Mennyire lehet hit nélkül élni?

szia egy Biblia verssel szeretnék válaszolni:

(1Korintusz 15:19) 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, mi vagyunk a legszánalomraméltóbbak minden ember között.

Milyen szánalomra méltó helyzetben volnának a keresztények, ha csupán erre az életre számíthatnának! Szenvedéseik mind hiábavalók lennének.

a történelem során a sok szemtanú és azok akik Hitet gyakorolnak, biztos a jövőjük, mert az életnek van forrása aki igéretet tett és be is tartja

ha azok akik ezt látják és tudják hit nélkül élnének és keresztényeknek vallják magukat, azok akár abba is hagyhatják, mert az életmódjukban ez megmutatkozik,

Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni

(Héberek 11:6) 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt.

 Hit által mutatott Noé istenfélelmet

Hit által engedelmeskedett Ábrahám

stb skkor ezek mind hiába valók lennének?

Én nem igy gondolom

Egyetértek a 6-ossal én is. A hit nagyon fontos szereplője az életünknek. Miért tenne bárki bármit is, ha nem hinne annak eredményében, nem hiábavalóságában, működőképességében, értelmességében? Miért akarnék én egy kutyaházat összerakni, ha nem hinném, hogy ettől kevésbé fog ázni-fázni a kutyám, vagy nem dicsérnének meg érte a barkács-szakos haverjaim? Miért akarnék ismerkedni bárkivel is, ha nem hinném, hogy örömet szerez nekem és/vagy én neki, pénzt hoz a házhoz, vagy emeli az egzisztenciális szintemet / önbecsülésemet? Miért akarnék egyáltalán felkelni reggel az ágyból, ha nem hinném, hogy lesz értelme annak, amit napközben fogok csinálni?

Jól írta valaki, hit nélkül csak vegetál az ember, nem él. Azonban ennek a hitnek - amint látszik a példáimból - semmi köze a valláshoz, a vallásos hithez. Nem vagyok vallásos, nincs vallásos hitem, nem hiszek semmiféle mindenható istenben, mégis örömmel élem az életem, mert hiszem, hogy ha nem is teszem sokkal jobbá a világot, de legalább nem ártok senkinek és semminek a környezetemben, örömet tudok szerezni másoknak és önmagamnak, és már ezért megéri reggelente kimászni az ágyból. Ha nem hinném, hogy lesz bármiféle értelme a napomnak, akkor neki sem fognék, hogy bármit is tegyek.