Átváltozik a kenyér és a bor vagy sem?

Megszoktam már, hogy a GyK vallási témájú fórumain csak a deviánsok és kötözködők kapnak csak magas pontszámot és aki normális válaszokat ad, szépen kifejtve, témába vágva a dolgokat (pl. szerintem jelen kérdésben tényleg az ortodoxok és katolikusok a leghitelesebb válaszadók, és egész normális válaszokat is adnak), azt lenyomják azok, akik talán nem is szólnak a témához, csak szórakoznak. Na mindegy, ezt a részt ugorjuk.

Az ortodoxok valóban nem szokták nagyon "tárolni" a szentséget, mert legfeljebb a betegeknek vagy az Nagyböjt hétköznapján végzett Előreszentelt Adományok Liturgiájára tesznek félre egy kisebb mennyiséget, de ezt célzatosan teszik, nem hiszem, hogy ezt is sokáig tárolnák, mivel alapvetően az a cél, hogy a Szentség eljusson rendeltetési helyére, vagyis a hívek/papok magukhoz vegyék. De nem tudok én se olyanról, hogy az esetleges köztes időben bárhogy megromlott volna a szentség.

De aki megint ezen akar kekckedni, az gondolja végig: a hívők nem a Szentlélek templomai-e? Nem lakik-e bennük egy másik, teljes jogú Isteni Személy? És az Ő testük ennek ellenére nem betegszik meg, nem fonnyad el, nem hal meg? De, alapesetben bizony ez történik azzal a testtel is, amiben a Szentlélek lakozik! Pedig az emberi test azért a kenyérnél/bornál elevenebb, kevésbé romlandó "anyag", nem? Vagy mégsem lakozik a Szentlélek bennünk? Ajajj, a helyzet fokozódik...

Pedig a megoldás tök egyszerű, nem kell túlkombinálni és megint agyament technikai szintű filózásokba átesni. Ha esetleg elolvastuk a blogbejegyzést, abban láttuk, hogy a bukás folyamatának megfordulásának egyik eleme az, hogy a bukáskor az ember nem látott halált, a halál csak Isten szavához kötődött, és nem hitt ennek a szónak. Éva megnézte és úgy látta, hogy nem halálos a gyümölcs, és kételkedett Isten szavában. Na most: Isten bizony bennünk van, a Szentlélek bennünk lakozik, és az Eucharisztia szentségében egyesülünk Krisztus Istennel is (aki lkb. annyira van benne a Szentségben, mint pl. mi a testünkben, nézzük meg pl. a kezünket és látjuk, hoyg a föld anyaga, de mégis saját magunknak tartjuk azt, és többet ezen nem kell filózni, csak maradjunk a Krisztusi megfogalmazás mellett), de képzeljük el, hoyg mi lenne, ha ennek az egyesülésnek - tulajdonképpen logikusan - az lenne a következménye, hogy akkor a mi testünk romolhatalanná válik már most? Duncan McLeod csak egy hétköznapi szürke kis halhatatlan fickó lenne, merthogy aki keresztény, az tényleg nem öregedne és halna meg! Ó, hát persze, hoyg mindenki ÖNZŐ ÉRDEKBŐL keresztény akarna lenni. Még a hiú ateisták is, amikor már öregednek és nem használ a szemránckrém sem, rohannának megkeresztelkedni, nem? És akkor - kérdem én joggal - megfordulna az emebrben a bukás? Újra tudnánk bízni Isten szavában? Nem, csak akkor fordul meg bennünk a bukás mozzanata, hoygha igenis látjuk, tudjuk, hogy meghalunk, de Isten szavában újra bízunk, aki azt mondta, hyg feltámasztja azt, aki eszi a testét és issza a vérét! Merthogy ahogy annak idején a halál csak Isten ígéretéhez volt kötve, amiben nem hitt az ember, most a feltámadás és az örök élet van Isten ígéretéhez kötve, amiben hinnünk kell. Aki Krisztusban hisz, az ha meghal is, él!

Istennek nem az a célja, hogy a jelen anyagot mrá most mindenképpen romolhatatlanná tegye, még akkor sem, ha Ő maga lakozik abban az Anyagban! Nem showmankedik iylenekkel. A célja az, hogy az ember hite, bizalma helyreálljon az Ő szavában! Tehát alapvetően abban kell hinnünk, hogy a FELTÁMADÁS UTÁN lesz az anyag romolhatatlan (a romlást nem látó ereklyék csak elvétve vannak, tehát azok hatása max. az, hoyg felvillantják ezt a reményt, de nem tömegesen alapvetően viszi ezt véghez Isten!). Máskülönben hogy hinnénk Isten szavában! Nagyon jó, hogy így intézte Isten, mert itt bizony nagy szerepe van annak, hoyg elhiszem, hogy igenis Isten már most jelen van, de jogosan még el kell viselnem testem halálát és hinnem Isten szavában, hogy fel fog támasztani a romolhatatlanságra!

(És most légyszíves nyomjátok ki ezt is 0%-ra, köszi!)

Az oltárra nagycsütörtökön teszik félre a szentséget.

Bár igazából ezt nem lehet előre kiszámolni, de úgy kell vele gazdálkodni, hogy kitartson következő nagycsütörtökig. Akkor a liturgián bele kerül az áldozókehelybe, és valaki magához veszi. A pap meg az újonnan átváltoztatott kenyérből tesz élre a következő esztendőre. Egy évig tehát simán eláll.

Utolso : ezt nem ertem? Nagycsutortokon felreteszik a szentseget es gazdalkodni kell vele?Azaz fogyasztanak belole darabakat az ujabb nagycsutortokig...

Vagy azt erted gazdalkodas allat hpgy figyelik nem romlik e meg esetleg ugyelnek arra hogy ne romoljon meg?

Girgoy:koszi a valaszt de van meg egy kerdes: a feltamdaskor mindekni feltemad jo es gonosz is az irasodat inkabb az orok eletre valo feltamadasta kell erteni nem? Mert a gonosz is feltamad csakhogy az iteletre.....

Úgy kell vele gazdálkodni, hogy ebből csak házhoz visznek, nagyon súlyos betegeknek, leginkább haldoklóknak. Azt mege persze nem lehet előre tudni, hogy hányan fognak haldokolni a következő évben. Ezért kell beosztani, úgy hogy az utolsó napra is maradjon.

Megromlani meg nem romlik meg. Ezért tök fölösleges lenne figyelgetni hogy megromlik-e, éppen ezért nem is figyelgeti senki :)

Nem tudom az angollal hogyan állsz?

Itt van egy jó összefoglaló az ortodoxiáról:

[link]

Magyarul sajnos több honlap megszűnt az utóbbi időben, de itt találsz jó írásokat a "különfélék" rovatban:

[link]

A facebookon is fel lehet venni a kapcsolatot ortodox szervezetekkel, közösségekkel, akik még több linket meg tudnak adni.

44: Igen, úgy kell érteni. Aki Krisztusban hisz, az támad fel Öröm Életre.

De aki valóban hisz Krisztusban és nemcsak valakiben, akit ő tart krisztusnak, az hittel részesül az Eucharisztia szentségében is, hiszen a valódi Krisztus ezt kulcsfontosságúnak tartotta az üdvözülésben, mert ebben az Ő egész megváltó műve benne van "sűrítve". Tulajdonképpen akkor vallom meg, hogy tényleg a valódi Krisztusban hiszek, ha magamhoz veszem az Eucharisztia Szentségét.