Gyónás nélkül semmiképp sem szabad szentáldozni? 25 vagyok,12 évesen gyóntam először és utoljára, viszont nagyon szeretnék szentáldozni, de gyónni nem aakrok elmenni. Lehet?

= A bűnbánat szentsége =

A bűnbánat szentsége az a szentség, amelyben a pap Isten helyett megbocsátja a keresztség után elkövetett bűnöket. Ezt akkor alapította Krisztus, amikor húsvét ünnepén az utolsó vacsora termében megjelent tanítványainak, rájuk lehelt s mondá: ,,Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva'' (Jn 20,22 sk.). A bűnbánat szentségét tehát bírói ítéletként rendelte az Üdvözítô. A bírónak (papnak) kell eldöntenie, vajon a bűn megbocsátandó vagy megtartandó-e? Tehát ismernie kell azt. Vádló más nem lehet, mint maga a bűnös. A bűnbánat szentségét tehát e szerint a ,,fülbegyónás'' formájában rendelte a Megváltó, s ebben a formájában valóban mindig gyakorolták is. A régi Egyház a titkos bűnvallomáson kívül ismerte a nyilvánosat is, amelyet néha azok számára tett kötelezôvé, akik nyilvánosan vétkeztek. A bűnbánat szentségének ,,fülbegyónás''-i jellegére másik, talán még mélyebb ok a következô: csak az elkövetett bűn megvallásában fejezôdik be az embernél, mint testi-szellemi lénynél, a bensô megtérés, vagyis az elkövetett tett megtagadása. Ennél a szentségnél a külsô jel egyrészt a bűnbánó cselekedetei, azaz bűnmegvallása és bármiképp érzékelhetô módon kifejezett bánata, másrészt a pap szavai: ,,Föloldozlak téged bűneidtôl az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen''. Természetesen nem a pap önkényétôl függ a bűnök megbocsátása vagy megtartása. A pap teljesen eszköz Krisztus kezében s az ô helyetteseként kell viselkednie.

A gyónásban a keresztség után elkövetett minden bűn megbocsátható. Mikor a Szentírás meg nem bocsátható bűnökrôl beszél, mindig csak a szándékos megátalkodottságra, a Megváltó megfontolt visszautasítására gondol.

A gyónás kötelezô parancsa -- az Egyház negyedik parancsolata szerint legalább is egyszer egy évben -- mindenkire érvényes, akinek halálos bűn nyomja a lelkét.

A bűnbánóval szemben támasztott szükséges követelmények egyenkint a következôk: lelkiismeretvizsgálat, bánat és erôs fogadás, gyónás, elégtétel. A lelkiismeretvizsgálat eszköz a cél elérésére, ti. a gyónás teljességére. Józan gondosságot kell fordítani a lelkiismeretvizsgálatra, de nem szabad aggályosnak lenni benne. Ha a kellô gondosság ellenére valamely súlyos bűnt elfelejtettünk, a gyónásban a többivel együtt ennek bocsánatát is elnyerjük, a legközelebbi gyónásban azonban meg kell említenünk az elfelejtett bűnt, ha ismét eszünkbe jut.

A legfontosabb kellék a bánat, amelynek a megjavulás elhatározásával kell egybekötve lennie. A bánatnak valódinak, azaz az akarat ôszinte megtérésének, a bűn akarati megtagadásának, a bűntôl való elfordulásnak kell lennie. A bánat tehát nem pusztán érzelem; lelki világunk együtthullámzásaként jelentkezhetnek vele együtt érzelmek is. Ezek üdvösek ugyan, de nem lényegesek, nem szükségesek; nincs is mindig hatalmunk fölöttük. A bánat lényegében az akarat dolga, férfias elfordulás a bűntôl azzal a kívánsággal együtt, bár sohasem követtük volna el, s azzal az eltökéltséggel, hogy többé nem követjük el. A bánatnak természetfölöttinek kell lennie, azaz hitünk tanította indító okokra kell támaszkodnia. Tökéletes és tökéletlen bánatot különböztetünk meg. A tökéletes bánat az Istent mint Atyánkat gyermekileg szeretô szívbôl fakad. A tökéletlen bánat elsôsorban csak a szigorú bírót és büntetôt látja Istenben. A tökéletes bánat azonnal eltörli a bűnt, mert az Isten iránti szeretet és a súlyos bűn úgy viszonylanak egymáshoz, mint a világosság és a sötétség. Mégis fönnmarad a súlyos bűn meggyónásának kötelessége s a tökéletes bánat meg szükségképpen már magában foglalja a gyónás ígéretét. A bűnbánat szentségének fölvételéhez elégséges a tökéletes bánat. Ebben az esetben a bűnbánat szentsége, amely az embert Krisztussal és megváltó művével összeköti, a megszentelô kegyelmet, tehát az Isten iránti szeretet állapotát beleönti a gyónó szívébe. S minthogy így a szeretet vonult be az ember szívébe, a bűnre gondolás Istennek ezzel a szeretetével kapcsolódik össze, s a tökéletes bánat jellegét ölti magára. Mikor az ember ehhez a szentséghez járul, talán még nem tud a gyermeki szeretettel való Istenre tekintésig fölemelkedni; de midôn a gyóntatószékbôl kilép, akkor ez a föltekintés már könnyű lesz neki, mert a szeretet ismét beköltözött szívébe.

Magának a bűnbevallásnak (,,gyónás'') teljesnek, ôszintének és világosnak kell lennie. Teljes, ha az ember legalább is minden súlyos bűnét száma és a bűn nemét megváltoztató (pl. templomi lopás) körülményei szerint meggyónja, már amennyiben ezt meg tudja tenni. Valamely súlyos bűnnek tudatos kihagyása a gyónást érvénytelenné teszi. Az érvénytelen gyónást meg kell ismételni, úgyszintén valamennyi azóta esetleg végzett gyónást is. A bocsánatos bűnök meggyónására nem vagyunk kötelezve.

