Mi még mindig az édenkertben vagyunk?

A Bibliát mindenki úgy értelmezi ahogy neki tetszik ezt bebizonyította a történelem ! Az új értelmezésekből új vallás irányzatok alakultak ! A Bibliát nem kell komolyan venni , tanmesék gyűjteménye nem több !

Mint mondottam akár úgy is értelmezhethjük ahogy te mondod de bele lehet képzelni akármit ! Ha valláos vagy tudnod kell a legtöbb keresztény egyház nem igazán örül annak ha hívei sajátos módon értelmezik a BIbliát !

(Jakab 1:13) 13 Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.

Az hogy az imában így van meg fogalmazva, az nem azt jelenti hogy Ő visz kísértésbe, ellenben a fenti idézet hazugság volna.

Az igazi „Kísértő” Sátán, ’a gonosz’ (Máté 4:3). A Biblia azonban időnként úgy ír arról, amit Isten csupán megenged, mintha ő tenné

Tehát a „ne vigyél minket kísértésbe” könyörgéssel azt kérjük, hogy Jehova ne engedje, hogy feladjuk a harcot, amikor kísértést érzünk arra, hogy ellenszegüljünk neki. Végül pedig, azzal a kéréssel, hogy „szabadíts meg a gonosztól”, azt fejezzük ki, hogy Jehova ne engedje meg Sátánnak, hogy legyőzzön minket. És biztosak lehetünk abban, hogy ’Isten nem hagy minket azon felül kísérteni, amit el tudunk viselni’.

Nem tudom, honnan jött ez a gondolat és mit akarsz belőle kihozni, de isten kiűzte az embert a Paradicsomból. Nézz körül! Az emberek meghalnak, a föld rossz növényeket is terem, vannak agresszív állatok is, természeti csapások, a kenyeret keserves munkával keressük, ruhában járunk, stb. Ez mind nem volt a Paradicsomban. Ha még ott lennénk, nem ilyen lenne a világ. Most nemcsak a jót, az életet, hanem a rosszat, a halált is ismerjük.

Ma nem az a szakasz zajlik, hogy az ember vajon meg akar-e maradni a kezdeti bűntelen állapotban, hanem jelenleg a megváltás szakasza van, ahol az ember eldönti, hogy a bűn állapotából VISSZA akar-e térni Istenhez és a bűntelenséghez. Isten Ádámnak és Évának azt mondta, hogy ne egyen a fáról, mert meg fog halni. Ma Isten azt mondja, hogy "Vegyétek és egyétek, ez az én testem és vétrem! Aki eszi a testem és issza a vérem, annak örök élete vanb és ha meghal is élni fog!" Ahogy annak idején a bukás egy tiltott gyümölcs evésével jelent meg, most Maga Isten az, aki a mi mennyei mannánkká válik, most afelől kell döntenünk, hogy Istent fogadjuk-e be a bűn helyett, Vele egyesülünk-e.

Kísértések mindig vannak, ez leginkább az ördög műve, de szokszor még ő se kell hozzá, msá emberek vagy saját bűnös gondolataink, nem megfelelő irányba kiélt testi vágyaink visznek bűnbe. De ha az ember Isten mellett dönt, Isten fogadja be önmagába, akkor már nem egyedül harcol ezek ellen, hanem Istennel együtt.

Kérdező! Ne aggódj, a jelenséged teljesen normális. Erről a legrészletesebb leírást a keleti (ortodox) keresztény szerzetesi irodalomban olvastam.

A gondolatok egyfajta lelki ingerek. Nem mindegyik gondolat származik belőlünk, a legtöbb tényleg a kísértő ördögöktől jön. De jöhet szimplán a világból, a tárgyakhoz kötődő lelki benyomásokból, emlékekből, stb. A folyamat a következő:

1. Először csak megzavar egy gondolat, felkelti a figyelmünket. Ez nem bűn. A testi ingerek is ilyenek. Pl. ránk világít egy lámpa, érzünk egy szagot, hallunk egy hangot - erről egyáltalán nem mi tehetünk, a lelki világ a testi ingerekhez hasonlóan, de gondolatok formájában jut el hozzánk.

