Akik azt vallják, hogy Isten nevét nem kell használni, mert nem tudjuk hogyan ejtették eredetileg, hogy vannak ezzel?

"milyen Írás szerinti alapon hagyhatta volna ki"

Sajnos a pontos válasz meglehetõsen hosszú, annyi idõm, hogy leírjam, nincs és nem is lesz.

Viszont megadtam minden forrást, ahonnan Te éppúgy megtudhatod a választ, ahogy én megtudtam.

Addig is röviden: abban az idõben CSAK A FÕPAP ( Kayen Godajl ) MONDTA KI, évente Yom Kippur napján a Szentek Szentjében. Azt, hogy mondta, csak a kayenok ( papok ) hallották, mivel más nem mehetett olyan közel. ( A részleteket megtalálod a Tórában, 3Mózes. Igaz, ott még a sivatagi Szentélyrõl van szó, de természetesen, azokat a szabályokat tartották be késõbb Salamon Templomában, majd a Második Templomban is. Jut eszembe, további magyarázatot találsz esetleg itt: [link] , magyarul: [link] magyar/cikkek.htm ajánlom még ( ha meg tudsz birkózni az angollal: [link] oral_tradition.htm )

Így senki más nem is tudta, hogyan kell kiejteni, Jézus sem.

Persze, ha Te tudsz bizonyítáekot ( az Szentírásból ), az más. Viszont az, hogy a Szentírásban le van írva ( a Tetragrammaton ) nem jelenti, hogy ki is szabad mondani. Leírni ma sem tilos. Nagyon meglepne, ha tudnál valami bizonyítékot arra, hogy Jézus azt mondta volna, hogy sehova.

Mivel azt ugyan õ sem tudhatta pontosan, hogy hogyan kellene kiejteni, azt azonban egészen biztosan tudta, hogy ÚGY NEM. Ez azért biztos, mert mindenki, aki ismeri a héer nyelvet ezt mondja. Mondom, MINDENKI.

És Jézus - mint tanult ember - tudott héberül, ez meg azért biztos, mert - az Evangéliumok bizonyítják, hogy - tanult ember volt.

Istvan35

"A nevet nem mi adtuk neki, hanem akik tévesen összeolvasták a Tetragrammát az Adonáj magánhangzóival. "

Ha jól értem, elismered, hogy az általatok használt név tévedés eredménye és fel sem merülhet, hogy pl Jézus ezt a nevet használta volna.

Talán azt is elismered, hogy nem tudhatjuk ugyan, hogyan ejtette ki a Fõpap, de az biztos, hogy úgy nem, ahogyan használjátok, mert az nem felel meg a héber nyelvnek. ( Pl a végéen 'e' kellene, hogy legyen. )

Ezzel szemben talán szándékosan nem akartad megérteni, hogy aki "volt, van, lesz" ( héberül הָיָה הֹוֶה יִהְיֶה hayia, hove, yihye - egyszerûbbátírással haja, hove, jihje ), az az Örökkévaló, a Teremtõ, a Történelem Ura, aki EGY és nincs másik, amint ezeket "Adon Olám" ( Világ Ur ) kezdetû himnuszunk hirdeti.

Õ pedig eszünkbe juthat arról is, hogy Örökkévaló, arról is, hogy I-ten, arról is, hogy Úr, arról is, hogy Teremtõ. És ezek nem is tévesek. :)

Nem értem, miért kell ragaszkodni egy ( felismert ) tévedéshez?

23%-os # 59 tegnap 08:15 még egy apróság.

Milyen Írás szerinti alapon véled tudni, hogy Jézus kimondta a Tetragrammatont és hogy milyen magánhangzókat használt?

A 61-es válaszodban éppen NEM A BIBLIÁRÓL beszélsz, hanem egy azon kívüli, azzal ELLENTÉTES babonáról, hogy nem lepődök meg ... :-)

Ha teljesen természetes, hogy az ősi nevek gyakran teljesen megváltoznak kiejtésben és írásban is, valamint ha teljesen természetes, hogy a mai használatuk is gyakran a felismerhetetlenségig eltér egymástól kiejtésben és írásban egyaránt a nyelvek és a régiók szokásrendszerének következtében, akkor te milyen alapon kötsz bele abba, hogy ma kis hazánkban a Jehova az elterjed és legismertebb kiejtés-és írásmódja Isten Nevének?????

