Bizonyítható a Bibliából hogy a Katolikus Egyház alapjait Jézus fektette le, noha akkorra már a megjövendölt hitehagyás virágzott?

A bibliából az bizonyítható, hogy az első század utáni, magukat kereszténynek vallók, mennyiben tértek el a Krisztusi tanoktól. Mert az jól elemezhető az apostolok utáni korszakok írásos anyagaiból, hogy szellemben fokozatosan merre haladtak tovább azok, akik azt állították magukról, hogy a Jézus szerinti kereszténységet viszik tovább. Sajnos az a baj, hogy sokan elbagatelizálják azt a zavaros folyamatot, mely abban az időben zajlott, és azt állítják, hogy teljesen természetes 'fejlődési' folyamat zajlott az egyház életében. Mondják ezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló miszerint sokszor pont az ellenkezőjét kezdték el gyakorólni annak, amit az első században lefektettek, és tettek.

Erre mondom, hogy szerintem ma sokan csak elkenik ezeket a kérdéseket.

Nos először fel kell tennünk a kérdést, akart-e Jézus egyházat alapítani?

Nyilvánvalóan igen, hisz "erre a sziklára építem Egyházamat."

Ha akart, elképzelhető-e, hogy számtalan egyházat akart, különböző tanításokkal, melyekhez mindenki saját tetszése szerint csatlakozik?

Nem. Nem csak azért, mert a fenti igében "Egyházamat" szerepel, egyes számban, de nem is képzelhető el, hogy számos, egymással ellentétes tételeket tanító egyházra bízta volna tanítását.

Kiválasztott-e Jézus egyetlen személyt, hogy az Egyházát itt a földön vezesse, az ő tanításai szerint?

Igen, Péter apostolt. Őt nevezi a kősziklának, melyre alapítja egyházát, melyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat. Majd neki mondja 3-szor "Legeltesd juhaimat!"

Végül neki adja a mennyek országának kulcsait, az oldás és kötés hatalmát.

Jézus ezzel a szimbolikus jelentésű mondatával átadja Egyházának kormányzói tisztségét és feladatát Péternek, azaz egynek az apostolok közül, és ez a tisztség Péter halálával átszáll egy utódra, ugyanazon jogkörrel.

Jézus megígérte, hogy Egyházával marad mindvégig, és elküldte rá a Szentlelket. És egyetlen egyház az amely Jézus alapítása óta fennáll, a Katolikus Egyház.

Katolikus egyház? Milyen egyház az ahol faragott képek és bálványszobrok díszítenek minden egyes kis helyet a templomban és mellette a mennybéli dolgok is ki vannak ábrázolva? (pl.a sok angyal szobor)

Mindezt a Biblia TILTJA! A katolikusok ezt nem tudják???Isten nem ilyen egyházat akar!

Miért tetszik ez az embereknek, hiszen ha tájékozottak lennének tudnák hogy nem ilyennek kell lennie az Isten házának!

És persze a nagytöbbség gyönyörködik is benne. Lásd mindegyik katolikus templom ilyen! Sőt kijavítom magam: az ÖSSZES katolikus templom ilyen!!!

Nos, igen. A 09:43-as jól összefoglalta, még ha nem is pontosan.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus létrehozott egy egyházat, és az is, hogy az egységet megbontó, ártó szakadásokat elítélte az Írás.

Ebből kifolyólag nem lehetett sem Jézusnak, sem apostolainak a célja a ma tapasztalható megosztottság.

De viszont nagy torzítása az igazságnak úgy beállítani a dolgokat, hogy amíg csak a katolikus egyház létezett, addig minden rendben volt, mint az 'egyetlen, Jézus alapította egyház', vagy mint 'Isten megvalósult királysága', ami teljes jogon gyakorolta hatalmát.

Az igazság az, hogy sokak véleménye alapján, a legnagyobb szekta ma a világon pont a római katolikus egyház!

Miért merem minden alaptalan vádaskodás nélkül ezt kijelenteni? Részben azért, ami az első kommentben le van írva. De ha részletezni kell, én szívesen megteszem. Csak a 'vak' nem látja, hogy az a hitehagyás, amit már az apostolok és Jézus is előre jelzett, az már a következő századokban megmutatkozott, és végül abban az egyházban bontakozott ki, amelyik sok-sok alapvető Krisztusi tanítást tagadott meg, és homlokegyenest ellentétes cselekedetekre buzdította a híveit, mint amit a Biblia meghagyott.

