Kedves keresztények! Mi a szerepe az állatáldozatoknak?

Szia!

Sajnos kevesen értik meg a Szentírás elején ezt a kérdést, pedig létfontosságú a későbbi megértés szempontjából.

Az első áldozatra maga Isten tanította meg az embert Édenben. Ha elolvasod a történetet nyilvánvaló, hogy az embernek meg kellett volna halnia Édenben a bűneset után. Azonban az ember nem halt meg, hanem helyette az Isten Fia vállalta a halált. Nem akkor és nem ott, hanem több évezreddel később a Golgotán. Ez az áldozat lehetett visszatartó erő az ember számára, hogy a bűnt elkövesse.

Az áldozat egy ártatlan állat volt, amelynek a fejére kellett tennie az embernek a kezét, ráolvasni a bűneit, majd a saját kezével kioltani az életét. Ennél nagyobb visszatartó erőt nem lehetne elképzelni.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Az áldozatra nem Istennek volt szüksége, hanem az embernek, hogy meggyűlölje a bűnt. Aki az általam leírt módon elvégezte az áldozatot, az többet nemigen vétkezett...

Üdv. Péter

először is, majd ha olvasod tovább akor te is fogsz találkozni azokkal a helyekkel ,ahol Isten világossá teszi, hogy neki nincs szüksége ezekre, nem eszi meg a húst, nem issza meg a vért, és nem gyönyörködteti a halál, sőt, és arra int, hogy ilyen jellegű áldozatot ne is mutassanak be neki azok akikhez az adott kinyilatkoztatás szól, hanem inkáb változtassanak az erkölcsiken

ezekre az áldozatokra olyan értelemben van szükség, hogy az emberek helyett valaki más, pl egy állat haljon meg, te jelenleg az ószövetséget a zsidó szent iratokat olvasod Jézus óta amióta kereszténység van a keresztények úgy gondolják, már nem kell ezeket az áldozatokat elvégezni, mert maga Jézus volt a tökéletes áldozat, akinek egyszer elég volt meghalni

mivel Jézus maga a megtestesült Isten (igen, Isten lehet egyszerre 2 helyen) ezért valójában Isten végül a saját vérét engedte kiontani, nem is akármilyen kegyetlenséggel az emberiség bűneiért

igazságszolgáltatásra pedig van szükség, nem lehetet pl egy gyilkosnak "egyszerűen megbocsájtani" mert aki emghalt az nem támad fel ettől, nem élhetünk egy követkemény nélküli világban, tehát egy jogos büntetést hárítottak át ártatlan állatokra, majd végül magára Istenre, és akinek helyén van a lelkiismerete az ezek után legalább részben meg kell változzon, hiszen terhelő lehett anak idején látni, hogy egy ártatlan állat torkát vágják el ,holott az enyémet kellene, és újabban, hogy egy ártatlan valakit végeznek ki különös kegyetlenséggel ,holott talán engem kellene

Folytatom az előző gondolatmenetet:

A legfőbb törvényszerűség az, hogy a földi, testi életformáknak kell halált szenvedni ahhoz, hogy lelki, mennyei életet nyerhessen maga a lélek, azaz az élet, mely halálban van. A halál van jelen a földi, testi életben, azaz e világban. A halál az a lelkület, ami nem akar változni az élet törvénye felé, semmiképp nem akarja magát alárendelni, hogy életet nyerjen. Ez a lelkület lett kirekesztve a mennyből, ahol van az élet forrása. És ennek a lelkületnek a rabsága alá adta Isten az embert, hogy szolgálja azt. Mert az Isten az emberek lelkeit ez által a kohó által tisztítja meg, ahol kényszerengedelmesség van a világ erői felé, melyektől a lelkek elnyomást, sanyargatást, rabságot és halált szenvednek. A világ emberei a világ testi javaiért e világot szolgálják. Tehát haszonélvezői a gonosznak, mely a világban elsőbbséget, hatalmat biztosít nekik a javak birtoklása által. A világ örömeinek és javainak megnyerése révén lelkük nem jön ki a halálból, hanem elbizakodottak lesznek szerencséjük miatt, és soha nem akarnak lelkük elevenítő forrásához fordulni. Így az meggyökerezik örökre a halálban. Ellenben az éhezők, akik éhezik az igazságot, mert ők maguk is benne vannak a halálban, de éhezik az igazságot, keresik életük igazi forrását, a lelküknek való elevenítést, táplálékot, nem csupán a testit, a földit. Ez a táplálék pedig az életre az Istennél van, mert nála van az életnek forrása. És ő adta Fiát halálra, hogy általa kiáradhasson az elevenítő Lélek az emberekre, hogy az emberek Istenből táplálkozhassanak közvetlenül, és ne csak közvetett módon a világból, ami nem elevenít, csak testileg, de lelkileg a halálban hagy kiteljesedni. Röviden, vagy inkább kicsit hosszabban ennyi.