És még valami: éppenséggel neked kéne bizonyítanod, hogy a Biblia Istene nem azért adta, nyilatkoztatta ki egyedüliként a JHVH nevét, hogy azt ki is ejtsék a szájukon a szolgái. Hol is van erről szó a Bibliában? Hol is tiltja ezt az Írás? Sehol! Tényleg vannak beteg filozófiák. :-)

"Ha jól értem, elismered, hogy az általatok használt név tévedés eredménye és fel sem merülhet, hogy pl Jézus ezt a nevet használta volna."

István helyett válaszolnák, elnézést kérek tőle. Jó ha tudod, hogy a ma használatos ősi nevek és kifejezések a nyelvek és nyelvjárások különbözőségei miatt szinte mindannyian mesterséges átalakuláson mentek keresztül, ugye nem baj? Mert ha ez neked baj (márpedig szemlátomást nem tudsz napirendre térni e tény felett), akkor légy oly kedves és ne használj semmilyen régi nevet sem, mert nem úgy ejtjük, mint ők. Sőt, meg se mukkanj, mert ha hiszed, ha nem, a beszélt nyelvünk sok-sok szava is hasonló módon változott és torzult a természetes változások és a gyakran mesterséges átalakítások miatt!

És tudod az abszolút nem számít, hogy a ma használt neveink, kifejezéseink mennyiben felelnek meg az eredeti nyelvnek, gyakran NEM, mégis szeretettel használjuk őket.

23%-os # 64 ma 19:24

"neked kéne bizonyítanod, hogy a Biblia Istene nem azért adta, nyilatkoztatta ki egyedüliként a JHVH nevét, hogy azt ki is ejtsék a szájukon a szolgái."

Dehogy kéne pont nekem, megtették mások, a Biblia alapos ismerõi.

[link] - "Mózes öt könyve és a haftarák" - jegyzetek, magyarázatok.

Ebben olvasd el Ex 3:15 -höz és Ex 6:3 -hoz írt jegyzetet és persze amire ott utal! Abból világos lesz. ( Ha mégsem, "a hiba a Te készülékedben van". )

# 65 válaszodra nem térek ki, mert annak végképp semmi értelme, csak nyelvöltögetés.

És még valami: szükséged volna legalább minimális szerénységre. Amikor "babonának" nevezted a zsidó hagyományt, az kb egyenértékû azzal, hogy babonának nevezted az egész Bibliát Jézus tanításival és magával Jézussal egyetemben.

Ennek bizonyítéka:

Mt 22,36 „Mester, melyik a fõparancs a törvényben?”

Mt 22,37 Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. ( 5Móz 6:4-5 )

Mt 22,38 Ez a legnagyobb, az elsõ parancs.

Mt 22,39 A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. ( 3Móz 19:18 )

Mt 22,40 Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

Ugyanez még két evngéliumban van benne.

Szóval legalább minimális szerénység ( ha már az ismereteid annyira szegényesek ) !

( Most VALÓBAN személyeskedtem, mert elengedhetetlen volt. Ha egy diák írásidhoz hasonló szintû feleletet produkált, 2 -est adtam, nehogy esetleg egy évvel tovább bosszantson. Szerencs´+ere ritka volt az ilyesmi. )

"Amikor "babonának" nevezted a zsidó hagyományt, az kb egyenértékû azzal, hogy babonának nevezted az egész Bibliát Jézus tanításival és magával Jézussal egyetemben."

Ne keverd a szezont a fazonnal. Azokat a nem bibliai zsidó hagyományokat vetem el, amelyekről Jézus is elítélően beszélt, mivel a zsidók messze túllőttek a Törvény igazságos és irgalmas szellemén ezekkel! Ebbe a körbe tartozik Isten Nevének kiejtésének a tilalma is, mivel SEMMIVEL, semmiféle hiteles és következetes bibliai tanítással nem támasztható alá.

És láss csodát: a linked nem egy helyen idézve van az irodalmainkban! Nem mondtál újat, de sajnos nem is mond mindenben igazat. Az Adonáj (Úr) NEM tulajdonnév, hanem címet, vagy rangot kifejező szó, s ezt csak később kezdték a JHVH eredeti kiejtése helyett alkalmazni.

Miért van az, hogy vagy nem, vagy csak néhány helyen használják Isten nevét sok bibliafordításban?