Sajnos nem sok ember ismeri alaposan és részletesen a történelmet, ezen belül is a kereszténység történelmét, így nem csoda, hogy a tekintélyelvűségre ma ugyanúgy lehet egyházat építeni, mint régen. Ez nyilván az olyan csoportokban a legegyszerűbb, ahol erősen ketté válik a papi és a laikus osztály.

Péter 'pápaságáról' (aki maga is nős ember volt), pedig semmi értelme beszélni, mert erről szól kérdés, másrészt pedig Jézus volt az a 'kőszikla', vagy 'szegletkő', akire az egyház felépült. Ezt is tudom részletezni, ha szükséges.

Azt hiszem, sehol nem írtam olyat, és nem is igyekeztem úgy beállítani a dolgokat, hogy míg csak a katolikus egyház létezett, addig minden rendben volt.

Hiszen a földi egyházat is bűnös emberek alkotják, akik hibáznak sőt bűnöket is követnek el. Ami szent az maga az egyház.

Az első századi hitehagyásoknak nevük is van: ők a gnósztikusok, majd a monofiziták, nesztoriánusok stb, hogy csak a legismertebbeket említsem. Fölösleges úgy tenni, mintha ezek nem léteztek volna, és a nagy szakadó a katolikus egyház lett volna a jézusi egyházhoz képest.

Melyek lennének azok a tanok, melyeket megtagadott az egyház, és milyen ellentétes cselekedetekre buzdította híveit?

Ha Istent lehet tekintélyelvűséggel "vádolni", akkor az egyháza is lehet tekintélyelvű.

Jézus Péternek mondta, hogy rá, mint kősziklára építi földi egyházát.

Természetes, hogy az Egyház szegletköve Jézus, ez ennek nem mond ellent.

A tények önmagukért beszélnek. Az apostolok halála után Krisztus tanításainak nem sok közük volt ahhoz, ami a kereszténység nevében történt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus nem tartotta meg az ígéretét, mely szerint a követőivel lesz „minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Biztosak lehetünk benne, hogy amióta ezt mondta, voltak olyan hűséges személyek, akiknek a tanításaira és tetteire hatással volt a róla szerzett ismeret.

Az igaz keresztényeket nem arról lehetett felismerni, hogy vallásosnak mondták magukat, hanem arról a hitről, mely az Isten szent szelleme által megtermett nagyszerű tulajdonságokban nyilvánult meg (Galácia 5:22, 23; Jakab 1:22; 2:26). Ezek közül a legkiemelkedőbb, amely az igaz keresztényiség azonosító jele is egyben, a mindent felülmúló szeretet (János 13:34, 35). Az első századok utáni időben valóban ez jellemezte a magukat kereszténynek vallókat?

Ne felejtsük el azonban a következő fontos tényt: sem Jézus, sem az apostolai nem gondolták azt, hogy a keresztény gyülekezet ugyanolyan marad, mint amilyen a megalapításakor volt. Tudták, hogy hitehagyás veszi majd kezdetét, és hogy az igaz vallást egy időre homály fogja borítani.

A búzáról és a gyomról szóló példázatában Jézus megjövendölte, hogy az igaz vallás csaknem teljesen el fog tűnni egy bizonyos időre. Olvasd el a Máté 13:24–30-ban és a 36–43-ban található beszámolót. Jézus bevetette a szántóföldet búzával, ’jó maggal’: ez a hűséges tanítványait jelképezte, akik a korai keresztény gyülekezetet alkották. De figyelmeztetett, hogy „az ellenség”, Sátán, az Ördög idővel beveti ezt a búzaföldet ’gyommal’: ez olyan emberekre utal, akik Jézus Krisztus követőinek vallják magukat, ám valójában elvetik a tanításait.

Nem sokkal Jézus apostolainak a halála után megjelentek olyan személyek, akik ’gyomnak’ bizonyultak, és kiforgatott, emberi tanításokat helyeztek ’Isten szava’ elé (Jeremiás 8:8, 9; Cselekedetek 20:29, 30). Ennek következtében a világ színterén megjelent a romlott, hamis kereszténység. Benne az uralkodó szerep a Biblia által ’törvénytelennek’ nevezett korrupt papságnak jutott, amely maga is át volt itatva „minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:6–10). Jézus azt is megjövendölte, hogy ez a helyzet megváltozik majd „a világrendszer befejezésekor”. A búzához hasonló keresztények egybe lesznek gyűjtve, a „gyomot” pedig megsemmisítik.

