Ki támasztotta fel Jézust és hol volt 3 napig?

Jézus isten fia,mi isten gyerekei vagyunk de nem az édes gyerekei.

ez aszt jelenti hogy mi gyerekei vagyunk de nem tökéletes emberek vagy isten,mint Jézus.

Jézus a mi bűneinkért szenvedett és halt kereszt halált.

az atya akaratából hogy meg mentsen minket. és az atya fölruházta az isteni hatalommal.

tehát isten volt, az atya által kapott isteni hatalommal megvolt a hatalma arra hogy föltámadjon 3 nap után.

erre azért volt szükség hogy meg mutassa,hogy nem fog rajta a halál.

és hogy lássák a szavai igazságát is.

mi szerint senki el nem veszhet ki engem követ és hisz bennem,mert ha még meghal is akkor is őröké élni fog.

rombold le ezt templomot és én 3 nap alatt újjáépítem.

erre utalt, hogy bárki is térítene elfele istentől,a föltámadása oly erejű bizonyíték lesz,mely minden szavát tanítását és valódiságát is megkérdőjelezhetetlené teszi.

tehát ő igaz és valódi volt,isten fia!

Jézus sok embert feltámasztott bele értve Lázárt is, akkor saját magát mért ne tudta volna?

igaz hogy az agya által,de neki is megadatott az az isteni hatalom.

tehát önmagát is föltudta támasztani.

Szia!

A lélek halhatatlansága nem bibliai tanítás. A Szentírás szerint Istené "egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen." (I.Tim. 6:16)

A teremtmények mind halandók, akiknek az élete egyedül Istentől függ.

Már a 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes

halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb

rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem

biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még

inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán

azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és

Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Hadd idézzek végül Dr. Nagy Gyula evangélikus Dogmatika professzor teológiai akadémiai jegyzetéből:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus

eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

Üdv. Péter