A Katolikus fordítás 1992-es kiadása a „Megjegyzések a könyv használatához” részben (a 8. oldalon) ezt írja: „ A Jahve nevet . . . a hagyománynak megfelelően »Úr« szóval fordítottuk. De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.” A Magyarázatos Károli Biblia az 5Mózes 28:58-hoz fűzött magyarázatában ezt írja: „A történelem és a kinyilatkoztatás egyik különössége, hogy homály fedi Isten ósz-i legközvetlenebb és legszemélyesebb neve . . . , a héber JHVH szó helyes kiejtését. A »Jehova« változat a név mássalhangzóinak és az »Úr« jelentésű egyik szó (Adonáj) magánhangzóinak összevetéséből ered ... A nevet tulajdonképpen nem is ejtették ki, mivel a később élt zsidók túlságosan szentnek tartották ahhoz, hogy kimondják és féltek, hogy megsértik a 2Móz 20:7 és 3Móz 24:16 tilalmát. Ebben a változatban fordítása »ÚR«.”

Tehát amikor a Szentírásból eltávolítják a Szerzőjének, azaz Istennek a nevét, arra hagyatkoznak, ami saját nézőpontjuk szerint helyes, noha a Szerző neve az eredeti héber szövegben többször fordul elő, mint bármely más név vagy cím EGYÜTTVÉVE. Ily módon elismerik, hogy a judaizmus híveinek példáját követik, akikről Jézus azt mondta: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” (Máté 15:6).

Értem. Mindenki hülye, csak Te vagy a helikpoter. Világos, hogy is lehetne másképp.

"a nem bibliai zsidó hagyományok"

1) Mivel - válaszaidból kiderülõ - ismereteid igen erõsen hiányosnak, egyáltalán ismereteknek is csak nagyon nagy jóindulattal nevezhetõk, helytelen, ha Jézusra hívatkozol, mivel ráadásul zsidó sem vagy, így azután végképp sejtelmed sem lehet, mit miért mondott és hogyan kell érteni. MInt ahogy - láthatóan - nincs is sejtelmed.

2) Amit "nem bibliai zsidó hagyományoknak" nevezel, az a Szóbeli Tan.

Errõl dióhájban: amit I-ten elmondott Mozesnek, mint tanítást, mint törvényt, annak csak egy eszét kellett Mózesnek leírnia, ez az Írott Tan, a Tóra. A többi a Szóbeli Tan.

Ez éppúgy I-teni eredetû, mint a Tóra. A kettõ kapcsolata: A Tóra számos parancssát egyszerûen nem lehet megérteni a Szóbeli Tan nélkül.

Két példa:

1) "levághatsz marhádból és apró jószágodból, amelyet az Örökkévaló adott neked, ÚGY, AMINT PARANCSOLTAM NÉKED" ( 5Móz. 12:21 )

Tehát a vágás módja, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Próbáld megtalálni a Tórában, milyn módon parancsolta a vágást? Nem fogod találni. Mózesnek elmondta, aki tovább adta, megtudható a Szóbel Tanból.

2) ".. ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam!" ( Jer. 17:22 )

ahogyan őseiteknek megparancsoltam - a Szinayiról, csakhogy az, hogy pontosan mi számít munkának, az nincs a Tórában, azt is a Szóbel Tanból lehet megtudni.

Még nagyon sok ilyen példát lehet találni. Ezt Jézus is tudta. Nem magyarázom el, pontosan mit helytelenített Jézus, mert kevés elõismereted miatt nagyon hosszú volna.

Mégegyszer: TÖBB SZERÉNYSÉGET! Pontosabban: legalább minimális szerénységet!

Nem vagy abban a helyzetben, azon a szinten, hogy bárkit is taníts, mégcsak azon sem, hogy vitatkozni lennel képes. A vakhit nem pótolja a megértést, noha igaz, hogy a megértés ráér a hit után. Csakhogy a VALÓDI hit után. Amint õseink mondták a Szinayi alatt: nasze v'nismá ( megtesszük és meghallgatjuk ( vagyis megértjük, majd ) ).

Egyelõre ott tartassz, hogy tanulnod kell sokat, nagyon sokat.

"1) "levághatsz marhádból és apró jószágodból, amelyet az Örökkévaló adott neked, ÚGY, AMINT PARANCSOLTAM NÉKED" ( 5Móz. 12:21 )

Tehát a vágás módja, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Próbáld megtalálni a Tórában, milyn módon parancsolta a vágást? Nem fogod találni. Mózesnek elmondta, aki tovább adta, megtudható a Szóbel Tanból."

Igazi farizeusi szellem! Nem a vágás "módjáról" van itt szó, hanem arról, hogy miből is vághat le, ugyanis azt is szigorúan szabályozta a Tőrvény, hogy mely állatok ehetők.

