Mivel töltötte Jézus azt a 3 és fél évet, amit messiásként a földön töltött?

"természetesen a katolikus szó nincs benne a bibliában."

Ugyanúgy ahogy nincs benne az evangélikus, református, mormon, Őrtorony társulat vagy jehova taúni egyház szó sem a Bibliában. Viszont a katolikus szó egyetemest jelent, és így tartalmában mégis megvan a Bibliában. Egyébként a legkorábban előkerült dokumentum is azt bizonyítja, hogy az Egyházat már az őskeresztények is katolikusnak hívták az ókorban.

Szent Ignácot illeti, Antióchia püspöke Kr. u. 110-ben a Szmirnaiakhoz írt levelében ezt írja: „Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház.”. Felettébb érdekes, hogy ugyanez az antióchiai egyház használta először a „keresztény” terminust is (ApCsel 11,26).

"természetesen nem péter vezette az első századi gyülekezeteket"

Ez sem igaz. Ha elolvasod Jn 21:15-17-et ott láthatod, hogy bízza meg Jézus Pétert az Egyház vezetésével.

Benne van Jézus szavaiban az a határozott rendelkezés, hogy ő Egyházát Péterre mint kőszálra építi s ez lesz az Egyház szilárdságának feltétele, amelynél fogva "a pokol kapui nem vesznek erőt rajta". Határozottan benne van a Szentírásban, hogy Jézus Péternek, a főapostolnak, adja át a mennyek országának, vagyis az Egyháznak kulcsait, ami nyilván annyit jelent, hogy őt teszi meg az Egyház legfőbb kormányzójának, törvényhozójának, vezetőjének. Amit Péter megköt vagy megold a földön, azt az Isten is megköti vagy megoldja az égben. Lehet-e a pápai teljes jogú egyházi kormányzóhatalomnak világosabb kifejezése a bibliában? Azonkívül Jézus világosan mondja azt is, hogy Pétert egész nyája őrzőjévé, vezetőjévé, pásztorává teszi: "Legeltesd a bárányaimat is, a juhaimat is!" (Máté 16, 18 k.; Ján. 21, 15-17.) Aki azt mondja, hogy a pápaság nincs benne a bibliában, az félrebeszél.

Hogy az apostolok nem voltak egyenrangúak, hanem Pétert ismerték el fejüknek, mutatkozik abban is, hogy a Szentírás Pétert mindig megkülönböztető módon említi s Péter az, aki az első ú. n. apostolzsinat határozatát ünnepélyesen kihirdeti. (Csel. 15, 28).

"hisz péter is instrukciókat kapott Jézustól, hogy kiknek, és hogyan prédikáljon."

Ez nem jelenti azt, hogy Péter a többi apostol közül ne élvezett volna elsőséget. Az természetes, hogy Péter alárendeltje volt Jézusnak, de Jézus Pétert bízta meg, hogy legyen az Egyház szikla-alapja, neki adta a mennyek országának kulcsait, őt bízta meg nyája legeltetésével, ő volt az első az apostolok között, stb.

"Jézus változtatta meg pál gondolkodását is, és Ő látta el tanácsokkal és parancsokkal később is, és nem péter."

Az apostolság tekintetében az apostolok csakugyan egyenlők voltak; Péter csak a főségben válik ki fölöttük. Pál antiochiai ellenállása nem Péter egyházfői intézkedésének szólt, hanem lelkipásztori magatartásának. De ha Pál szükségesnek tartotta Péter ellensúlyozására ezt a merész lépést, és szükségét érezte, hogy mint szokatlan merészséget igazolja a hívek előtt, megint csak arról tesz burkolt bizonyságot, hogy Péternek különösen nagy tekintélye volt a hívek előtt. Különben nem szabad felejteni, hogy a még fejledező Egyházban maga a főség is a keletkezés, fejlődés nyomait viseli. Továbbá az ősegyház még sokkal közelebb volt Jézus Krisztus korához, még sokkal élénkebben élt a hivők lelkében a láthatatlan főnek, Jézus Krisztusnak emléke és jelenléte, semhogy természetszerűen némileg háttérbe nem szorult volna a látható főnek szerepe és gyakorlati jelentőssége.

""Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" - mondja Péter. És Jézus erre a hitvallásra alapítja egyházát, nem Péter személyére!"

