Megtudnátok győzni, hogy higgyek Istenben?

jól van

Engem biztos nem tudna meggyőzni egy ateista - mert a hitem eleve saját élményen, szemlélődésen, megismerésen (gnózisz) alapul, nem racionális tételeken. Szívemben él Isten. Ehhez senki nem tud érdemben hozzászólni, leszólni, lebeszélni. mert ezt csak én érzem.

te bujkálsz előle :)))

Ady Endre:

ÁDÁM, HOL VAGY?«

Oszlik lelkemnek barna gyásza:

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,

De Nap-szemét nagy szánalommal

Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked

S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

Felelnek hangos szívverések.

Szivemben már őt megtaláltam,

Megtaláltam és megöleltem

S egyek leszünk mi a halálban.

A névtelen 8-iknak:

A hit alacsonyabb rendű, mint a meggyőződés. A hit csak képzelgés, feltételezés. A meggyőződés pedig cáfolhatatlan tényeken, tapasztalatokon alapszik. Én hihetem, hogy a Quaestor nem fog lelépni a pénzemmel, de később megtapasztalom, hogy mégis lelépett.

Ha komolyan érdekel, én szívesen beszélgetek veled Istenről. Nem ígérem, hogy meggyőzlek bármiről, mert nekem is sok a kérdésem Istennel és a hittel kapcsolatban.

De az elmúlt években valahogy mégis erős meggyőződésre jutottam Isten felől.

Én úgy vélem, hogy már önmagában a kérdés sem véletlenül merül fel az emberben Isten létét illetően. Hányan élik le az életüket úgy, hogy soha nem gondolkodnak spirituális dolgokon, vagy Istenről...

Nehéz bármit állítani, vagy igaznak gondolni, hinni valamiben; mert már rég megdőlt a tétel, hogy abban hiszek, amit látok. Már abban sem hihetünk. Ezért rendkívül nagy a szkepticizmus minden felől. De mi van, ha ezzel az állandó kételkedéssel végül magát az igazságot is megkérdőjelezzük és elvetjük?

Vasárnapi iskolában tanítok, amit sokan hittannak neveznek. Én nagyon nem szeretem ezt a kifejezést, mert nem fedi a valóságot.

A hitet nem lehet tanítani. A hitről senkit nem lehet meggyőzni, nem lehet megmagyarázni.

30 éves vagyok, édesanyám hívő, édesapám ateista. Világ életemben hittem Istenben, mert úgy nőttem fel, hogy jártam templomba. Tudtam, hogy van, de nem érdekelt. Nem akartam úgy élni, mint egy "szentfazék"

Az, hogy elhiszed, hogy Isten létezik, önmagában nem elég. A sátán is tudja, hogy van Isten.

Amikor Jézus élt, az emberek között járt, és csodákat tett, nagyon sokan még akkor sem hittek.

Én leírhatnám azokat a pillanatokat, amikor az életem örökre megváltozott. Amikor úgy megerősödött a kapcsolatom Istennel, hogy azt mondtam, hogy már semmi nem lehet ennél fontosabb, és ha itt, ezen a földön elveszítek mindent, az sem számít.

Amikor nap mint nap megtapasztalom azt, hogy Ő velem van...

De ettől még Te nem fogsz hinni. Viszont! :) Ha Istenhez mész, ő válaszolni fog. Az egyik kedvenc Bibliai igeversem:

"KÉRJETEK ÉS KAPTOK, KERESSETEK ÉS TALÁLTOK, ZÖRGESSETEK ÉS AJTÓT NYITNAK NEKTEK!"

Ezt írd fel magadnak, és sose feledkezz meg róla. Ha tényleg keresed Őt, őszinte szívvel, akkor meg fogod találni, és akkor érteni fogod, hogy miről beszéltem :) Neked magadnak kell megtalálnod őt, mi csak egy kicsi segítséget tudunk adni, és irányt mutatni.

#18:

"le kéne szokni kedves Ákos a tudomány túlmisztifikálásáról."

Nem misztifikálom túl a tudományt, éppen annyi jelentőséget tulajdonítok neki, amekkora van: óriásit.