány egyike, Jeruzsálem első püspöke

Kopt liturgia: összeállította Márk evangelista, Alexandria első püspöke

Keleti-szír liturgia: összeállította Tamás apostol, Babilon, majd később India első püspöke

Nyugati-szír liturgia: összeállította Péter apostol, Antiochia első püspöke (később Rómáé)

Örmény liturgia: összeállították Júdás-Tádé és Bertalan apostolok, Örményország első püspökei.

Ezek a mai napig élő apostoli liturgiák, egyikben sincs happy-clappy meg tinci-tánci.

Abban az időben az istentisztelet az istentisztelet volt, a táncmulatság meg táncmulatság volt, a kettőt nem keverték össze. ;)

Dávid is hangosan, zene mellett táncolva dicsőítette Istent. Jézusról is olvashatjuk, hogy hangosan, örömujjongásban dicsőített. Úgyhogy szerintem magyarázzátok majd el nekik is, hogy semmi közük a mély megéléshez. :)))

Nem vagyok hitgyülis, mielőtt habzó szájjal nekem estek :)

Elozo jol irta.

"Abban az időben az istentisztelet az

istentisztelet volt, a táncmulatság meg

táncmulatság volt, a kettőt nem keverték össze.

;)"

Nem erre volt a kerdezo kivancsi, de a fenti megallapitas helytelen.

David feloltotte magara a fopapi ruhat, es ugy ugralt es tancolt teljes erejebol az Ur elott. Mindezt az elkovetkezendo kegyelem arnyekaban cselekedte, amikor meg hasonloan a mostani misek gyakorlatahoz a papoknak naponta aldozniuk kellett a bunokert. Sajnos a misen is az uj es jobb szovetsegtol elrugaszkodva, a multba revedbe melabusan es hitetlenul ismetelgetik Krisztus keresztaldozatat.

Az oszovetsegben ahogy mentek fel az Ur hazaba, mar orvendeztek, mert elore hittek a megvaltasban. Abban az egyhazban ahol nincs orom, (nem ilyen magunkra eroltetett oromre gondolok, hanem az Ur oromere) ott olyan uton jarnak, aminek Isten sem orul.