Jézus, nem egyenlő Mihályal, ez mivel bizonyítható a bibliából?

MIHÁLY

(Ki olyan, mint Isten?):

Gábrielen kívül Mihály az egyetlen név szerint említett szent angyal, és a Biblia csak őt nevezi ’arkangyalnak’ (Júd 9). Neve a Dániel könyvének 10. fejezetében jelenik meg először, ahol azt olvassuk róla, hogy ő „az egyik elöljáró fejedelem”. Mihály segítségére sietett egy alacsonyabb rangú angyalnak, akivel szembeszállt „a perzsa királyi birodalom fejedelme”. Úgy esik róla szó, mint aki ’Dániel népének fejedelme’, és ’a nagy fejedelem, aki Dániel népének fiaiért áll’ (Dá 10:13, 20, 21; 12:1). Mindez arra mutat, hogy Mihály volt az az angyal, aki átvezette az izraelitákat a pusztaságon (2Mó 23:20, 21, 23; 32:34; 33:2). Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy neki, azaz ’Mihálynak, az arkangyalnak nézeteltérése volt az Ördöggel, és Mózes testéről vitatkozott’ (Júd 9).

A bibliai bizonyítékok alapján a Mihály nevet Isten Fia viselte azt megelőzően, hogy az egeket elhagyva Jézus Krisztus lett, és azután is, hogy visszatért oda. A Szentírás egyedül Mihályra alkalmazza „az arkangyal” szót, amelynek jelentése: ’főangyal’ vagy ’legfőbb angyal’. A szó kizárólag egyes számban fordul elő a Bibliában, ez pedig azt sejteti, hogy Isten csak egyvalakit nevezett ki az angyali seregek fejévé vagy vezetőjévé. Az 1Tesszalonika 4:16 úgy ír a feltámasztott Úr Jézus Krisztus hangjáról, mint ami arkangyalnak a hangja, ebből pedig arra következtethetünk, hogy ő az arkangyal. A vers úgy mutatja be őt, mint aki „parancsszóval” száll le az égből. Logikus hát, hogy a parancsszót kifejező hangot egy olyan szó írja le, amely nem kisebbíti vagy csökkenti azt a nagy hatalmat, amelyet ma Krisztus Jézus mint a királyoknak Királya és az uraknak Ura mondhat magáénak (Mt 28:18; Je 17:14). Ha az „arkangyal” megjelölés nem Jézus Krisztusra, hanem más angyalokra vonatkozna, akkor az ’arkangyal hangjára’ történő utalás nem volna helyénvaló. Ez esetben olyan hangról szólna a leírás, amely kisebb hatalmat képvisel, mint Isten Fiáé.

De vannak más összefüggések is, amelyek megerősítik, hogy Mihály valóban Isten Fia. Dániel, miután először említette Mihályt (Dá 10:13), feljegyzett egy olyan próféciát, amely ’a vég idejéig’ terjed (Dá 11:40), majd kijelentette, hogy ’abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki Dániel népének fiaiért áll’ (Dá 12:1). Mihály ’felállásának’ ’egy olyan nyomorúságos időhöz’ kellett kapcsolódnia, „amilyen egészen addig még nem volt, mióta nemzet létezik” (Dá 12:1). Dániel próféciájában az eredeti nyelven a ’felállás’ (a magyar fordításokban különféleképpen adják vissza: „támad”, „megjelenik”, „elfoglalja”, „áll”) gyakran egy király tevékenységére utal; akár arra, hogy hatalomra kerül, akár arra, hogy hatékonyan cselekszik királyi minőségében (Dá 11:2–4, 7, 16b, 20, 21). Mindez alátámasztja azt a következtetést, hogy Mihály nem más, mint Jézus Krisztus, hiszen ő Jehova kinevezett Királya, és ő lett megbízva azzal, hogy pusztulást hozzon minden nemzetre Har-Magedonkor (Je 11:15; 16:14–16).