„A (Jézus és a farizeusok közti) különbség jellege csak akkor érthető meg igazán, ha látjuk, milyen eltérő képet alkottak Istenről. A farizeusoknak Isten elsősorban olyasvalaki volt, aki követelményeket támaszt; Jézusnak Isten jóindulatú és könyörületes volt. Egy farizeus persze nem tagadta Isten jóságát és szeretetét, de neki ezek a Tóra (a Törvény) ajándékában és abban a lehetőségben nyilvánultak meg, hogy teljesítheti annak követelményeit . . . A szóbeli hagyományhoz — annak törvényt magyarázó szabályaihoz — való ragaszkodás egy farizeus számára a Tóra beteljesítését jelentette . . . Jézus azzal, hogy a szeretetről szóló kettős parancsot (Máté 22:34–40) a Törvény magyarázatának kulcsává tette, és elvetette a béklyóba kötő szóbeli hagyományt . . . , ellentétbe került a farizeusi szőrszálhasogató gondolkodásmóddal” (The New International Dictionary of New Testament Theology).

"2) ".. ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam!" ( Jer. 17:22 )

ahogyan őseiteknek megparancsoltam - a Szinayiról, csakhogy az, hogy pontosan mi számít munkának, az nincs a Tórában, azt is a Szóbel Tanból lehet megtudni."

Ez sem igaz! Az írott Tőrvénynek EGYÁLTALÁN NEM az volt a célja, hogy aprólékosan, szőrszálhasogató módon szabályozza a mindennapi élet ilyen területeit.

A vallási vezetők tömérdek emberi szabályukkal és előírásukkal szinte eltemették Isten Törvényét. A sabbatra vonatkozó törvény például csupán annyit mondott ki, hogy sabbaton tilos dolgozni, mivel ez a nap kizárólag az imádatra, a szellemi felfrissülésre és a pihenésre van fenntartva. A farizeusok azonban teherré tették ezt a törvényt. Jogot formáltak arra, hogy eldöntsék, mi is számít „munkának”. Harminckilenc különböző tevékenységet munkának minősítettek, közöttük az aratást és a vadászatot is. Ez a csoportosítás megszámlálhatatlanul sok kérdést vetett fel. Vajon vadászik-e az, aki agyoncsap egy bolhát sabbaton? Arat-e az, aki útközben leszed egy marék gabonát, és megeszi? Munkának számít-e, ha valaki meggyógyít egy beteget? Rideg, részletes szabályok foglalkoztak az ilyen kérdésekkel.

Hogyan segített Jézus ebben a légkörben az embereknek, hogy megértsék, mi az igazságosság? Tanításaival és életmódjával bátran állást foglalt a vallási vezetőkkel szemben. Vegyük szemügyre először néhány tanítását! Jézus kereken elítélte a vallási vezetők számtalan ember alkotta szabályát, ezekkel a szavakkal: „érvénytelenné teszitek az Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok” (Márk 7:13).

Jézus határozottan azt tanította, hogy a farizeusok tévednek a sabbatra vonatkozó törvény dolgában, és hogy gyakorlatilag eltévesztik ennek a törvénynek a célját. Kifejtette, hogy a Messiás „Ura a sabbatnak”, úgyhogy jogában áll sabbaton gyógyítani (Máté 12:8). Szavainak azzal adott nyomatékot, hogy mindenki szeme láttára csodagyógyításokat hajtott végre sabbaton (Lukács 6:7–10). Ezekkel a gyógyításokkal előrevetítette azt, hogy az ezeréves uralma alatt az egész földön gyógyítani fog. A Millennium lesz a legnagyobb sabbat, hiszen akkor az egész hűséges emberiség megpihenhet évszázadokig tartó fáradozásától, letéve a bűn és a halál terhét.

Más szabályok, melyeket emberek találtak ki, megalázóak voltak a nőkre nézve. A szóbeli törvény értelmében a feleségnek a férje mögött kellett mennie, nem mehetett mellette. A férfiakat figyelmeztették, hogy ne beszélgessenek nyilvánosan nőkkel, még a saját feleségükkel se. A nők — csakúgy, mint a rabszolgák — nem tanúskodhattak a bíróságon. Mindennek a tetejébe, létezett egy olyan megszövegezett ima, amelyben a férfiak megköszönték Istennek, hogy nem nőnek születtek.

Ás te beszélsz szerénységről, amikor szinte lehülyézed a másikat?

Azért, hogy el ne feleejtõdjék, a kérdésre:

1) I-ten nevét, a Tetragrammatont nem szabad kimondani ( helyette ÚR, stb ), de nem tilos leírni.

2) Mi, zsidók, ha nem muszály nem foglalkozunk Jézussal, nem beszélünk róla, de nincs iylen tilalom.

