Hány arkangyalról ír a SZENTÍRÁS?

főangyal, arkangyal (lat. archangelus): az angyalrangsorban az angyalok fölött álló, üdvözült szellemi lény. A főangyalok az angyalrangsorban a 3. rendbe, a 8. karba tartoznak. Felettük állnak a szeráfok, a kerubok, a trónusok; az uralmak, erősségek, hatalmasságok; a fejedelemségek, alattuk az angyalok.

- A Szentírásban a főangyal név csak a 1Tesz 4,16: és a Júd 9: fordul elő, de az angyalok, akikre utal, az ÓSz-ben is szerepelnek: Mihály (Dán 10,13: „az egyik legfőbb fejedelem”; 12,1: „a nagy fejedelem”), Ráfael (Tób 12,15: „egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen”; vö. Jel 8,2). - A zsidó apokaliptikában 3, 4, ill. 7, a rabbik 6 v. 7 főangyalt ismertek. Az Egyh. Gábort, a Máriát köszöntő angyalt (Lk 1,26) is főangyalnak tekinti. Az apokrif iratokból ezeken kívül még Uriel, Ráguel és Szariel neve ismert.

Tehát hét darab, angol nevükön:

- Michael

- Gabriel

- Raphael

- Uriel

- Phanuel (Orfiel, Ophaniel)

- Zarachiel (Saraqael)

- Simiel

Ha esetleg megjelennének Jehova tanúi, azt állítván, hogy csak egy arkangyal van, mégpedig Mihály, és hogy ez szeritnük azonos volna Jézussal, nekik üzenem:

Mihály és az Úr

1. Az angyalokról szóló katolikus tanítás mind a Szentírásból, mind a Szenthagyományból ered. Az angyalok között nem csak arkangyalok és egyszerű angyalok vannak, hanem ennél több osztályra vagy fajra lehet osztani őket, amelyek hierarchikusan állnak egymás fölött. Ezt egyébként a zsidó hagyomány is így vallja. Kötelező érvényű tanítás (dogma) a pontos felosztásuk, számuk felől nincs, és négyféle – egyformán tartható - nézet uralkodik az Egyházban:

a.) Az egyik nézet szerint 3 angyali kar van a látható világ (ásványok, növények, állatok) vagy az életelv (vegetatív: növények; szenzitív: állatok; gondolkodó vagy szellemi: ember), illetve a papi rend (diakónus: szolgálat; pap: áldozat és dicsőítés; püspök: kormányzás) hármas tagoltságának a mintájára. Eszerint a nézet szerint az arkangyalok a fő angyali kar, vagy/és maga Mihály a fő angyal.

b.) A szentatyák és általában a mai teológusok 7 kart számlálnak: a Szent Pál által említett 5-öt ( vö. Ef 1,21; Kol 1,16; 2,10) + az angyalok és az arkangyalok.

c.) Szent Ambrus, Szent Dionüsziosz, Nagy Szent Gergely és a középkori teológusok szerint 9 karba lehet osztani az angyalokat: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek, erősségek, hatalmasságok, uralmak, trónusok, kerubok, szeráfok.

d. Szent Ireneusz, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston és a Constitutio Apostolica szerint ennél is több angyali kar van.

Egy katolikus bármelyik nézetet tarthatja.

1/b Az, hogy az arkangyal szó a 2 helyen egyes számban van, még nem jelenti azt, hogy nincsenek többen. Ugyanis, ha csak egy arkangyal lenne (Mihály), akkor úgy kellene rá hivatkozni (legalábbis ez lenne a döntő bizonyíték), hogy „AZ arkangyal” (ho arkhangelosz), de az 1Tessz 4,16-ban névelő nélkül, általánosan említi az arkangyal szavát (en fóné arkhangelou): a.m. „arkangyali szóra”. Ettől még lehet Mihály az angyali seregek vezére, de ez nem zárja ki, hogy nincs több arkangyal.