2. Ha a tudatunk ilyenkor a gondolat felé fordul, még az se bűn, mert természetes dolog, hogy az ingerre reagálunk. Igaz, a legnagyobb, legéberebb szentek már ezt is el tudják kerülni, de ez (még) nem a mi szintünk. :)

3. Amikor egy kísértő ördögtől származott egy gondolat, és az észleli, hogy elkezdtünk vele foglalkozni, akkor elkezd győzködni, még jobban a kísértő gondolatra irányítja a figyelmünket. A célja az, hogy az akaratunk beleegyezését megszerezze a bűnös gondolatba/tettbe. Ebben a "játszadozás" szakaszban már célszerű kiszállni és elfordulni a gondolattól. Tudni kell, hogy az embernek szabad akarata van, ellent tud mondani az ördögnek. Ha még Istennek is ellent mundani, akkor egy ördögnek is simán. Az ördög se tud semmit tenni akaratunk ellenére velünk, de mindenféle csábító trükkel, hazugsággal, stb. próbál rávenni arra, hogy engedjünk neki. A "játszadozás" szakasza sem bűn még, de már veszélyes. Ha nem tudunk belőle önerőből kikerülni, imádkozzunk, fordítsuk figyelmünket másra. De fontos, hogy ne a sajátunknak tekintsük a gondolatot, hanem külső támadásnak! Mivel az is, és pont az a célja, hogy belénk kerüljön.

4. Igazából csak az a bűn, amikor az akaratunk végül beleegyezik a kísértő gondolat által sugaltakba. Nem feltétlenül kell ehhez fizikai tettet végrehajtanunk, mert pl. ha a kísértésnek engedve meggyűlölünk valakit, akkor máris a harag bűnébe estünk anélkül is, hogy fizikailag belerúgnánk az illetőbe. Az akaratunk beleegyezéséig azonban még rajtunk KÍVÜL van a gondolat, a bűn, és csak azért vagyunk felelősek, amit akaratlagosan elkövettünk.

5. Ha az ellenfél látja, hogy rá tudott minket venni a bűnre, akkor továbbra is zaklatni fog. Ha pedig sorozatosan elkövetjük a bűnt, akkor az egyre jobban rabságba ejti az akaratunkat. Rossz szokás, káros szenvedély alakul ki. Ezért már méginkább felelősek vagyunk, és még nehezebb ebből szabadulni. De bűnbánattal, Isten segítségével, mértékletes élettel, és a szenvedéllyel ellentétes cselekedetek gyakorlásával a rossz szokást el tudjuk hagyni és jó szokást alakítunk ki. De ebben a szakaszban már mindneképp lépni kell, mert a bűn kiteljesedve halálba dönt. Az ellenségnek ez a végső célja.

Tehát a lényeg az, hogy a gondolatok általában kívülről jönnek az ellenféltől, és minél korábbi szakaszban tudatosítjuk őket, annnál könnyebb elfordulni tőlük. De onnantól számít valami bűnnek, hogy az akaratunk beleegyezett. De hidd el: ha keményen ellent mondasz az ördögnek már akkor, amikor a gondolat jött és szebb dolgok felé fordítod a figyelmed, akkor nem fog Téged annyira zaklatni. Nem olyan kitartók az ördögök. Ha látják, hogy valahol nehéz a dolguk, általában keresnek egy könnyebb áldozatot. ;)

Olvastam (és tapasztaltam) pl. azt is, hogy nagyon gyakori, hogy ima közben zavarnak meg az ördögök és terelik el a figyelmünket másfelé. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy ismét elimádkozzuk azt, aminél megzavartak. Elég 2-3 ismétlés, és a kísértő látja, hogy tevékenységének csak az a hatása, hogy még buzgóbban imádkozunk, amit ő nem akar, így lelép. Be lehet az ellenfelet szivatni, ne aggódj. :) A lényeg, hogy ne adj nekik talajt. A bűnös gondolattal ellentétes dolgon kezdj el gondolkodni, és akkor borsot törsz az ellenfél orra alá. Fog az menni! :) De nyugodtan beszélj egy pappal is erről. Isten áldjon!