Ez a hamis kereszténység a felelős „a századok során elkövetett mérhetetlen kegyetlenségért”, és a szellemi sötétségért, mely a következő évszázadokban borult a keresztény világra. Előre látva ezt, és mindazt a sok romlott és erőszakos tettet, melyet azóta elkövettek a vallás nevében, Péter apostol joggal jövendölte: „ezek miatt [az állítólagos keresztények miatt] becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2).

A Biblia nem csak arról beszél, hogy kissebb filozófiai csoportok alakulnak, de a tiszta, Jézusi keresztény egyház tündökölni fog, úgy mint az első században, hanem pont arról ír, hogy a keresztények közé kerülnek az olyanok, akik 'elnyomó farkasok' és 'nem fognak jól bánni a nyájjal'. Nem inkább ez történt?

Nyilvánvalóan nem csupán a kereszténység felelős a vallás rossz hírnevéért. Gondoljunk csak a fundamentalista „militáns vallási csoportokra”; egy korábbi apáca, Karen Armstrong szerint ezek a csoportok „a főbb, tradicionális vallások” melegágyában keletkeznek. Armstrong úgy véli, hogy a vallás — bármelyikről legyen is szó — egyik döntő próbája, hogy „tettekben is kifejezi-e a könyörületet”, amelyről beszél. Mit tudnak felmutatni ezen a téren a fundamentalista vallások? Így folytatja: „A fundamentalista hit, legyen az zsidó, keresztény vagy muszlim, nem állja ki ezt a döntő próbát, ha e hitből a düh és a gyűlölet hittudománya lesz” (The Battle for God—Fundamentalism in Judaism, Christianity and Islam). De vajon csupán a fundamentalista vallások nem állják ki ezt a próbát, és válnak a düh és a gyűlölet hittudományává? A történelem tanúsága szerint nem.

A hamis vallásokból Sátán valójában egy egész világbirodalmat hozott létre, melyet a düh, a gyűlölet és a szinte végeláthatatlan vérontás jellemez. A Biblia ezt a birodalmat így nevezi: „Nagy Babilon . . . a föld utálatosságainak anyja”, és a jelképe egy szajha, aki vadállatszerű politikai rendszerek hátán lovagol. Figyelemre méltó, hogy ő felelős ’mindazok’ véréért, „akiket legyilkoltak a földön” (Jelenések 17:4–6; 18:24).

(Egy kérdés nemrégen foglakozott a 'Nagy-Babilonnal')

A történelem azonban azt bizonyítja, hogy nem mindenki esett áldozatul a megtévesztésnek. Ahogy Melvyn Bragg megjegyzi, még a legsötétebb korszakokban is volt „sok jótét lélek, aki még akkor is helyesen cselekedett, amikor szinte mindenünnen gonoszok vették körül”. Az igaz keresztények továbbra is „szellemmel és igazsággal” imádták Istent (János 4:21–24). Távol tartották magukat a világméretű vallási rendszertől, amely eladta magát mint a „katonai hatalom támogatója”. Ők nem voltak hajlandók belefolyni az egyház és az állam közti szoros együttműködésbe, melyről a történelem során bebizonyosodott, hogy „sokkal inkább volt a Sátán szövetsége, mint a názáreti Jézusé” (Two Thousand Years—The Second Millennium: From Medieval Christendom to Global Christianity).

"voltak olyan hűséges személyek, akiknek a tanításaira és tetteire hatással volt a róla szerzett ismeret.

Az igaz keresztényeket nem arról lehetett felismerni, hogy vallásosnak mondták magukat, hanem arról a hitről, mely az Isten szent szelleme által megtermett nagyszerű tulajdonságokban nyilvánult meg (Galácia 5:22, 23; Jakab 1:22; 2:26). Ezek közül a legkiemelkedőbb, amely az igaz keresztényiség azonosító jele is egyben, a mindent felülmúló szeretet (János 13:34, 35). Az első századok utáni időben valóban ez jellemezte a magukat kereszténynek vallókat?"