Ez a magyarázat kereken ellene mond a tényeknek. Jézus nem Péter hitét jelölte meg kőszálnak, hanem Pétert magát. A hit csak előfeltétel volt, az alap, amelyért azután ez a kitüntetés érte Pétert, a hit birtokosát. Annyira Péter személyét emeli itt ki Jézus, hogy ünnepélyesen még az atyja nevét is felemlíti: "Boldog vagy Simon, Jónás fia..." "Én pedig mondom neked: te kőszikla vagy": itt is nyilvánvalóan a személyt emeli ki.

Megerősíti ezt mint egyetlen lehetséges magyarázatot az összefüggés is, névleg a következő szöveg, ahol Jézus a mennyek országának a kulcsait is rábízza Péterre. Egy merő elvont hitre nem lehet kulcsokat bízni, vagyis - mivel a kulcsok hatalma a keleti nyelvekben ezt jelenti - kormányzó s törvényhozó joghatóságot ruházni át. "Amit te megkötsz a földön... amit te megoldasz a földön..." szintén mind nyilvánvalóan személyt illető kitüntetés és megbízás. Végül a János evangéliumában foglalt felszólítás is: "Legeltesd az én juhaimat, bárányaimat" sehogy sem magyarázható puszta hitre, mert nem a hit az, ami legeltet, hanem csakis a személyre, akit Jézus nyája legeltetésével, Egyháza kormányzásával megbíz.

Mindez oly világos, hogy maga a protestáns teológus Pfleiderer is megjegyzi: ezt a jézusi kijelentést csak az irányzatos felekezeti elfogultság magyarázhatta máskép, mint a pápaság értelmében.

Többen vannak, akik pedig azt állítják, hogy Jézus az idézett versekben az Egyházat Péter hitére, vagy az ő hitvallására építi, és nem a péteri státusra, Péter személyére és hivatalára. Azonban ez az állítás, legalábbis abban a tekintetben, hogy kizárja magát Pétert a szöveg elsődleges jelentéséből, minden alapot nélkülöz. Péter itt valóban megvallja hitét, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Azonban nem erre a hitvallására utal vissza Jézus.

Az „ezen a sziklán” görögül így hangzik: „” („epi tauté té petra”). A „” („tauté té”) görög szerkezet jelentése egyértelmű: „ezen”, „ugyanezen”, vagy „pontosan ezen”. Ez a mutató szerkezet mindig a legközelebbi előtagra utal, tehát a szerkezet biztosan mutat Péterre, a mondat tárgyára, mint sziklára, amelyen az Egyház épül. S nem Péter hitére, hitvallására. J. Knox Chamblin, a jacksoni Reformed Theological Seminary presbiteriánus újszövetségprofesszora ezt írja ezzel kapcsolatban:

„Azokon a szavakon, hogy "ezen a sziklán" Jézus nem magát értette, nem is az ő tanítását, se az Atyaistent, se Péter hitvallását, hanem Pétert saját magát. A kifejezést közvetlenül megelőzi egy direkt és nyomatékos utalás Péterre. Minthogy Jézus önmagát az Építővel azonosítja, a szikla, amelyre ő épít, a legtermészetesebb értelemmel valaki (vagy valami) más, mint Jézus. Az ezen mutatószó vagy arra mutat rá, ami Jézushoz fizikailag közelebb van, vagy arra, ami Máté szövegében van közelebb, a legnyilvánvalóbb tehát, hogy inkább Péterre vonatkozik (18. vers), mint a távolabbi hitvallásra (16. vers). A 18. vers tagmondatai közötti kapcsolatot mégjobban megerősíti a szójáték: "Te Péter (gör. petrosz) vagy, és ezen a sziklán (gör. petra) építem fel egyházamat". Mint apostol, Péter kimondta a 16. vers hitvallását; mint hitvalló, megkapta Jézustól az "ezen a sziklán" elnevezést.”

Az is ezt a tényt bizonyítja, hogy még akkor is, amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, a szöveg végig Péter személyére irányul: „Boldog vagy (te) Simon... nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked... Én is mondom neked: (te) Péter vagy... Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit (te) megkötsz... amit (te) feloldasz...” Jézus az egész szövegben Péterről beszél, és nem a hitéről, vagy a hitvallásáról. Valamint az egész Szentírásban sehol sincs olyan hely, ahol a szikla azonosítva lenne a hittel.