Egyébként az "angyal" szó nem természetet, hanem hivatalt jelöl, mint Szent Ágoston mondja, hiszen jelentése: küldött. Az angyal természete szerint szellemi lény, feladata szerint angyal. Az angyalok közül kiemelkednek azok, akik kiemelten fontos küldetést teljesítenek: őket hívjuk arkangyalnak (vagyis: főangyalnak, főküldöttnek). Az ark- előtag tehát kiemelt tiszteletet és fontosságot jelöl, nem sajátos természetbeli eltérést. Rafael szerint ő és a hozzá hasonlók összesen heten vannak (Tób 12,15). A Biblia név szerint hármat említ (Rafael, Gábriel, Mikhael). Akár a hetet, akár a hármat veszem, megalapozott a többesszám használata.

2. Azt, hogy Gábor az arkangyalok közé tartozik, a hagyományból tudjuk. Az arkangyalokként azt a 7 angyalt szokták megjelölni, akik az „Úr színe előtt állnak” (Tób 12,15; Jel 8,2). Ezek közé tartozik Rafael, Gábor (Lk 1,19), négy névtelen, valamint hetedik angyalként Mihály, aki a végső harsonaszót fújja meg (hasonlítsd össze: Jel 8,2; 11,15.18; 12,7 - 1Tessz 4,16).

Az ark- előtag nem természetbeli eltérést jelöl, hanem a feladat/küldetés kiemelt voltát (mi lenne kiemeltebb, mint a Megváltó megtestesülésének hírüladása?). Így tehát itt tiszteletről van szó, nem két külön "angyalfajról".

3. Ez az ostobaság csak az Őrtorony Társulat kétségbeesett próbálkozását mutatja, hogy úgy határozza meg Jézus Krisztus személyét, hogy eközben tagadja a Szentháromságot. Jézus Krisztus, „aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten” (Róm 9,5), „aki által minden lett” (Zsid 2,10; vö. Jn 1,2-3), akiben „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége” (Kol 2,9), aki „az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20), az „egyetlen Úr” (Júd 1,4), „az első és utolsó” (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6), „az Urak Ura és a Királyok Királya” (Jel 17,14) nem lehet azonos egy angyallal, Mihállyal, aki „EGYIKE az előkelő fejedelmEKnek” (Dán 10,13).

A Szentírás sehol sem mondja angyalnak Jézust, pláne nem Mihálynak. Az a hely, amelyre hivatkoznak (1Tessz 4,16) annyira erőltetett, hogy csak csodálkozni tudok azon, hogy ezt bárki beveszi. Az, hogy Jézus arkangyal szózatára száll le az égből miért jelentené azt, hogy ő az arkangyal? Ugyanez a vers azt is mondja, hogy Isten harsonájára száll alá, akkor miért ne lehetne ugyanezt a verset Jézus istenségének bizonyítására felhasználni? A Jelenések könyvéből is tudjuk, hogy Jézus a hetedik angyal trombitaszójára kezdi meg az ítéletet a halottak fölött, miközben (miután?) megkezdődik Mihály végső, diadalmas harca a szintén elítélt démonokkal és a Sátánnal. (Jel 11,15-18). A 2. tesszalonikai levélben szintén azt olvashatjuk, hogy „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből” (1,7), Máté evangéliumában pedig ugyancsak: „Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.” (24,29-31). De ezt már az Ószövetségben is megjövendölték: „eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.” (Zak 14,5-6; vö. skk; Kár.).

Jézus és Mihály közti különbséget a Sátánnal való viszonyuk is jól megvilágítja: Júdás apostol azt írja, hogy Mihály nem mert ítéletet mondani a Sátánról (Júd 9; vö. 2Pét 2,11), viszont Jézus egyértelmű ítéletet mondott róla (Jn 16,11; vö. Jn 5,22.27; 1Jn 3,8; Kol 2,15).

Jézus már csak azért sem lehet angyal, mert ezt a Szentírás egyértelműen és kifejezetten elveti:

(Isten Fia) „annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.” Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője… Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget. (Zsid 1,4-8. 13-14.)

továbbá:

„Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított. Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.” (Zsid 2,2-5).

Még van számos érv ez ellen a spekuláció ellen, de azokat már le se írom… Ha ennyi nem elég…

Tehát a válasz roppant egyszerű, csak el kell olvasni a Szentírás hivatkozott részeit. A Jel 12-ből világosan látszik, hogy az asszony szülötte, akit Isten elragad a mennybe, és Mihály arkangyal két külön személy. Ugyanígy a Júd 1-ben is látszik Jézus Krisztus "az egyetlen Úr" (=az egyetlen Isten Fia), és "Mihály főangyal" (=igen rangos szellemi teremtménye Istennek) nem azonos vele.

