Hol tiltja a biblia a többnejűséget? (erősen monogám vagyok, egyszerűen csak érdekel)

Mivel Istennek az volt az eredeti irányadó mértéke az emberekre nézve, hogy a férj és a feleség egy test legyen, nem akarta a többnejűséget, és az tilos is a keresztény gyülekezetben. A felvigyázóknak és a kisegítőszolgáknak, akiknek példát kell mutatniuk a gyülekezet számára, csak egy élő feleségük lehet (1Ti 3:2, 12; Tit 1:5, 6). Ez összhangban van azzal, amit az igaz házassággal szemléltetnek, tudniillik azzal a kapcsolattal, amely Jézus Krisztust a gyülekezetéhez, az egyetlen feleségéhez fűzi (Ef 5:21–33).

Jóllehet a váláshoz hasonlóan a többnejűség sem volt benne Isten eredeti elrendezésében, ő megtűrte azt a keresztény gyülekezet létrejöttéig. A többnejűségre nem sokkal Ádám bűnbeesése után találjuk az első példát. A Biblia először Káin egyik leszármazottjával, Lámekkel kapcsolatban említi, akiről ezt írja: „két feleséget vett magának” (1Mó 4:19). Az angyalok némelyikéről azt olvashatjuk a Bibliában, hogy az özönvíz előtt „az igaz Isten fiai. . . feleségeket vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak” (1Mó 6:2).

Az ágyasok tartása a patriarchális törvény és a törvényszövetség alatt egyaránt gyakorlat volt. Az ágyasok helyzete jogilag el volt ismerve; nem tekintették őket paráznáknak vagy házasságtörőknek. Ha egy férfi elsőszülött fia az ágyasától született, a Törvény értelmében ennek a fiúnak kellett megkapnia az elsőszülöttnek járó örökséget (5Mó 21:15–17).

Az ágyasság és a többnejűség kétségtelenül lehetővé tette, hogy az izraeliták sokkal gyorsabban szaporodjanak, ezért elmondható, hogy bár nem Isten hozta létre ezeket az elrendezéseket – ő csupán megengedte és szabályozta őket –, annak idején volt egy bizonyos céljuk (2Mó 1:7). Még Jákob is, akit az apósa csellel kényszerített többnejűségre, megáldatott 12 fiúval és néhány lánnyal, akiket két felesége és azok szolgálólányai, vagyis Jákob ágyasai szültek (1Mó 29:23–29; 46:7–25).

Keresztény házasság: Jézus Krisztus azzal, hogy részt vett egy menyegzőn a galileai Kánában, kifejezte, hogy helyesli a házasságot (Jn 2:1, 2). Ahogy már említettük, Isten eredeti irányadó mértéke az egynejűség, és Jézus Krisztus újra bevezette ezt a keresztény gyülekezetben (1Mó 2:24; Mt 19:4–8; Mk 10:2–9). Mivel a férfi és a nő eredetileg úgy lett megalkotva, hogy képes szeretetet és gyengédséget kifejezni, a házasságnak boldog, áldásos és békés egységnek kellett volna lennie. Pál apostol egyik szemléltetésében Krisztus a gyülekezetnek, vagyis a menyasszonynak a férje és feje. Ő a gyengéd szerető-kedvesség és törődés kiemelkedő példája, amellyel a férjnek a felesége iránt kell viseltetnie, úgy szeretve őt, mint a saját testét. Másfelől Pál arra is rámutat, hogy a feleségnek mélységes megbecsüléssel kell lennie a férje iránt (Ef 5:21–33). Péter apostol azt tanácsolja a feleségeknek, hogy rendeljék alá magukat a férjüknek, és tiszta viselkedésükkel, mélységes megbecsülésükkel, valamint csendes és szelíd szellemükkel nyerjék meg őt. Utánzásra méltó példaként hozza fel Sárát, aki „urának” hívta a férjét, Ábrahámot (1Pt 3:1–6).

A Keresztény Görög Iratok több helyen is hangsúlyozza a házasság tisztaságának és a házastársi hűségnek a fontosságát. „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél, és a házaságy beszennyezetlen, mert az Isten meg fogja ítélni a paráznákat és a házasságtörőket” – mondja Pál (Héb 13:4). Azt a tanácsot adja, hogy a férj és a feleség tiszteljék egymást, és adják meg a házastársuknak, ami jár.