Ha jobban megnézed a történelmet, nagyon sok keresztény (még papok, püspökök is) a szeretet útján jártak. Ettől függetlenül voltak bizony hibás döntések is. Vannak közösségek (pl. a római katolikus) akik ezt belátják, vannak közösségek (lsd. itt a forumon is), akik ezt nem látják be, sőt.

1Jn 1,8

"Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság."

Azok, akik magukat tisztának, bűntelennek tartják, és másoknak tulajdonítják csak a bűnöket, saját magukat vezetik félre, és nincs meg bennük az igazság.

Pál apostol "Isten korintusi egyházának", a "szenteknek" írt két levelet, akik között számos bűnös cselekedet, gyarlóság, és Krisztushoz méltatlan viselkedés fordult elő. Pál nem mondja, hogy ők nem tartoznak az Egyházhoz, ellenkezőleg.

Az első keresztények idejéből Római Szent Kelemen írja: Levél a korintusiakhoz, 51. 57. 60 (Kr. u. 96)

"Bármennyit is vétettünk, vagy az ellenség miatt bármi rosszat is tettünk, mindezek miatt kérjük bocsánatát magunknak; azok pedig, akik a lázongás és a megosztottság vezérei voltak, jobb lenne ha tekintettel lennének a közös reménységre... Jobb, ha az ember megvallja vétkeit, minthogy szívét megkeményítse.

Tanuljatok meg engedelmeskedni, vessétek el magatoktól nyelvetek fennhéjázó és gőgös hencegését, mert jobb az tinéktek, ha Krisztus nyájában kicsiknek és jó hírben állóknak találtattok, minthogy látszatra tündöklésben, de kivetnek benneteket annak reménységéből."

Egyébként ez a kérdés már sokadszor jön elő.

Pl.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Egyrészt szeretet és szeretet között van különbség. Az úgynevezett nemzet istenítése, és a nacionalizmus oltárán való áldozás, a haza'szeretet', melyet a római katolikus egyház a kezdeteitől (de nem az első századtól!!!) gyakoról, vajon összhangban van-e azzal, amit Jézus tanított?! Milyen szeretet is az, amelyik a hazaszeretet címén (hit)testvérgyilkossá teszi a hívőket? Ennek ellenére nem vonom kétségbe, hogy voltak/vannak őszinte emberek a papok között is, akikben van igazi szeretet embertársai iránt, de ez nagyon nem elég, ha egy olyan szervezet tagjai maradnak, amely teológiája messze eltér attól, amit Krisztus mondott.

Másrészt attól, hogy valaki erősen és bármíly őszintén is hisz valamiféle vallásrendszerben, főleg ha azt áthatja az emberi hagyományok szentesítése, még nem jelenti azt, hogy igaza van, és hogy Isten is elfogadja. Az őszinte hit a saját vallásomban önmagában kevés, ezt mindenki elismerheti.

Az milyen igazság, hogy a katolikusok a múlt, (elsősorban a több száz éves) történelmük 'hibáit' (vagyis kegyetlen bűneit) elismerik? És azzal magyarázzák, hogy azokat - pl. az inkvizíció - az akkori történelmi viszonyok fényében kell megérteni, értelmezni. Igen? De a 20-ik sz. "keresztény" bűnei hol vannak? És az elmúlt évek vérrontásai, amiben az úgynevezett "keresztények" szintén buzgón kivették a részüket, mindezt a fenti okok miatt?!

Mellesleg Jézusról és az első századi keresztényekről feltételezhető lenne-e az, hogy hasonló gyakorlattal megtették volna azt, amit az állítólagos utódai tettek évszázadokkal később vak buzgalmukban?! A Szentirás és az Ő emlékük meggyalázása lenne, ha ezt állítanánk!

Szembe kellene nézni inkább azzal, hogy mik a tények. Ezek nem csupán középkori, évszázados tények, a jelen tényei is, és öszintén össze kellene hasonlítani azzal az első századi mintával. Sokan megtették már.

Szörnyű azt hallani, hogy még azoknak kellene szégyellni magukat, akik ezzel a szörnyű múltal szembe mernek nézni, és a múlt kiszínezése, vagy hamisan szebbé tétele helyett a gyökerekhez szeretnének visszajutni.

Ehhez viszont szakítani kell a kövületekkel, ez másként nem megy! "Menjetek ki közülük én népem...", mondja a Biblia.