Az is tény, hogy több ókeresztény kommentárban megtalálhatóak olyan magyarázatok, miszerint a szikla az a hitvallás, amelyet Péter kimondott, azonban ezek között nem található olyan kijelentés, amely szembeállítaná ezt azzal, hogy Péter az a szikla. Így ezeket kiegészítő, alkalmazott értelemben vehetjük, ahogy ugyanez az állítás megtalálható Nagy Szent Leónál is, akiről nem mondható el, hogy kétségbe vonta volna a péteri primátust, vagy ugyanígy találkozunk ezzel a Trienti Zsinat határozatában (Vö. 3. ülés: Határozat a hitvallásról, DH 1500. „A zsinat úgy vélte, hogy a hitvallást… szilárd és egyetlen alapként, amelyen a pokol kapui sohasem fognak erőt venni…”), és a Katolikus Egyház Katekizmusában (Vö. KEK 424. „hisszük és valljuk Jézusról, hogy ’Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’ (Mt 16,16). Ennek a Szent Péter által megvallott hitnek a sziklájára építette Krisztus az ő Egyházát.”; és KEK 442. „Ez a hitvallás volt kezdettől fogva az apostoli hit középpontja, és elsőként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját.”) is.

Az összefüggés nem hagy kétséget az iránt, kire gondol az Üdvözítő mint Egyházának alapjául szolgáló kőszálra: Szavai Péterhez és kizárólag ő hozzá vannak intézve, amint kétséget kizáró módon kitűnik a szavak antithetikus (ellentételes) szerkesztéséből. Péter megvallja: Te vagy a Krisztus; Krisztus feleli: te meg kőszál vagy.

"Jézus az Egyház feje, nem Péter."

Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze.(Mt 5,14) Hisz Jézus Krisztus adományozásai isteni tevékenységek; amit tehát a teremtményeknek ad, azt maga is megtartja; amit teremtmény által tesz, azt teremtői módon elsődlegesen maga nem szűnik meg művelni.

Nem kell tehát a kettőt kijátszani egymás ellen.

"törekszik, hogy javítson az állapotán, de olyan szert nem vesz be, ami tartalmazza azt az összetevőt, amit kifejezetten megtiltott az orvos. a biblia kijelenti: ember uralkodik emberen a saját kárára" vak vezet világtalant."

Na, de Isten sehol nem tiltotta meg, hogy véleményt nyilvánítsunk az országunk eseményeiről, csak szem elett kerll tartani, hogy VÉGSŐ SORON Isten országában reménykedünk. Nem kell mindig mindenben ellentmondást keresni.

A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).

Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.

Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).

Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt a keresztényeknek kellene a legjobban tudni, hiszen régen és helyenként ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.

A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (1Kor 12:3.13, Fil 2:11, Mt 28:18).

"sajnos ma magyarországon nincs olyan párt, ami a bibliát elfogadná Isten szavának, de szerintem nem is lesz"

Azért szerintem van, aki törekszik rá, hogy a politika ne csak a hatalmaskodásról és korrupcióról szóljon. Persze senki sem tökéletes, de nem is azt várjuk el, hanem csak azt, hogy minél jobb, a lehető legjobb legyen.

"hisz Jézus ezt mondta: az én országom nem része e világnak. sőt azt is mondta, hogy a tanítványai sem részei e világnak"

De ez nem naív passzivitást, vagy a fejek homokba dugását jelenti, hanem csak azt, hogy Isten országa mennyei, és ezt kell szem előtt tartanunk addig is, bármit is csinálunk.

" mivel e világ sátán világa, a benne lévő törvények sátán törvényei, de a föld, és a világmindenség a Teremtőé."

Hát ez pont nem igaz, ezt csak a Sátán hazudta Jézusnak. Az istentelen világ ura a Sátán, azonban a keresztények törekedhetnek, hogy minél inkább visszaszorítsák a hatalmát, még ha teljesen nem is fog sikerülni soha.

"én csak azzal a jogommal élek, hogy önállóan eldönthetem, kire szavazok. én és a háznépem az Atya és a Fiú mellett döntött, mi Jézust szolgáljuk."

Ez egy érvelési hiba: egy hamis dilemma. Nem igaz az állítás, hogy aki elmegy szavazni az Isten HELYETT választ, hiszen más dolog a választásokon a szavazólap, meg más dolog, hogy a szívemben kitől várom végső soron az abszolút reményt. A Biblia nem tiltja a szavazást, sem azt hogy közéleti kérdésekről véleményt mondjuk, hanem csak attól óv, hogy ebbe olyannyira belenyolódjunk, hogy megfeledkezzünk arról, hogy mi a végső célunk.