Az apostol arra int, hogy ’csak az Úrban kössünk házasságot’, és ez megfelel annak a szokásnak, melyet Isten ókori imádói gyakoroltak, hogy csak olyannal kötöttek házasságot, akik szintén igaz imádók voltak (1Ko 7:39). Ugyanakkor az apostol azt mondja azoknak, akik nem élnek házasságban, hogy figyelemelterelődés nélkül tudják szolgálni az Urat, ha egyedül maradnak. Azt írja, hogy az időre való tekintettel azok, akik megnősülnek, úgy éljenek, „mintha nem volna” feleségük, más szavakkal ne adják át magukat annyira a házassággal járó jogoknak és felelősségeknek, hogy ez teljesen lefoglalja az életüket, hanem keressék és szolgálják a Királyság-érdekeket, miközben persze nem zárják ki a házastársi kötelességeiket sem (1Ko 7:29–38).

Pál azt tanácsolta, hogy a fiatalabb özvegyeket ne vegyék fel azok jegyzékébe, akikről a gyülekezetnek kell gondoskodnia, csak mert azt mondják, hogy kizárólag a keresztényi szolgálattételnek szeretnék szentelni magukat; jobb volt, ha inkább újból férjhez mentek. Ezt azzal indokolta, hogy nemi ösztöneik arra késztethetik őket, hogy hitük kifejezésével ellentétben járjanak el, és ez odavezethet, hogy elfogadják a gyülekezettől az anyagi támogatást mint szorgalmas munkások, de közben azon igyekeznek, hogy férjet szerezzenek maguknak, s ezzel együtt tétlenkedők, mások dolgába avatkozók lesznek. Így kedvezőtlen ítéletet vonnának magukra. Ha férjhez mennek, gyermekeket szülnek, és háztartást vezetnek, miközben megtartják a keresztényi hitet, az hasznos elfoglaltságot ad nekik, és megvédi őket a pletykálkodástól, és attól, hogy olyasmikről beszéljenek, amikről nem kellene. Így a gyülekezet tud segíteni azoknak, akik valóban özvegyek, és akik jogosultak a támogatásra (1Ti 5:9–16; 2:15).

Röviden: sehol.

Sok jó hozzászólást látni, de sok butaság is van köztük. Félremagyarázás. Okoskodás. "Nincs megírva, de..." Ez nevetséges.

Szögezzünk le két fontos dolgot:

1. Isten Igéje tiltja a válást. Tehát főszabály szerint a válás bűn. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is. Csak a házasságtörés bibliai válóok (a brutális férj, veszekedős asszony, alkoholista/kábítószeres/pénzszóró/szerencsejátékos/beteg stb. házastárs pl. nem az!). Ha veszélyes/káros/lehetetlen az együttélés, akkor lehet külön (egyedül, nem egy feleség/férj pótló személlyel!) élni, de válni akkor sem. A Biblia szerint. Ahogy helyesen írták, a halál nem válóok, de nyilvánvaló okból lehetővé teszi az újraházasodást. Az előzőekből következik, hogy aki házasságtörés miatt vétkes félként válik, annak üdvössége még lehet (ha megbánja a bűnt és megtér), de az Úrban házassága már nem (hacsak a megcsalt vissza nem fogadja). A vétlen félnek nyilván az üdvössége nem volt veszélyben és egy esetleges újraházasodással sem lesz (ha egyébként nem bűnös). Az, hogy a polgári törvények mit mondanak a válásról és a házasságról, üdvösségi szempontból nem igazán releváns. Megengedhetik, de attól az még bibliai értelemben bűn marad. Egyébként ez az azonos neműek házasságára is igaz. Isteni definíció szerint (házasság=férfi+nő) ez is bűn. Tehát nem a polgári törvénykönyv szerint, Isten szerint. Az állam átvette az eredeti definíciót, de manapság próbálja módosítani. Nyilván társadalmi nyomásra történik ez, de ez Istent pont nem érdekli. Akinek fontos az üdvösség, vegye ezt figyelembe.

