Valaki megmagyarázná ezt az igeszakaszt a Bibliából?

Feltámadáskor nem a mostani biológiai testünket kapjuk vissza, hanem egy másféle szellemi testet.

Ádám hús-vér emberként testesült meg, az utolsó Ádám pedig Krisztus, aki már feltámadt, ezért írja az Ige, hogy éltető lélekké vált.

A hívők feltámadásáról van ebben a fejezetben szó.Krisztusnak fizikai,de romolhatatlan teste volt,mivel megérintették a tanítványok,tehát a lelki,vagy pontosabban szellemi test arra vonatkozik,hogy míg a mostani testünket a lelki vágyaink is befolyásolják -amik nem mindig pozitívak- addig a az új feltámadott testünket az újjáteremtett,tiszta,szent és igaz szellemünk,belső énünk fogja uralni.Ugyanis a keresztényeknek ilyen a belső lelki/szellemi valójuk,ahogyan Pál mondja:"És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben."Efézus 4:24

Péter pedig az istenfélő nőkről ezt:"Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek (görögben szellem)romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt." 1.Pét 3:4

(A lélek és szellem szavak nincsenek lefordítva helyesen,és több helyütt a Bibliai szembeállítja a kettőt,mint amelyek hadakoznak bennünk.)

Én így értelmezem a fenti részt.

"Én így értelmezem a fenti részt."

Igen Roland, az lehet, hogy te így értelmezed, csak éppen Szent Pál nem így értette ;)

Ha megnézed a szövegkörnyezetet, látni fogod, hogy itt nem a keresztények, hanem minden halott feltámadásáról van szó.

Szent Pál szarx-szóma, biosz-zoé közti különbséget írja körül, csak más kifejezéseket használ. Méghozzá azért, hogy ezt a különbséget meg is magyarázza egyúttal.

Minden ember feltámad,de a bűnösök nem dicsőségben fognak(43.ver) és nem is fogják hordani a mennyeinek ábrázatát. (49.vers)Vagy szerinted igen?Egyértelmű,hogy nem.

Tehát ebben a szövegkörnyezetben a hívők feltámadásáról beszél!

(1Korintusz 15:44, 45) 44 Fizikai testet vetnek el, szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is. 45 Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.

A 44-es vers a szellemtől felkent keresztényekről szól, akik Jézus jelenléte idején elsőként támadnak fel Jézus társkirályiként az égi királyságba.

Így ők is meghalnak, de szellemi testben támadnak fel, mert nem a Földi életre támadnak fel.

mint a lázadó Ádám gyermekei, mi „eladattunk a bűnnek” — „a bűn rabszolgáivá” lettünk

Jézusnak kellett megvásárolnia minket, hogy segíthessen rajtunk; Ő lett az új családfőnk vagy atyánk, az „utolsó Ádám”, miután az első Ádám eladott bennünket a bűnnek

Ádám tökéletlen családot hozott létre, rossz jellemvonásokkal. Jézus Krisztus egy olyan családot hoz létre, amely eljut az igazságosságra. Ádám családjából sokan megváltozhatnak, és Jézus Krisztus igazságossága alapján „megújulhatnak”, ha felöltik az új egyéniséget, s ,viselhetik az ő képét’ is. Megtisztulhatnak mint az „utolsó Ádám” fiai

Ő ugyan ismét szellemi teremtmény, de most már nem fog rajta a halál, mivel halhatatlan. Erre a tényre utal Pál apostol, amikor így folytatja a korinthusiakhoz intézett szavait: „Ha van fizikai test, van szellemi test is. Így van megírva is: ’Az első ember, Ádám élő lélekké lett.’ Az utolsó Ádám életadó szellemmé”

Mivel nem hús-vér emberi teremtmény többé, hanem hatalmas mennyei szellem, a megdicsőített Jézus Krisztus képes lesz visszaadni az életet emberi tökéletességben Ádám és Éva leszármazottainak, mivelhogy letette tökéletes emberi életét mint ember, az emberi család javára.