4. A lényeg, hogy az angyalok jelen lesznek az ítéletkor, amikor napfényre kerül minden gonoszság és tévedés.

Egyébként az 1Tesz 4,16 esetében - a teljes Szentírás kontextusába állítva - egyértelmű, hogy Mihályról van szó (vö. Jel 12). Zárójelben megjegyzem, hogy a magyar néphagyomány nem véletlenül ismeri a Szt. Mihály lova és szekere kifejezést, összefüggésben a halállal-feltámadással. Tehát olyan dolgokat kérdőjeleznek meg ezek a felvetések, amelyeket teljesen magától értetődő egyszerűséggel tudtak a régiek. Mintha többet olvasnánk ma a Szentírást, de kevesebb hitismeretünk lenne belőle, viszont jönnek a véget nem érő okfejtések. Másik zárójel: A kérdésben szereplő érvrendszerek is azt mutatják, hogy az embernek nem kell foglalkozni a kilométeres érveléssel, mert úgyis csak elveszik benne. Ehelyett az alaptézisre, az alapkérdésre kell összpontosítania, és arra kell reagálnia a Szentírás egyszerű és világos szavai alapján. Aki a szofizmák hosszas sorát lépésről lépésre akarja vizsgálgatni, annak igen sok szabadidővel kell rendelkeznie, ráadásul mindez már rég nem a hitről szól (a hit nem bibliaismereti kvíz, hanem eleven kapcsolat az élő Istennel).

Többször hallottuk, hogy az Őrtorony Társulat elképzelése szerint Krisztus pusztán az emberré lett Mihály arkangyal. Ezzel az állítással külön is foglalkoznunk kell vele, mivel elválaszthatatlanul összefügg az üdvösségtan (szótériológia) kérdésével. Jehova tanúinak felfogása szerint Mihály arkangyal három szinten ment át: Jehova teremtette sokkal korábban minden más lénynél, így Sátánnál is (első szint). Időszámításunk kezdetén elhagyta a szellemi teremtmények birodalmát, és tökéletes ember, Jézus Krisztus lett, azért, hogy tökéletes emberi életének (ill. testének) odaadásával megfizesse a váltságdíjat Ádám törvényszegéséért (második szint). A kínzócölöpön emberként elszenvedett halála után Jehova újra szellemi teremtményként - egy szinttel magasabban mint azelőtt - „isteni" szintre (mégsem olyan hatalmasra mint a mindenható Isten), a menynyei dicsőségbe helyezte, amelyben megkapta azt a képességet, hogy Jehova segítségével „materializálja" a „feltámadott" Jézus testeit (harmadik szint).

