Mivel töltötte Jézus azt a 3 és fél évet, amit messiásként a földön töltött?

Jézus megalapította a keresztény Egyházat. Hogy melyiket? Nos, akkoriban csak egy Egyház volt, így csak az lehetett az, ami azóta is folyamatosan fennnáll Jézus jóslatával összhangban: "a pokol kapui sem vesznek rajta erőt" (Mt 16:18). A Biblia kifejezetten kijelenti, hggy az "élő Isten egyháza az igazság oszlopa és szilárd alapja" (1Tim 3,15). Vajon melyik ma is meglévő Egyház az, amelyen már Jézus óta nem tudtak erőt venni a pokol kapui, annyi viszontagság ellenére?

Nem érdekből kell csatlakozni, hanem szeretetből!

Ha egyáltalán elfogadjuk az evangéliumot, el kell fogadnunk azt is, amit abban az Egyháznak Jézus által való alapításáról olvasunk. Az evangéliumban világosan és kifejezetten szó van az Egyházról, amelyet Jézus Péterre mint kőszálra épít s amelyre, aki nem hallgat, olyan legyen, mint a pogány és vámos (Mt. 16, 18; 18, 17). Azonkívül ugyancsak az evangéliumban fel vannak sorolva Jézusnak azok az intézkedései, amelyek, még ha Jézus nem említené is kifejezetten az Egyházat, egy isteni tekintéllyel vezetett vallási közösség - az Egyház - megszervezését foglalják magukban.

Krisztus nyilván csak egy Egyházat alapított. Mindig csak egy Egyházról, egy Isten országáról beszél s azt akarja, hogy mindnyájan teljes egységben ahhoz tartozzanak: "egy akol legyen és egy pásztor" (Ján. 10, 16). Szent Pál abból vezeti le a házasság egységének s felbonthatatlanságának törvényét, hogy a hívők házassága "egy test és egy lélek, amiképp hivatástok egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" (Ef. 4, 4-5). Külön is hangsúlyozza, hogy az Egyházban nem szabad felekezeteknek, szakadásoknak lenni. "Kérlek azonban titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok és ne legyenek köztetek pártoskodások; hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanegy értelemben és ugyanegy véleményben" (1 Kor. 1, 10).

"Jézus nem vett volna részt a politikában"

Hát attól függ mit értünk ez alatt. Ha az állami vezetők hibáinak feltárását értjük ez alatt, ezek kritizálását, ostorozását, akkor bizonyos értelemben ő is "politizált", no persze nem úgy mint ahogy ma vannak pártok.

"...és nem járt volna luxusautókkal. Ő elítélte ezeket."

Nem emlékszem, hogy kifejezetten a luxusautót elítélte vola, elvégre akkoriban nem létezett ilyesmi. Inkább a felesleges, a lelki javak kárára váló felesleges fényűzést ítélte el.

A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).

Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.

Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).

Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt a keresztényeknek kellene a legjobban tudni, hiszen régen és helyenként ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.

A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (1Kor 12:3.13, Fil 2:11, Mt 28:18).

Az igaz, hogy Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze.(Mt 5,14)

Máté 16. fejezetében igen is Simonnak ad egyedül új nevet az apostolok közül, ez Péter, arámul Kéfás, ami sziklát jelent. Így tehát Krisztustól másodlagos függésben Péter az Egyház szikla-alapja.

Tehát nem kell "nem, hanem"-ezni.

Jézus azért nem lett politikus, mert végső küldetése nem az volt, hogy itt egy világi kormányzatot alapítson, hiszen ő, az Egyszülött Isten (Jn 1:18), a Királyok Királya és az Urak Ura.

Az pedig, hogy nem találkozott uralkodókkal, az nem igaz, pl. Heródessel és a zsidó vallási vezetőkkel is találkozott, és rendszeresen vitázott is velük.

Róma 13. fejezet szerint pedig az államok igen is Isten akaratából állnak fenn, és amíg el nem jő az Utolsó Ítélet Napja és a világ vége, addig ez a szisztéma áll, amit tiszteletben kell tartanunk.

nu, megint elemükben vannak a jehovások...

Jézus Krisztus alapított Egyházat, mégpedig egyetlen földi egyházat, a Katolikus Anyaszentegyházat

nem is tiltotta meg senkinek, hogy részt vegyen a világ életében, "adjátok meg a császárnak, ami a császáré" nem csak az adóra vonatkozik

soha nem azért rótta meg a főpapokat, és Heródest, Pilátust, mert vezetik a rájuk bízottakat, hanem azért, ahogy vezetik