A Sola Scripturat mivel tamasztjuk ala a Szentirasbol?

Elnézést, hogy eltuntem, sajnos az élet közbeszólt. Folytassuk! :)

Abban amit írtál sokáig egyetértünk. Ahol kezd eltérni a véleményünk, az az a kijelentésed, hogy nem csak az Írásnak kell hitelt adni, hanem annak is, aki leírta.

Ezzel csak addig értek egyet, hogy igen, hitelt lehet adni a szavának, de sosem lesz a szava egyenértéku azzal a szavával, ami az Írásnak része lett.

Tehát ezek az emberek, az apostolok sok levelet írhattak, sok embert taníthattak, sok különbözo dolgot mondhattak. A korai keresztények - Isteni bíztatásra - ezért úgy érezték, hogy le kéne fixálni a tanaikat, meg kéne állapodni arról, hogy mi legyen az egyetemes tanítás. Mindezt nyilván a Szentlélek közremuködésével tervezték, nem a saját eszükben bízva.

Ezért bizonyára voltak Pálnak is olyan tanításai, amik nem kerültek bele a Bibliába, mert csak azok a tanításai kerülhettek bele, amiket Isten jóváhagyott. Pál is ember volt, tévedhetett, viszont nagyon sok jó dolgot is mondott, amikbol viszont tanok lettek.

Ez az emberi része a dolognak, Isten részérol azt hisszük és valljuk, hogy mivel szereti az embereket ezért mindig kijelentette magát nekik és egy könyvet hagyott rájuk útmutatásért. Ez így volt a zsidók esetében, és így van a mi esetünkben is. Tehát O gondoskodik róla, hogy megismerhessük a Biblia által és arról is, hogy az üzenet ne korrumpálódhasson, ne legyen megváltoztatva. Ezért nem változott a Biblia a keletkezése óta, ezért van az, hogy az egyetlen módja a vallás megrontásának az új elemek behozatala, illetve a Biblia tekintélyének lerontása volt. Mert a gonosz magát a Könyvet nem érinthette meg, az Isten védelme alatt áll. Semmi más nem áll alatta, csak és kizárólag a Biblia.

Tehát az egyháznak soha nem lesz és nem lehet olyan tekintélye, mint a Bibliának, mert az egyházat gyarló emberek alkotják, míg a Biblia Isten szava, semmi emberi nincs benne.

A Biblia azt tanítja, hogy a test meghal a halálkor, míg a lélek egy ideiglenes helyre kerül, hol még nem teljes, mert nincs teste, viszont feltámadáskor mindannyian feltámadnak és ítéletet hoz felettük Isten.

Ugye tudjuk, hogy testben az Új Földre fogunk feltámadni, amíg ez nem történik meg, addig nem élünk teljes életet a Mennyben.

Sehol a Bibliában nem olvasunk olyat, hogy lenne olyan aki különleges elbánásban részesült halálakor. Az egyetlen, akikkel kapcsolatban beszélni lehet ilyesmiről, az azok, akik elragadtattak, pl. Illés. Ő nem halt meg, valószínűleg a teste is a mennyben van, Ő speciális.

A 24 vénnel kapcsolatban: kérlek írd le, hogy szerinted kik az a 24 vén és le van-e írva, hogy testileg feltámadt emberekről, vagy pedig lelkekről van-e szó?

Később említed a megöletettek lelkét. Valóban, Ők is ott vannak, de nem mint teljes értékű létezők, hanem mint lelkek.

Jézus nem azt mondta az apostoloknak, hogy aki meggyón nektek, annak megbocsáthattok. Ez az egész gyónás embereknek formula a katolikus egyház találmánya. Jézus annyit mondott az apostoloknak, hogy akiknek megbocsátanak, azoknak megbocsát Isten is, akiket viszont elítélnek, azokat elítéli Isten is. Ebben sehol sem volt benne, hogy bárki másnak is ilyen hatalmat adjon Isten.

Írod, hogy utasítás volt nekik, hogy tegyék tanítvánnyá a népeket. Valóban, ez az alapvető utasítás a keresztényeknek. Mindenki aki elfogadja Jézus kereszthalálát és a bűnei bocsánatát az tanítvánnyá válik. Szóval azt állítod, hogy mindenki megbocsáthatja mások vétkeit aki követi Jézust?

Utolsó posztodban hoztál egy idézetet Krisztus haláláról majd feltámadásáról. Olvasd el, hogy mit írtál Te magad:

"Mindenki (feltámad), amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak."

Mikor fog eljönni Jézus? A jövőben. Ez az igevers a feltámadásról szól, amikor majd visszajön az Úr Jézus. Tehát azok, akik Krisztushoz tartoznak akkor fognak majd feltámadni, ha eljött. Nem igazán értem, hogy mire akartál itt kilyukadni, ez az igevers tökéletesen alátámasztja azt, amit eddig mondtam.

Hivatalosan baptista vagyok, de most éppen egy Üdvhadsereges közösségbe járok. Nem szeretek dobálózni ezekkel a nevekkel, mert én úgy gondolom, hogy Jézus nem vallást és felekezeteket akart látni a földön, hanem gyülekezeteket, akiket együttesen nevezett az Ő egyházának. Szóval számomra 2 típusú ember van: hívő ember, akiben munkálkodik a Szentlélek és a Bibliát tanulmányozva követi Istent és azok, akik nem ezt teszik. Az előbbi ember még a katolikus egyházban is előfordulhat, attól hogy katolikus még ugyan úgy eshet ebbe a kategóriába, szóval én nem szeretek felekezetek által válogatni. Pl. személy szerint több baptistát ismerek, akik csak vallásoskodnak de semmi közük Istenhez, mint katolikust. Nyilván nem ismerek túl sok katolikust, de remélem érted amit mondani szeretnék. :)

Ez egyházról már írtam. Jézus sosem mondta, hogy hozzanak létre az emberek egy egyházszervezetet. Sőt, nem magyarázta meg, hogy mit jelent az egyház. Tehát akármit is kezdtek el csinálni az emberek, az mind saját kútfő. Az apostoli időben ez még tiszta volt, mivel a kereszténység üldözve volt, esélyük sem volt a politikai, gazdasági hatalommal bíró szervezet kiépítésére, és ennek így is kellett volna maradnia a későbbi időkben is. Azt viszont sajnos nem tudták megakadályozni, hogy a Császár államvallássá nyilvánítsa a kereszténységet, ami a világtörténelemben a legnagyobb csapás, ami Isten Igéjét valaha érte.