3) Tetragrammatonon kívül nincs semmi kimonási tilalom.

"Jézus határozottan azt tanította ..."

Hát ez az!

Hozzá is tett a Törvénybõl, meg el is vett , holott világos volt a parancs:

"Ne tegyetek hozzá az igéhez, melyet én parancsolok nektek és ne vegyetek el belőle, hogy megőrizzétek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsait" ( 5Móz 4, 2 )

Mégegyszer: a Szóbeli Tan éppúgy I-teni eredetû, mint a Tóra, abból lehet megtudni, hogy mi is az értelme azoknak a parncsoknak, melyek nem annyira egyértelmûek, mint a most idézett.

Sajnálatosan meg kell ismetelnem, amit elõbb is mondtam: Ha egy diák írásidhoz hasonló szintû feleletet produkált, 2 -est adtam, nehogy esetleg egy évvel tovább bosszantson.

"beszélsz szerénységről"

Igen. a közöttünk mutatkozó kb 50 év és több évtizedes tanári gyakorlatom nemhogy feljogosít, de kötelez arra, hogy - ha szükségét látom - oktassalak, abban a reményben, hogy, A Szent, áldott Õ, mint mindannyiunkat, Téged is fejlõdõképesnek teremtett.

Így pl, ha Messiásról van szó, nézz körül és olvasd el, amit az Írás a Messiási korról ír. Nomeg az, hogy a Messiás nem hal meg, azt jelenti-e, hogy felmegy a Mennybe? Hmm ... de ilyesmin végképp nem vitatkozom, mert a hit alapjaiban nem érthetünk egyet, tehát a vita értelmetlen, céltalan, a térítenie meg zsidónak nem szabad, csak ismertetni a Tant.

Ezért helytelen, hiábavaló, ha Jézusra hivetkozol, méginkább, ha holmi "Dictionary of New Testament Theology" -ra. Ahogy az Örökkévaló EGY, és nincs másik, számunkra "Testament" is csak EGY létezik.

De a LÉNYEGRE, mert a kérdés: mire alapozzuk, hogy I-ten nevét nem szbad használni?

Bocsi, hogy elõbb sajnos mulasztottam, nem hívtam fel figyelmedet súlyos szövegértési hiányosságaidra, ami miatt komolyan aggódom, az érttségiig hátrlevõ év(ek) elegendõ(k) lesz(nek)-e arra, hogy majd a feladatot sikerrel meg tudd oldani?

Ez többek között abban mutatkozott, amit # 6 tegnap 23:54 -ben a 2Móz 6:3 -hoz írt jegyzet kapcsán írtál. Nem láttál ki csökönyös mantrádból, abból, hogy csökönyösen igazolni próbálod a Név eltorzításának "helyességét".

Holott, a magyarázat szerint, amit olvastál és amivel a kereszt´ny magyarázók is egyetértenek ( kivéve sehova kamuit ), az, hogy az Õsatyák ismerték, mint Mindenhatót, de "ezen a nevemen: Örökkévaló nem ismertettem meg magamat velük",

NEM AZT JELENTI, hogy új néven mutatkozik be, hanem, hogy most fogja beváltani az õsatyáknak tett ígéretét ( részletekért mégegyszer olvasd el, ezúttal KELLÕ FIGYELEMMEL! ).

Nem azt parancsolja Mózesnek, nem azt kell, hogy Mózes parancsolja a népnek, hogy "nemzedékeiken át" a Tetragrammaton néven nevezzék, hanem, a nemzedékeken át, vagyis "mostantól mindörökké" azt fejezi ki a Neve, hogy BEVÁLTJA 400 évvel korábban Ábrahámnak tett ígéretét.

Hogy NEM VÁLTOZIK, NEM VÁLTOZTATJA MEG igéretét, hanem beváltja, hogy mindörökké megõrzi a Szövetséget.

( Szöges ellentétben másik értelmetlen mantrátokkal, hogy "I-ten a zsidókkal befejezte". Na ja, koszos másfél ezer év múltán, ami a szemében csak másfél nap, vagy másfél "éji õrváltás" ( 90. zsoltár ) majd meggondolja magát ... pfff .... )

Szóval mégegyszer: SZÖVEGÉRTÉS! Ha olvaol, olvass nagy, nagy figyelemmel, kellõ elmélyedéssel! Ügyelj arra, hogy ha ismerõs részleteket vélsz találni, ne lankadjon a figyelmed, nehogy elkerülje azt, ha az ismert részlet mellett új is van.