Tehát mint egy második Ádám szerepelt a halállal sújtott emberi család érdekében. Amikor a megszabott időben visszahozza majd az emberi halottakat a földi életbe, azok megkapják azt a lehetőséget, hogy örökké éljenek emberi tökéletességben az egész földre kiterjesztett Paradicsomban. Az első Ádámtól eltérően, az önmagát feláldozó Jézus Krisztus nem mulasztja el az emberi család iránti kötelességét, amelyért tökéletes életvérét kiontotta

Azt a tényt le kell szögeznünk, hogy a Biblia nem tanít semmiféle olyan létezésről, amely testen kívül van - ez érvényes mind Istenre, mind Krisztusra, mind az angyalokra és mind az emberekre. Krisztus visszatérésekor "az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket" (Fil.3:20,21). Ahogyan ő jelenleg is szó szerinti testben létezik, amely teljesen a Lélek által működik, nem vér által, mi is ehhez hasonló jutalomban fogunk részesülni. Az ítéletkor megkapjuk azt, amit megérdemlünk, aszerint, ahogyan ezt az életünket e testben leéltük (2Kor.5:10). Akik testi/bűnös életet éltek, azok a jelenlegi halandó testükben lesznek hagyatva, amely ismét porrá lesz, azok pedig, akik a mostani életükben megpróbálták legyőzni a test gondolatát a Lélek gondolata által, "a Lélekből fog(nak) aratni örök életet" (Gal.6:8), egy Lélek által működő testben.

Számos további bizonyíték van arra, hogy az igazságosak megjutalmazása testi formában fog megvalósulni. Ha ezt elfogadjuk, a feltámadás alapvető jelentőségének világossá kell válnia számunkra. Kétségtelen, hogy jelenlegi testünk megszünik létezni a halálkor, ha mi az örök életet és halhatatlanságot csak testi formában tudjuk megélni, akkor abból az következik, hogy a halálnak az öntudatlanság állapotának kell lennie, amíg el nem jön az az idő, amikor a testünk újjá lesz teremtve, és amíg nem részesülünk Isten természetében.

A Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezete részletesen végig a feltámadásról szól, a figyelmes elolvasása mindig érdemes lesz. 1Kor.15:35-44 leírja, hogy, ahogyan a mag el van vetve, majd kihajt a földből, és Isten testet ad neki, a halottak is ehhez hasonlóan testben fognak feltámadni. Ahogyan Krisztus feltámadt a halálból, és halandó teste halhatatlanná változott, az igazi hívők ugyanúgy fognak osztozni az ő jutalmában (Fil.3:21). Megkeresztelésünkor (víz alámerülés által) közösséget vállalunk Krisztus halálával és feltámadásával, megmutatjuk a hitünket arra, hogy mi is részesülhetünk abban a jutalomban, amelyet Krisztus kapott a feltámadásakor (Róm.6:3-5). Azáltal, ha most osztozunk az ő szenvedéseiben, osztozhatunk majd az ő jutalmában is: "Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben" (2Kor.4:10). "Az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó lélek által" (Róm.8:11). Ezzel a reménységgel várhatjuk "testünk megváltását" (Róm.8:23), testünk halhatatlanná válását.

A valóságos testben való feltámadás reménységével Isten emberei a legelső időkben is tisztában voltak. Ábrahám olyan ígéretet kapott, hogy ő személyesen örökli Kánaán földjét örök időkre szólóan, oly bizonyosan, mintahogy azt bejárhatta széltében-hosszában, és ott tartózkodhatott (1Móz.13:17; A hite ezekben az ígéretekben szükségessé teszi azt a hitet is, hogy az ő teste egyszer a jövőben valamiképpen feltámad, és halhatatlanná lesz, mindez csak így lehetséges.

Jób félreérthetetlenül kifejezésre juttatta a megértését afelől, hogy a testét bár férgek fogják szétrágni a sírgödörben, mégis testi létezésben fogja megkapni jutalmát: "az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is ("miután bőröm megsemmisül") testemben (fizikai formában) látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg nem más, bár veséim is megemésztetnek" (Jób19:25-27). Ézsaiás is ebben reménykedett: "föltámadnak a holttestek" (Ézs.26:19).

Lázár halálának beszámolójában, aki Krisztus személyes barátja volt, hasonló kifejezésekkel találkozhatunk. Jézus ahelyett, hogy vígasztalta volna a nőtestvéreit azzal, hogy a lelke a mennybe ment, a feltámadás napjáról beszélt: "Feltámad a testvéred". Mártának, Lázár testvérének az azonnali válasza mutatja, hogy mindezzel mennyire tisztában voltak az első hívők: "Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" (Jn.11:23,24). Mint Jób, ő sem azt gondolta a halálról, hogy az egy menekülés egy áldásos mennyei életbe, hanem ehelyett mindketten a feltámadásra tekintettek előre "az utolsó napra" (vö. Jób utolsó napja). Az Úr megígérte: "Aki az Atyától látott és tanult az mind énhozzám jön... Én pedig feltámasztom az utolsó napon" (Jn.6:44,45).