Itt is mindenekelőtt az mutatkozik meg, hogy mennyire kétarcú Jehova Tanúinak istenképe. Azt állítják, hogy Istennek bizonyítania kell szuverenitását Sátán kihívásával szemben. Ha például Jób 1-ben támpontot lelhetnek az ilyen felfogáshoz, akkor sem lenne szabad odáig elmenni, hogy Istent egy szintre helyezzék a Sátánnal, mintha versenytársak lennének, és Istennek a Sátánnal szemben erősebbnek kellene bizonyulnia. Az ilyen gondolatok, még akkor ha Jehova Tanúi messzire utasítanák, veszedelmesen közelítenek a dualizmushoz (két, általában egyforma erős hatalom küzd az uralomért). Ez pedig teljesen ellentmond JHVH mindenhatóságának, páratlanságának, szuverenitásának és (vö. 2Móz 2,20k; 5Móz 6,4). Jehova Tanúinak ilyen kijelentései Istenről további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Jehova egyetlen és abszolút voltának hangsúlyozása ellenére sem ismerik az igazi, abszolút Istent, hanem saját „istent" eszkábálnak össze, akinek bele kell simulnia az általuk eltervezett világdrámába. Ez teljesen megmutatkozik, ha Krisztusra pillantunk. Krisztus nem teremtmény, hanem az isteni háromság második személye. Ennyiben tulajdonképpen szükségtelen is lenne a további fejtegetés arról, hogy azonos-e Mihály arkangyallal. A szótériológiával kapcsolatban azonban kérdések támadnak, amelyek szükségessé teszik, hogy közelebbről is szemügyre vegyük Jehova Tanúinak istenképét. Itt látjuk, hogy Jehova Tanúinak dualista szemléletű istenképe különböző szinteken folytatódik. Dualizmust állítanak Mihály és Sátán között, Jézus és Sátán között és - más szinten - (Mihály-)Jézus és Ádám között. Mivel Jézust csak angyali lénynek, vagy - átmenetileg - csupán embernek tekintik, az ilyen szembeállítás az éppenséggel „egyenjogú partnerek" vagy „kontrahensek" (szerződő felek) között legitimnek tűnik. Eközben persze figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus nincsen az angyalokkal és az emberekkel azonos szinten, hanem teljesen Isten oldalán áll. Időleges emberré lételét nem szabad úgy félreérteni, hogy csupán ember volt, hanem egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Földi működése során nem „angyali létét", hanem isteni formáját nyilatkoztatta ki, anélkül, hogy isteni lény(eg)ét elveszítette volna (ld. az „Isten" című részt). Jehova Tanúi ezzel szemben leértékelik Krisztust. Bár központi helyet tulajdonítanak „váltságdíjának", - áldozatának, ez azonban véleményük szerint íiem elegendő a megváltáshoz (ld. alább). Jehova Tanúi mindenekelőtt négy bibliai helyet hoznak fel Jézus Krisztus és Mihály arkangyal állítólagos azonossága mellett: Dán 12,1; lTesz 4,16; Júd 9 és Jel 12,7-12. Mindegyik helyen Mihály angyalfejedelemről van szó. „Mihály" azt jelenti: „ki olyan mint Isten?" -, nem pedig azt, hogy „aki olyan mint Isten" (Russell hibásan így fordította; vö. Hellmund 1971, 318. jegyzet). Az, hogy Mihály a legfőbb angyal, és mint az isteni angyalseregek „főparancsnokának" különleges helye van, minden bibliai igéből kiderül, ahol előfordul a neve, de sehol sem Krisztussal azonos személyként. Jézus sokkal inkább Mihály és minden angyal felett áll (vö. Zsid 1 stb.; ld. feljebb). Ha például Dán 12,l-ben és Jel 12,7-12-ben Mihály és a Sátán közötti harcról van szó, Mihály itt Krisztus teljhatalmával és megbízásából, de nem Krisztusként cselekszik. A Szentírás ismételten hangsúlyozza, hogy Krisztus nem egyedül harcol a Sátánnal és a démoni hatalmakkal, hanem angyalainak kíséretében -, és közöttük az első helyen Mihály, az arkangyal van, akinek hangja Krisztus visszatérésekor Isten harsonájával együtt megszólal (ITesz 4,16; vö. Mt 24,30k par; 2Tesz 1,7). Mihály hangja csak a világ feletti ítéletkor harsán fel. A halottak feltámasztásakor azonban csak Krisztusnak, az Isten Fiának hangja lesz hallható. Egyedül Krisztusé - nem pedig Mihály arkangyalé - az a hatalom, hogy életre keltse a halottakat (Jn 5,25.28k). Hiszen Krisztus nem teremtmény, hanem az élő Isten Fia.

Sehol nem mondja a Biblia, hogy csak egy arkangyal van...

Jel 8,2 említi, hogy 7 kiváltságos angyal van.

Pál az egyetlen, aki használja a fő előtagot az angyal előtt Mihály esetében, de ez nem zárja ki, hogy ne lehtnének mások.

Dániel például ezt írja 10,13-nál:

"De Mihály, az e g y i k legfőbb fejedelem, segítségemre jött." (Szent István Társulat)

"A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az e g y i k legfőbb vezér, segítségemre jött." (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája)

"A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek e g y i k e segítségemre jött" (Káldi)

"Mihály, e g y i k e az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál"(Károli)

Szóval Mihály csak egyike a fejedelmeknek (többes számban) következtetésképp több van belőlük (fejedelmekből).

Jaj bocs, az Új Világ fordítást kihagytam:

"Mi´cha·el, one of the foremost princes, came to help me; and I, for my part, remained there beside the kings of Persia."

Szóval ugyanaz itt is, "one of the princes".