2. Isten Igéje nem tiltja a többnejűséget. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség. Igaz, nem is propagálja. Figyelembe veszi, elfogadja, hogy volt és van. Ezért szerepel a már említett gyülekezeti vezetőkre vonatkozó feltétel. Nem egyértelmű egyébként, hogy ez az "alacsonyabb szentség" miatt lenne! Kor 7,32-33 szerint aki feleséget vesz, arra visel gondot, szóval aki többet vesz, az többre (+gyerekek!), tehát hatványozottabban kevesebb figyelme marad a gyülekezeti teendőkre, igaz? Az idegen férfival/nővel való kapcsolat viszont egyértelműen tiltott (az a paráznaság/házasságtörés). Aki nem a felesége, az nyilván idegen, de nincs olyan, hogy nem lehet több felesége. Talán valahogy úgy van ez, hogy Isten tökéletes akarata az 1:1 kapcsolat és a megengedő akarata az 1:n. Nem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy bűn, mert nincs ilyen ige.

Az "ágyas" egy érdekes kérdés. Salamonnak 700 felesége (királynék/hercegnők) és 300 ágyasa volt. Ha nem feleség, csak ágyas, akkor az milyen kapcsolat? Nem tudom a választ, de Salamon történetének vége egyébként sem sikersztori. Mikor Dávid ágyasait "felpróbálta" Absolon, Dávid továbbra is gondoskodott róluk, de "özvegységben" éltek haláluk napjáig. Mintha meghalt volna a férjük, hiszen Dávid nem ment be többet hozzájuk. Nem "feleség", de valamilyen szempontból mégis úgy kezeli?

Miért volt a többnejűség elterjedt régen és nem az mostanában? Több elemzést olvastam a témában, sok érdekességet találtam.

1. A férfiak gyorsabban pusztultak, mint a nők, ezért "férjhiány" volt. Egyébként a férfiak várható életkora ma is alacsonyabb, de régebben sokkal inkább az volt (fizikai terhek, védelem, vadászat, háborúk, stb.).

2. Egy nő önállóan nem tudott megélni (szüksége volt védelemre, ellátásra).

3. Egy férfi könnyen teherbe tud ejteni több nőt, de fordítva nem gyakori (adott időben).

4. Az előzőből is következik, hogy egy férfinak szinte korlátlan mennyiségű gyermeke tud születni egy adott évben, fordítva nem működik (kivéve ikerszülés).

5. Fontos volt a szaporodás gyorsítása és az orvostudomány fejlettlensége okán, hogy rengeteg gyermek szülessen. Még a 20. század első felében is sok gyermek nem érte meg a felnőttkort. Belegondolni is rossz, mi lehetett régebben.

Nem láttam még leírva, de van itt még egy dolog. Ha megengedett a poligámia, az emancipáció miatt a nőknek is meg kellene engedni, hogy több férjet tartsanak (csak érdekességként: ilyenre egyébként nincs példa a Bibliában), ami a fentiek mellett nem nagyon működhet, úgyhogy inkább a férfiakat is letiltották a felvilágosult társadalmak.

A válás tiltása jó dolog. Legyünk felelősek a tetteinkért! Amit vállalunk, tartsuk is meg. Jóban, rosszban. Vagy ne vállaljuk, de akkor nincs szex sem! Ha fontos az üdvöségünk, akkor tudjuk, hogy a házasság előtti/azon kívüli/a helyetti szex bűn. Isten szerint. Ezért is kell házasodni ugye, mert házasságban viszont egy szent és élvezni való dolog, sőt kötelesség! A szexről és leginkább az alkalmi szexről vagy "futó kalandról" egy megjegyzés. Aki férfiként gyereket csinál egy nőnek és utána otthagyja, a gyerekéről sem gondoskodik, azt nagyon durván meg kellene büntetni. Úgy értem úgy, hogy ez többet már soha, semmilyen körülmények között ne történhessen meg +1x. Nem, az abortusz nem megoldás.

A többnejűség jár előnyökkel, de terhekkel is, ami összességében valszeg nem teszi egyszerűbbé az életet. Nem a legendás dalt akarom félreértelmezni, bár Bob Marley igazán kipróbálta a dolgot. Amennyire tudjuk, kb. 9 nőtől volt 9-13 gyereke. Hivatalos felesége neki is csak egy volt viszont.;-)