Keresztényekhez szól a kérdés. Lehet-e bűn a következő, Avagy kísértés?

Ha nem azonosulsz vele, elutasítod a bűnös gondolatot

akkor nem követtél el bűnt. Akkor csak kísértés marad!

Pont így ahogy leírtad, nem gondolod végig, hanem leállítod!

Az sem biztos hogy kísértések egyébként, mert egész nap rengeteg inger éri az agyat, vibrál!

úgy szintén.

(Jakab 1:14, 15) 14 Hanem mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. 15 Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra.

Mielőtt megfogan, el kell hesegetni

Erre Luther Márton idézetét tudom felhozni: "Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban."

Sokszor jutnak eszünkbe mindenféle gondolatok, de ezzel nincs baj. Azzal van a baj, ha elkezdünk vele foglalkozni, és így "fészket raknak" a fejünkben. Nem szabad velük foglalkozni. Elkerülésük ellen annyit tehetünk, hogy jó, építő dolgokkal foglalkozunk, mert akkor a gondolkodásunk is róluk fog folyni.

Szia

Amit leírtál, az tényleg kísértés, de arról is írsz, hogy belső harc dúl a helytelen gondolatok ellen és az ellen, hogy a feljebb idézett Jakab idézettel öszhangban nehogy "megfoganjon" a helytelen gondolkodás, mert akkor bizony az bűnt szűl...

Hasonló érzése volt Pál apostolnak, és azt írta erről: "Gyönyörködöm+ én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak? Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének vagyok rabszolgája." Róma 7:22–25

Sokféle kísértés ér minket naponta, és soksszor le kell győznünk a kísértésre való hajlamunkat, ha tiszták akarunk maradni Isten előtt. Ha Pálnak sikerült, nekünk miért ne? :-)

2Kor 10,5

Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.

Nem bűnök ezek a gondolatok, ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.

És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik.

Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.

És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.

Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.

Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,

És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.

Mt. 4.

---

Anonymus