Valójában az olyan tökéletlen embereknek is lehet határozott véleményük, mint az első keresztények. Nem kellett akkor sem, most sem, hogy tökéletesek legyünk, mégis tudnunk kell különbséget tenni a jó és rossz között.

No ez az! Ma ebben nem igazán jeleskednek az emberek.

"Egyrészt szeretet és szeretet között van különbség. Az úgynevezett nemzet istenítése, és a nacionalizmus oltárán való áldozás, a haza'szeretet', melyet a római katolikus egyház a kezdeteitől (de nem az első századtól!!!) gyakoról, vajon összhangban van-e azzal, amit Jézus tanított?! Milyen szeretet is az, amelyik a hazaszeretet címén (hit)testvérgyilkossá teszi a hívőket? Ennek ellenére nem vonom kétségbe, hogy voltak/vannak őszinte emberek a papok között is, akikben van igazi szeretet embertársai iránt, de ez nagyon nem elég, ha egy olyan szervezet tagjai maradnak, amely teológiája messze eltér attól, amit Krisztus mondott."

Nem nagyon ismeri a katolikus tanítást aki ilyeneket ír! A katolikus állameszmény soha nem a nacionalizmusra épített, sőt a születő nacionalizmus korában, a 19. sz. közepén szemben is állt ezzel az ideológiával.

"Másrészt attól, hogy valaki erősen és bármíly őszintén is hisz valamiféle vallásrendszerben, főleg ha azt áthatja az emberi hagyományok szentesítése, még nem jelenti azt, hogy igaza van, és hogy Isten is elfogadja. Az őszinte hit a saját vallásomban önmagában kevés, ezt mindenki elismerheti."

Ez igaz, a saját vallásomba vetett hit önmagában kevés. De ezt én is írhatom rád vonatkoztatva.

A katolikus hit, tehát az igaz keresztény vallás pedig a Szentírás mellett a Hagyományra alapszik, amit a protestánsok emberi hagyományoknak hívnak, de ennek a tételnek a helytelenségét még sosem tudták bizonyítani. Pedig számos kérdésben előjött már.

"Az milyen igazság, hogy a katolikusok a múlt, (elsősorban a több száz éves) történelmük 'hibáit' (vagyis kegyetlen bűneit) elismerik? És azzal magyarázzák, hogy azokat - pl. az inkvizíció - az akkori történelmi viszonyok fényében kell megérteni, értelmezni. Igen? De a 20-ik sz. "keresztény" bűnei hol vannak? És az elmúlt évek vérrontásai, amiben az úgynevezett "keresztények" szintén buzgón kivették a részüket, mindezt a fenti okok miatt?!"

Melyek lennének a 20. századi egyház bűnei melyeket nem lehet az adott történelmi viszonyok közt értelmezni?

"Mellesleg Jézusról és az első századi keresztényekről feltételezhető lenne-e az, hogy hasonló gyakorlattal megtették volna azt, amit az állítólagos utódai tettek évszázadokkal később vak buzgalmukban?! A Szentirás és az Ő emlékük meggyalázása lenne, ha ezt állítanánk!"

Jézus talán nem ostorral verte ki a kufárokat a templomból?

Csak az amerikai (protestáns ihletésű) filmek hatására alakult ki a mindig vigyorgó, már-már bárgyú Jézus-kép.

Szembe kellene nézni inkább azzal, hogy mik a tények. Ezek nem csupán középkori, évszázados tények, a jelen tényei is, és öszintén össze kellene hasonlítani azzal az első századi mintával. Sokan megtették már.

"Szörnyű azt hallani, hogy még azoknak kellene szégyellni magukat, akik ezzel a szörnyű múltal szembe mernek nézni, és a múlt kiszínezése, vagy hamisan szebbé tétele helyett a gyökerekhez szeretnének visszajutni.

Ehhez viszont szakítani kell a kövületekkel, ez másként nem megy! "Menjetek ki közülük én népem...", mondja a Biblia."

Azoknak kellene szégyellnie magukat, akik meghamisítják az egyház tanítását.

"Valójában az olyan tökéletlen embereknek is lehet határozott véleményük, mint az első keresztények. Nem kellett akkor sem, most sem, hogy tökéletesek legyünk, mégis tudnunk kell különbséget tenni a jó és rossz között.

No ez az! Ma ebben nem igazán jeleskednek az emberek."