A katolikus/ortodox és a "happy clappy" protestáns Istentiszteletek tulajdonképpen hasonítanak egymásra? (Happy clappy = tapsolós, éneklős kisegyházak)
Egy katolikus illetve ortodox misét/liturgiát akkor tekintünk jónak, ha minél spirituálisabb.
Egy fősodratú protestáns Istentiszteletet akkor tekintünk jónak, ha minél kifejtőbb és biblikusabb az egzegézis.
Viszont a "happy clappy" protestánsoknál szintén nincs valami bonyolult egzegézis, hanem minél spirituálisabb körülményeket akarnak teremteni, csak nem középkori eredetű, hanem modern stílusban.
alapvetően nem értek egyet :D sok psotestáns igényelné ,hogy legyen mélyebb érzelmi töltete is egy szertartásnak ,en csak egy kvázi-előadást hallgassanak meg, ráadásul gyakran unalomig ismételt felszínes témákról, mert ugye egy kicsit mélyebb filozófiai belemenéstől egyek már agyvérzést kapnak, nem értik hogy ha egy mondjuk lelkész mondjuk karácsonykor a megtestesülésről beszél akkor "mostan ettől lett ócsóbb a kenyér?!"
"-meddig mehetek el a párommal?
-a templom kapujáig!"
egy katolikus de pláne egy ortodox szertartás szövege pedig nagyon is egzegetikai már önmagában is, emgadja az értelemnek a magasteológiát is, és az érzelmi-spirituális oldalát is, és azt is, hogy "mint jelent számomra" a mély dogmatika, ami egy protestáns számára álltalában csak annyit jelent, hogy "jó hát meg kell húzni a határokat, mert még szétfolynánk"
a tapsolós éneklős ugrálós protestantizmus élménye teljesen más, szerintem nem is spirituális, kb ahhoz tudnám haosnlítani, hogy mondjuk az ortodox spiritualitás olyan mint az a szerelem ami eltart addig, hogy mikor öregen a párod már fel sem ismer, akor is szereted és ápolod, a neoprotestantizmus meg az amikor tinilányok rajonganak az aktuális egynyaras fiúcsapat valamelyik tagjáért
ennél a masszív prédikáció álltal elindított lelki folyamatok is spirituálisabbak
továbbá az ortodoxiában és a katolicizmusban is ugyan úgy van egzegetika, prédikációk és egyebek amik a protestantizmusban is
én átvágtam a gordiuszi csomót, járok ortodox Liturgiára és református Istentiszteletre is :D
Köszönöm a válaszodat.
Amúgy pont ez az, hogy untig ismételt felszínes prédikáció meg egy tartalmas egzegézis nem ugyanaz. Pl. Cseri Kálmán tiszteletes úr képes arra, hogy teológiailag tartalmas prédikációkat tartson, de egy laikus is értse hogy miről vam szó. Youtubeon van is pár beszéde.
Én sajnos nehéz eset vagyok mivel nem vagyok egy spirituális alkat, de a száraz prédikáció műfaját nem képes mindenki jó minőségben végezni, valaki gyötrelmesen prédikál, valaki marha jól.
Annyi spritualizmus nekem elég is hogy eléneklünk pár éneket meg imádkozunk. Csak azok az énekek ne ilyen gitáros 4 akkordos énekek legyenek...
a reformátusságot is sikerült befertőzniük a nyavajgó neoprotestánsoknak, szóval sajnos cseri kálmán népszerűségére is árnyékok vetültek
hát ez van csak az kell hogy "de nagyon cejet az istenke engemet"
pedig lenne igény :D egy református lelkész barátom említette egyszer, hogy az ő ifisei pl érdeklődnek olyan dolgok iránt mint a szentháromság és a kettős természet
egyébként meg cseri kálmánt bár nagyon tudom tisztelni de leszakad za arcom tőle, hogy kb minden alkalmat kihazsnál ,hogy csesztese a katolikusokat, ráadásul olyan érvekkel és ferdítésekkel, amit egy kisgyerek is simán megcáfol, csak ugye egy reformátusnak gyakran semmi háttérismerete nincs, és sokkal jobban tudja miben hisz egy katolikus mint egy katolikus... cseri kálmánnál is csak addig tart az ésszerűség és az alaposság amég az őt támasztja alá
A "happy clappy" nem spirituális, hanem pszichés.
A mai kereszténység nagy rákfenéje, hogy sokan nem tudnak különbséget tenni ruah/pneuma/spiritus és nefes/psziché/anima között.
A különböző extázisra és eufóriára építő rítusok a pszichét aktiválják, ami nem baj, csak kevés. A happy clappyn nem történik más, mint egy jó hangulatú koncerten. Annyira találkozol Istennel, amennyire egy profán koncerten is találkozhatsz Istennel.
A spiritualitásnak teljesen más technikái vannak, a belső csendre építenek. Ez többféleképpen lehetséges, de semmi esetre sem az érzések felturbózásával. Ilyenek lehetnek a meditatív vagy kontemplatív lelkigyakorlatok, vagy a nagy önfegyelmet fegyelmet, folyamatos koncentrációt és alázatot megkívánó, áhítatos szertartások.
Tudom, most majd a karizmatikusok jól lepontoznak, de akkor is ez az igazság :))) Akinek van róla tapasztalata, az úgyis tudja.
Nem hasonlitanak egymasra.
Az elottem valaszolok azt gondoljak sporitualisnak, amikor gyaszhangulat es nemasag van. Semmi koze a spiritualitashoz.
Egy Istentiszteletnek vidamnak kell lennie. Ezert van nalunk Vidam Vasarnap. Szomoru, depis, gyaszhangulatban nem lehet Istent tisztelni, sot ez a formalitas hitetlenseg es tiszteletlenseg Isten fele.
jajj lepontoztak minket? na én csak azért is felszavaztam amit írtál :D
szegény kérdezőt még hogy lepontoznák :D
én amúgy nem vagyok a gitáros zenék ellensége sem :D ifin, táborban, gyerektáborban, gyülekezeti hétvégén, simán van helye, vannak nagyon jó kis keresztény rockzenekarok popzenekarok, rapzene is van keresztény tartalommal, csak szeintem ezek komolytalanná tesznek egy vasárnapi szertartást, ahogy a kérdező is írta
de nem baj, nincs jogom a véleményemhez, le lehet pontozni ezt is:D
En azt elismerem, hogy egy mise rendkivul spiritualis, csak epp nem az Ur Szellemetol.
Osszeegyeztethetetlen a szentirassal a mise szertartasa. Szerencsere a katolkus zsinat anathemaja nem hat ram. xd
egy igazi szektást f... hallottunk (olvastunk)
[egyébként nem vagyok katolikus, és különösebben jó véleménnyel sem vagyok a katolicizmusról, de az legalább nem egy szekta)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!