A Jelenések könyve (12:7, 10, 12) éppen Mihályt említi Isten Királyságának a létrejötte kapcsán, ez az esemény pedig elválaszthatatlan a földön tapasztalható bajoktól: „És háború tört ki az égben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkány ellen, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, és hallottam, hogy egy harsány hang ezt mondja az égben: »Most lett meg a megmentés, az erő és a királyság a mi Istenünktől, és az ő Krisztusának hatalma, mert levetették testvéreink vádlóját . . . Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek. . .«” Jézus Krisztust később úgy mutatja be a Biblia, mint aki az égi seregek élén háborút folytat a föld nemzetei ellen (Je 19:11–16). Mindez a nyomorúság időszakát jelenti majd számukra, és logikusan nézve ez magában foglalja a Mihály felállásához kapcsolódó ’nyomorúságos időt’ (Dá 12:1). Mivel Isten Fiának harcolnia kell a nemzetek ellen, teljesen ésszerű úgy következtetni, hogy ő volt az, aki korábban az angyalaival harcra kelt az emberfölötti sárkány, Sátán, az Ördög ellen, és annak angyalai ellen.

Ember előtti létekor Jézust ’a Szónak’ hívták (Jn 1:1), és a Mihály nevet is ő viselte. Mivel a Jézus nevet a feltámadása után is megtartotta (Cs 9:5), „a Szó” megjelölés azt mutatja, hogy ő ugyanaz a személy, mint aki Isten Fia volt a földön. Az, hogy ismét használja égi nevét, a Mihály nevet, és az „Isten Szava” címet (vagy nevet) (Je 19:13), összeköti őt ember előtti létével. Maga a Mihály név a ’Ki olyan, mint Isten?’ jelentésével kiemeli Jehova Isten egyedülálló, páratlan voltát, valamint azt, hogy Mihály, az arkangyala az, aki a leghatározottabban kiáll Jehova uralma mellett, és aki a legnagyobb mértékben igazolja, hogy Jehovának joga van uralkodni.

Ha te azt gondolod, hogy az igaz Istenhez vagy hű, akkor gondolkozz el azon, hogy az Ő szellemében el lehet-e ítélni másokat csak azért, mert nem értünk egyet vele?

"Az első oldalon csak válaszok vannak, mégis úgy futottál neki a mondanivalódnak, hogy itt nem született válasz."

Erre gondolsz?

"Tehát akkor ahogy látom, gyakorlatilag SEMMIVEL sem tudjátok igazolni azt a kritikát, amit a Tanúkra szórtok e tanítás ügyében. Miről is szól a Héberek eleje?"

A válaszok bizonyítják, hogy semmiféle valós bibliai érvet nem tudtok felhozni az ellen az állítás ellen, hogy Jézus egyenlő Mihály Arkangyallal. Ezt írtam le. Te itt is személyeskedsz és bírálgatsz, ahelyett, hogy az istened nevében kiállnál a hited mellett és helyretennéd az én "tévedésemet". Apropó, ki is az az "Isten", akiről beszélsz? Mert ugyanis a Biblia szerint igenis fontos volt az igaz Istent az egyedül kinyilatkoztatott tulajdonnevén nevezni.

HONNAN VAN EZ AZ IDÉZET???

mind a jw.or-ról, mint a wt libaryból történő nyílvános fórumra való másolás, az adott szoftverek szerződési feltételei szerint, törvénysértő dolog.

Szóval, tanúként, a kicsin sem vagy hű: nem tartod tiszteletben a saját szervezeted előírásait, törvényeit sem, de megítélni másokat, az megy.

A magyar jog szerint a törvénytelenül beszerzett bizonyítékokat figyelmen kívűl kell hagyni.

"EZZEL NEM AZT AKAOROM MONDANI" (idézet a szeptemberi jw.tv-ből) hogy bizonyíték volt, amit írtál: mert nem az. de ha az lett volna, akkor sem lehetne figyelembe venni, mert törvénytelen az, hogy idemásoltad.

próbáld meg újra, saját szavaiddal.

Ja, hogy a papagájok ilyet nem tudnak... értem.

Akkor ismételd csak az emberi tanításokat, abaddon sáskája.