Tehát az igazság oszlopa az a Szentlélekkel betöltekezett hívők, akik az egyházat alkotják. Nem csak az apostolok voltak betöltekezve a Szentlélekkel, hanem minden hívő veszi a Szentlelket.

Ezért is működik ez mind a mai napig. Manapság is munkálkodik a Szentlélek a hívőkben, ezáltal ha rábízzák magukat, akkor nem az Ő erejükből történnek a dolgok, hanem Isten cselekszik.

Papság a zsidóknál volt. Jézus sose mondta az apostoloknak, hogy Ők valamiféle különleges papok lesznek. Azt mondta nekik (a tanítványoknak), hogy tegyenek ugyan olyan tanítvánnyá minden népet, mint amik Ők maguk. Tehát ha valaki megtért és elfogadta Jézust és hirdetni kezdte az igét, ugyan azon az úton kezdett járni, mint az apostolok. Az apostolok "csak" annyiban voltak különlegesen, hogy Őket Jézus személyesen tanította és exkluzívan nekik adott utasításokat, amiket el kellett végezniük, illetve meg is áldotta őket. Nekik kellett elindítaniuk Isten igéjének hirdetését, amit aztán átvettek a hívők utánuk. Jézus sosem hozott létre egy papi kasztot, vagy ha így akarsz gondolkodni, akkor Jézusnak mindenki a papja, aki követi Őt. Nincsenek felkent püspökök, pápák, "csak" egyszerű papok, akiket segít Isten Szent Szelleme. Ez a Biblikus tanítás.

A halál kérdésben kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Inkább bemásolom, amit valaki más írt nekem, miközben magyarázta a dolgot:

Én csak azt vallom, amit a Biblia is, hogy a halál és a feltámadás közt nincs tudatos élet. A halottak:

Zsolt 49,20: „soha nem látnak világosságot"

Zsolt 115,17 „nem dicsérik az Urat"

Ésa 38,18-19: „a sírverembe szállók nem dicsérik az Urat"

Zsolt 115,17: „alászállnak a csendességbe"

Zsolt 94,17: „lakoznak a csendességben"

Zsolt 88,11-13 – Ez az ige mintegy összefoglalóan szól az első halál állapotáról: a halál a „pusztulás helye, sötétség, a feledékenység földje”.

Nagyon sok ige arra mutat rá, hogy az első halált úgy éli át az ember, mint egy alvást:

Jób 14,10-12

Ésa 26,19 14

Dn 12,2

Mt 9,24

Jn 11,11-14

1Thess 4,13-14

(Lásd még: 1Kir 2,10; 11,43 stb., Ap csel 7,60; 1Kor 15,6 stb.)

Végül egy idézet:

„Csak jöjjön ide, aki olyan vakmerő és szeretné tudni, hogyan is áll a dolog a halottakkal. Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (Jn. 11. fejezet). Hasonlóan szívesen megkérdeztek volna más halottakat is, akiket Krisztus és a próféták feltámasztottak... Én azonban nem törődöm Lázárral és a többi halottal, és egyedül az íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az alvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek, és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak." (Luther Márton)

A példák, amiket Te hoztál a mennyei szolgálatra:

A 24 véd a jelenések könyvében azok azok a emberek, akik elragadtattak, illetve feltámasztotta Őket Isten.

4 ilyen emberről fixen tudunk a Bibliából, de nyilván nem került minden leírásra a Bibliába, 20 hasonló eset történhetett - vagy történni fog - a világtörténelemben, Ők fogják alkotni a 24 vént.

A 4 akiről tudunk: Illés - elragadtatott, Énokh - elragadtatott, Mózes - Isten feltámasztotta, Josua - Isten feltámasztotta.

Ők valóban a mennyben vannak már, mint Isten különleges választottjai, ők tagjai lesznek a véneknek a jelenések könyvében.

A Lukács 16:22-24 pedig egy példatörténet. Egy példázat, amiket Jézus rendszeresen mesélt, hogy tanítsa a népet. Nézd meg a szövetkörnyezet és ez világosan ki fog jönni.

Gyónás: valóban, a Bibliában az szerepel, hogy valljátok meg egymásnak vétkeiteket. Ezt gyakorolták is az Őskeresztények. Nem papoknak vallottak, hanem egymásnak. Így is kellett volna maradnia. De megváltoztatták.

Ez a tévtanítás összefügg azzal, hogy az apostoli áldás továbböröklődött. Semmi utalás nincs erre a Bibliában, mégis tanítják.

Igen, Krisztus támadt fel először a halálból. De a verset félreértelmezted:

"Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak"

Először Krisztus támadt fel, majd amikor visszajön a második eljövetelekor, akkor mindenki más is, akik hittek benne. Tehát nem a halálkor automatikusan támadnak fel az emberek, hanem csak akkor, amikor eljön megint a Krisztus. Addig viszont nincs feltámadás senki részére, kivéve a már fentebb taglalt módon.