Az elégtétel vezeklés a rend bűnös megzavarásáért és Istennek ezzel történt megbántásáért. Az elégtételt a pap szabja ki. Manapság többnyire külön imádságokból áll, a régi idôkben nagyon súlyos, rendszerint nyilvánosan végzendô büntetéseket is róttak ki. Ha valaki bűnével másnak kárt okoz, köteles a kárt erejéhez képest jóvá tenni: a gyónás érvényességéhez legalábbis az elégtétel szándéka szükséges. Ha utána valaki elhagyja az elégtétel elvégzését, a gyónás érvényes marad. De ha valaki szándékosan teszi meg, természetesen újabb bűnt követ el.

A bűnbánat szentségét bírói ítélet módjára alapította az Úr Jézus. Az ítélkezéshez a bírónak illetékesnek kell lennie: a vádlott legyen alárendeltje. Márpedig minden további nélkül nem vagyunk minden papnak alávetve, nem minden pap illetékes mindenki számára. Így pl. minden püspök, mint az apostolok utódja iránt, tisztelettel tartozom, de tulajdonképpeni engedelmességre csak saját püspökömmel szemben vagyok kötelezve. Ez az illetékesség-kijelölés az úgynevezett jóváhagyás, ,,approbatio'' útján történik; a papnak arra a területre van ,,jurisdictiója'' (joghatóság, jogszolgáltatási hatalom), amelyre jóváhagyást nyert (rendesen saját egyházmegyéjére). Az Egyháznak ez az intézkedése tehát a szentség lényegén alapszik. Megkönnyíti bizonyos fokig az ellenôrzést a püspök részérôl, aki a gyóntatóatyát legalább némileg ismerheti.

A bűnbánat szentségének hatásai a mondottakból következnek: megadja vagy gyarapítja a megszentelô kegyelmet, ezzel eltörli a bűnt, az örök büntetést és az ideiglenes büntetéseknek legalább is egy részét; különös segítôkegyelmeket ad. A bűnbánat szentsége által minden korábban megszerzett, de a halálos bűn folytán megsemmisült érdem és erény föléled.

Itt megfelelô alkalom kínálkozik arra, hogy a búcsúról is szóljunk. A búcsú a már megbocsátott bűnökért járó ideiglenes büntetések elengedése. Tehát sohasem valamely bűn elengedése. Az Egyház kötô és oldó teljes-hatalmánál fogva a régi súlyos bűnbánati vezeklések helyett könnyebbeket rendelt, s ezeknek alapján Krisztus és a Szentek érdemeinek kincstárából, mely fölött rendelkezési joga van, azoknak ad, akik ezeket a megszabott cselekedeteket elvégzik. Mindenféle búcsú elnyeréséhez a kegyelem állapota szükséges. Megkülönböztetünk teljes és nem teljes vagy részleges búcsút. A teljes búcsú az összes ideigtartó büntetések elengedése. A nem teljes búcsú pedig csak a büntetések egy részének elengedése. Ha pl. ilyen mellett azt olvassuk: hét évi és hétszer negyven napi búcsú, ez azt jelenti: az Egyház ezt a búcsút egyenlôvé teszi. azzal a régi nyilvános elégtétellel, melyet hét éven át, beleszámítva a különösen szigorú böjti idôket (negyvennapos) végzett valaki. A teljes búcsúhoz az illetô cselekedet elvégzésén kívül rendszerint szükséges még a a bűnbánat szentségének fölvétele és a szentáldozáshoz járulás,[A gyónás elvégzése rendszerint csak súlyos bűn esetében kötelezô. De mikor a gyónás különösen is elô van írva (jubileumi búcsú), elvégzendô abban az esetben is, ha valakinek csak bocsánatos bűnei vannak. Ezenkívül azok, akik havonkint kétszer gyónni vagy naponkint áldozni szoktak, minden búcsút elnyerhetnek.] valamely templom látogatása s a Szentatya szándékára mondott imádság elmondása is. A legtöbb búcsú a megholtakra is alkalmazható (meghatározott halott számára azonban csak könyörgés módján). A búcsúk használatában két szélsôségtôl kell óvakodnunk: egyrészt megvetésüktôl, másrészt pedig a ,,búcsúhajhászás''-tól. Ezerszer fontosabb a szeretetben való növekedés, mint a büntetések levezeklése.

Ajánlott mű:

[link] - Minek gyónjak?

Nem kétséges, hogy gyónni sohasem volt könnyû, hiszen a gyónás ,,fárasztó keresztség'' (mint a keresztségi ártatlanság visszaszerzése) és kemény próbatétel, amint ezt már a régiek is vallották. Ám napjainkban a gyónással kapcsolatban felhozott ,,nehézségek'' még nehezebbé teszik sokak számára a bûnbánat szentségében való részesedést. Az e témával foglalkozó megfontolások az Egyház ún. ,,belsô dialógusához'' tartoznak, hiszen a nehézségeket elsôsorban nem a ,,kívülállók'' hozzák fel, hanem azok, akik az Egyház tagjainak vallják magukat, és -- állításuk szerint -- keresztény életre törekednek. Kérdés, vajon milyen mértékben igazak azok az ellenvetések, amelyek a gyónás feleslegességét hangoztatják, sôt esetleg az Egyház szentségi életébôl való kiiktatását szorgalmazzák? Milyen megfontolások hozhatják közelebb számukra a bûnbánat szentségének értékelését és a gyónás keretében való tevékeny gyakorlatát?