Ítélkezni te szoktál, de annyira feljebbvalónak hiszed magad, hogy a mocskos sértegetéseidet, személyeskedéseidet, amik ezen az oldalon is fellelhetőek, igazságosnak hiszed. Ezt nem csak én látom így, hanem mindenki más vankó. Olvasni akarsz? Úgy véled, hogy az előző hozzászólások értéktelenek? Akkor tessék olvass, leírom neked, bár kétlem, hogy bármit meg tudsz érteni:

Tudjuk, hogy Jézus nem egy angyal, mert Ő: „Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: „Az én fiam vagy! Ma fogadtalak fiammá téged!” (Zsidó 1: 4-5; lásd szintén 1: 13).

Sok teológus viszont azt tanítja, hogy az ószövetségben néhány helyen megjelenő „ÚR angyala” Jézus Krisztus, az inkarnációja előtt, mert azonos az ÚRral, (I. Mózes 16: 11-13; Bírák 13: 20-23) és elfogadja az imádást (IV. Mózes 22: 31-32), amit egy angyal nem tesz (Jel 22: 8-9). Ugyanazt lehet állítani az „ÚR seregének a vezéréről” is, aki megjelent Józsuénak a jerikói csata előtt (Józsué 5: 13-15).

Isten fia tehát megjelent embereknek az ószövetségben. A kérdés az: Mihály számít-e egy olyan megjelenésnek? Vizsgáljuk meg a Mihállyal kapcsolatos igéket.

Mihály arkangyal szerepel a következő versekben: Dániel 10: 13; 10: 21; 12: 1; Júdás 9; Jelenések 12: 7.

A Mihály név héberül מיכאל - míchá’él, ami azt jelenti, hogy „ki olyan, mint Isten?” A görög szövegben, így van írva: Μιχαηλ. Az ószövetségben, ebben a formában, ez 9 vagy 10 embernek a neve (IV. Mózes 13: 13; I. Krón 5: 13; 5: 14; 6: 25; 7: 3; 8: 16; 12: 21; 27: 18; II. Krón 21: 2-4; Ezs 8: 8), és míchal formában Saul király fiatalabb lányának a neve (I. Sám 14: 49). Ezek az emberek mind nem lehetnek Jézus Krisztus megjelenése. A név jelentése alapján nem szabad olyan következtetést levonni.

Dániel 10: 13 így hangzik: „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött.” A tanulmányunk számára fontos része a mondatnak, különböző fordításokban, így szól:

Új fordítás: „Mikáél, az egyik legfőbb vezér”

Károli: „Mihály, az egyike az előkelő fejedelmeknek”

Új katolikus: „Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike”

Angol (NIV, KJB és NASB): „Michael, one of the chief princes”

Vulgata: Michael unus principum primorum

LXX: „Μιχαηλ είς των αρχοντων”

Mindezek megegyeznek az eredeti héberrel, ami így hangik: מיכאל אחד השרים חראשנים - míchá’él ’achad hasszárím hár’ísóním” – szóról szóra fordítva: „Mihály, egy a fejedelmek a legfőbbek”

Azért, a „legfőbb fejedelmek” kifejezés többes számban van, a főnév is meg a melléknév is, mert így működik a héber nyelvtan, és Mihály ezeknek az egyike.

A héber שר szar - tsz. שרים szárím szónak a jelentése vezér vagy fejedelem. Emberi vezér lehet (II. Krón 25: 1), Jézus a „békesség fejedelme,” (Ézs 9: 6) és valószínűleg Isten a „fejedelmek fejedelme” (Dániel 8: 25). Dániel könyvében többször angyali lényre vonatkozik, pl. „A perzsa birodalom vezére” (Dán 10: 13, 20), „a görögök vezére” (10: 20). Mihály szintén ezeknek az angyaloknak az egyike lenne.

az én Istenem nem a Zrt,sem pedig egy félremagyarázott kiforgatott biblia.

hanem az atya és az ő fia Jézus.

üdv 23% os,már rég nem volt senki aki jól kiforgassa itt a hívőket.:D

komolyan mondom azért kedvelek,mert mindent jól meg tudsz magyarázni csak a feltett kérdésre szoktál kitérő magyarázatokat adni.:D

kérlek a szavaimat ne vedd sértésnek,mert nem szánom azoknak.

bírom benned hogy mindent megmagyarázol,még ha az értelmetlen baromság is.

bocs az őszinteségem miatt de én ilyen őszinte típus vagyok.

