Szerintetek lehet "jó" életet élni felsőfokú végzettség és gondos "előre tervezés" nélkül?

Arra gondolok, hogy az egyénre rengeteg irányból zúdulnak az üzenetek, impulzusok a társadalom részéről, hogy az egyetem/főiskola, majd az erre épülő karrier a "jó", "sikeres", "teljes" élet alapja.

Nagy szó a diploma, az álláslehetőségeknél akkor is gyakran meghatározó szempont, ha nem takar valós tudást/hozzáértést/felkészültséget, a párkereső oldalakon lényeges adat a diplomák száma és megléte.

A felsőfokú intézményeket otthagyók vagy azokat el sem kezdők alacsonyabbnak vannak ítélve, az "értelmiség" és az alacsonyabb iskolázottságúak közti kulturális, intellektuális különbség fel van nagyítva, és a két oldal tagjai össze vannak mosva egymás közt.

Az általános üzenet ez:

"Járj a lehető legjobb bölcsődébe, majd a lehető legjobb óvodába, majd a lehető legjobb általános iskolába, majd a lehető legjobb gimnáziumba (nem középiskolába!), majd a lehető legjobb egyetemekre/főiskolákra, közben minél korábban tedd le az ECDL-vizsgát, és lehetőleg minél több, gazdaságilag fontosnak számító nyelvre vonatkozó felsőfokú nyelvvizsgát, a legalább egy diploma megszerzése után pedig helyezkedj el egy multinacionális, de legalábbis nagyvállalatnál, akár akkor is, ha ez külföldön teljesül be! Így maximalizálhatod a sikeres, jó élet lehetőségét saját magad és eljövendő családod számára!"

Ez a társadalmi "üzenet", amit a társadalom sok összetevője (tehetős emberek, tömegmédia, de az állam és a közoktatás maga is) sugall, effektíve elkönyveli a nagybetűs élet "veszteseinek" vagy "kisebb játékosainak" azokat, akiknek nem céljuk ez a fajta "jövőbiztosítás", nem tehetik meg, hogy ezt az utat kövessék, vagy más okokból letérnek róla.

Nyilván ez a jelenség erősen kötődik a tehetősebb rétegek általános elitizmusához és sznobériájához, ugyanakkor sokkal szélesebb területet fog át, hála annak, hogy a mai modern "sikeralapú" konzumerizmus fő alappillére a "jó" élet egyik fő mutatója, a pénz, az anyagi erőforrások.

Ez a nehezen megfogható rendszerszintű jelenség az oka annak, hogy a kismamák egyre gyakrabban vélekednek úgy, hogy már babakorban el kell kezdeni nyelveket tanulni és úszni, majd később különféle különórákra és képzésekre kell járni, hogy a kicsinek minél jobb élete legyen majd később pont hogy a konzumerista nézetű, sikerorientált világban, ahelyett, hogy hagynák őket felnőni és kialakítani a saját ambícióikat "maguktól".

Ugyanitt keresendő annak az oka is, hogy diplomás emberek miért csak más diplomás embereket keresnek párként, holott meglehet, hogy egy hivatalosan alacsonyabb iskolai végzettségű "plebs" embernek is van olyan intellektusa, humora, és kifinomult gondolkodásmódja, mint esetleg nekik maguknak.

Tanácstalannak és butának érzem magamat, hogy sose terveztem egyetemre járni, nem túlzottan szerettem tanulni középiskolában (de relatíve jó tanuló voltam), és hogy emberek azt szuggerálják, egyetemen lett volna a helyem a gondolataim alapján, mintegy féltve engem a saját ambícióim hiányától.

25/F