és valóban kedvellek,egy kész harcos vagy.

csak kár hogy Jézust nem ismered el.

A többi Dániel vers így hangzik: „Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mihály, a ti vezéretek” (10: 21); „Abban az időben eljön Mihály a nagy vezér, aki a te néped mellett áll” (12: 1). Ebből sokat nem lehet következtetni. Jézus lehet az, aki a zsidó népnek az oltalmazója, de egy olyan apokaliptikus jellegű szövegben, az éppen olyan könnyen egy fő angyal lehetne. A 12. részben hamarosan bekövetkező feltámadás természetesen csak Jézus munkája lehet, de a szövegben nincsen megírva, hogy Mihály részt vesz ebben.

Ezek után, lehetne mondani, hogy vannak igék Dániel könyvében, aminek alapján lehetne állítani, hogy Mihály Jézus. Véleményem szerint pedig, a döntő az, hogy ő csak az egyike egy bizonyos csoportnak, és ez nem vonatkozhat Jézusra, aki egyedi lény. Ezért, Dániel könyvéből inkább azt kéne következtetni, hogy Mihály nem Jézus.

Mihály neve egyszer szerepel a Jelenések könyvében, szintén egy apokaliptikus mű, és megint harcban találja magát. „És háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt…” (Jel 12: 7). Ez éppen olyan könnyen főangyal vagy Jézus jelképe lehetne. Ez alapján nem lehet dönteni.

Az arkangyal szó görög eredetű (αρχαγγελος), és azt jelenti, hogy: „főangyal” vagy „angyali fejedelem.” A következő rokonszavak szintén néha szellemi lényekre vonatkoznak: „αγγελος” (hírnök – Máté 1: 20), „αρχη” (uralkodó – Róma 8: 38), „αρχων” (kb. hatóság – az újszövetségben általában emberi autoritást jelent, de vö. Dán 10: 13 LXX fordítása).

Az arkangyal szó csak kétszer fordul elő a Bibliában. Egy olyan ritka szó jelentését nehéz lenne kideríteni csak a Biblia alapján, de az arkangyal jól ismert fogalom volt a szövetségközti zsidó irodalomban. Erről többet a következőkben.

Nézzük először az igéket. Az elsőt fordítom a görögből, mert az új fordítás nem túl jó. „Mert maga az Úr, parancskiáltással, arkangyal hangjával és Isten harsonájával, le fog szállni a mennyből, és a Krisztusban elhunytak fel fognak támadni először.” (I. Thessz 4: 16). Tudjuk, hogy Jézus szavára támadnak fel a halottak. „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, hallani fogják az (Emberfia) hangját, és kijönnek…” (János 5: 28-29). Nem egyértelmű, de véleményem szerint, a parancsszó, az arkangyal hangja és a harsonaszólás nem egy és ugyanaz, hanem három külön dolog. 4 Ha így van, akkor az Emberfia hangja megegyezik a parancskiáltással, és nem az arkangyal szavával. Ez ige alapján azt állítani, hogy az arkangyal Jézus, nagyon bizonytalan és spekulatív.

Az utolsó ige Júdás 9: „Pedig még Mihály arkangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!””

A „nem mert” kifejezés görögül ουκ ετολμησεν. A lexikon szerint, a τολμαω szó azt jelenti, hogy merni, bátorságot venni, elég bátor lenni, merészelni. Negatív formában fordul elő a következő igékben: Máté 22: 46; Márk 12: 34; Lukács 20: 40; János 21: 12; Ap. Csel. 5: 13, 7: 32; Róma 10: 18; 2 Kor 10: 12, és azt jelenti, hogy valaki nem mer tenni valamit, mert tart a következményektől. Nem hiszem, hogy feltételezni lehetne Jézusról, hogy akármit nem merne tenni.

Igaz, hogy az ÚR angyala ugyanazokat a szavakat használja Sátán ellen a Zakariás 1: 2-ben, de miért jelentse azt, hogy az ugyanaz a személy? Nincs megírva ott, hogy az ÚR angyala nem mert szólni Sátánnak.

Térjünk vissza Júdáshoz. Az ősegyházban, sokáig a vitatott könyvek közé tartozott Júdás levele 5, mert apokrif forrásokra utal. Pl.: „Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” (Júdás 14-15). Ez a prófécia nem található az ószövetségben, viszont vedd össze: „És íme! A szentjeinek tízezreivel jön, hogy ítéletet végezzen mindenek felett, és rontson minden istentelent, és minden embert meggyőzzön az istentelenségéről, amit istentelenül elkövetett, és minden kemény dologról, amelyet istentelen bűnösök ellene szóltak. (I. Énók 1: 9).

Júdás és az első olvasói jól ismerhették Énók első könyvét. A legtöbb kommentátor szerint, ez egy kr. e. első szádadból származó zsidó pszeudepigráf mű, és sokat lehet tanulni belőle az akkori zsidóság elképzeléseiről. Az őskeresztények tisztelték ezt a könyvet, és Justinus Martyr, Irenaeus és alexandriai Clemens idéznek belőle. A negyedik századi Egyházatyák pedig elítélték és betiltották, és emiatt sokáig elveszett. A XIX. század elején viszont, Alexandriában előkerült az etióp fordítása, amit angolra fordítva kiadták 1821-ben. Azóta, a holttengeri tekercsek közül is előkerült.

Első Énók az egyike a népszerű szövetségközti apokaliptikus műveknek, amelyek építenek Dániel könyvére, de sokkal bonyolultabb angelológiát tartalmaznak. Mihály nagyon gyakran szerepel ezekben a könyvekben, de ő nem az egyetlen arkangyal: „És Mihály angyal, egyike az arkangyaloknak, jobb kezemet fogta…” (I. Énók 71: 2); „Olyan minden világítótest képe és vázlata, amelyet Uriel arkangyal, a vezetőjük, mutatott nekem.” (I. Énók 79: 6). Egyik helyen, a könyv 7 arkangyalt nevez: (angol helyesírással) Uriel, Raphael (aki Tóbiás könyvében szerepel – pl. „Isten… elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt” – Tóbiás 3: 17), Raguel, Michael, Saraquael, Gabriel és Remiel (I. Énók 20: 1-8). Más helyen, négyen állnak Isten trónja körül: Michael, Raphael, Gabriel és Phanuel (I. Énók 40: 8-10).

Nem akarom e miatt azt állítani, hogy mindez megegyezik a valósággal, hanem azt, hogy mikor az első keresztyének hallották az arkangyal szót, egy magas rangú angyalra gondoltak volna, és nem egy egyedi lényre, aki azonos Isten fiával. Ha tudni akarjuk, hogy mit jelent egy ritka szó, akkor nem csak az etimológiát kell figyelembe venni, hanem az akkori használatot is.

Néhány egyházatya azt állítja, hogy Júdás, mikor utal Mihály és Sátán Mózes feletti vitájára, egy másik apokrif könyvből idéz, aminek a címe Mózes Testamentuma vagy Mózes Mennybevitele. Például, Origénesz ezt írja: „A teremtés könyvében, a kígyót leírják, ahogy Évát csábította, amivel kapcsolatban, a Mózes Mennybevitele című műben (egy kis értekezés, amit Júdás apostol említ a levelében), Mihály arkangyal, mialatt vitatkozik az ördöggel Mózes testére vonatkozóan, mondja hogy a kígyó, az ördög ihletése alatt, Ádám és Éva bűnbeesésének az okozója volt.” 6

Azzal kapcsolatban, hogy Júdás olyan irodalomból idéz, meg kell jegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezeket a könyveket Istentől ihletettnek tartotta, meg azt sem, hogy mi is annak tartsuk. Pál apostol néha görög költőket használ, hogy hangsúlyozzon egy bizonyos pontot, azaz: Aratus (Ap. Csel. 17: 28), Menander (1 Kor 15: 33), Epimenides (Titusz 1: 12). „Olyan gyakorlat nem azt föltételezi, hogy az idézetek, vagy a könyvek, amiből származtak Istentől ihletettek. Annyit jelent, hogy a biblikus szerző az idézeteket hasznosnak találta, hogy megerősítse, tisztázza, vagy illusztrálja a mondanivalóját.”